A Kassai Polgári Klub (KPK) november 3-án, csütörtökön délután a Márai Emlékszoba klubhelyiségében emlékeztek meg barátai, tisztelői és klubtársai Csaláné Erdélyi Kornéliára (1941.V.24.-2011.VI.4.), a a KPK alapítójára és vezetőjére. Vagy harmincan gyűltek össze.
Palenčárné-Csáji Ildikó, a KPK megbízott vezetője köszöntötte a résztvevőket, majd Csaláné munkásságának látható és maradandó emlékeire emlékeztetett: a Márai-szoborra, Wick Béla helytörténész emléktáblájára és az Esterházy-mellszoborra, de a kiadványok sorára is, melyek közül kiemelkedik a Juraj Bauer kassai emléktáblákról és feliratokról szóló könyvének magyar fordítása. A legutolsó füzet Balassi Bálint és kiterjedt rokonsága életútjának helyszíneit szemlélteti. 2000 óta így 27 kötet, illetve füzet jelent meg.
Gazdag József, a Löffler Múzeum igazgatója azzal kezdte, nem visszaemlékezni kíván, mert a jelenlévők mindannyian jól ismerték, inkább röviden megemlékezni. Vasárnap abarai sírjánál járt és azt virágokkal elborítva találta, ami jó érzéssel töltötte el.
Hiányát érezzük, mert vezéregyéniség volt, aki tágabb közösségét kívánta szolgálni, nemcsak a KPK-t, a magyarságot, hanem mindazokat, akik az ő értékrendjét képviselték. Indíttatását a családtól kapta majd a könyvekből vette azt az értékrendet, mely vezéregyéniséggé avatta. Így nemcsak széke üres, hanem szellemi hiányát érezzük. Különböző rendezvényeket szervezett, kiadványokat tett közzé, kiállításokat szervezett, melyek sok új dologra hívták föl a figyelmet. Sok ötlettel rukkolt elő. Hiányozni fog szervező munkája. Mindezt nehéz lesz pótolni, ami most már közös feladattá válik. Gondoljunk csak Németh László abarai emlékművére. Márai Sándor szobra előtti főhajtás Lia előtti tisztelgést is jelent, hiszen munkája minket szolgált. A mi életünkért munkálkodott.
A méltató szavak után egyperces néma csönddel emlékeztünk Csala Liára, majd a jelenlevők személyes emlékeiket, visszaemlékezéseiket osztották meg a többiekkel. Bírált, kritizált, de sohasem olyan hangnemben, hogy az sértő lett volna. Számos ötlettel rukkolt elő.
Czimbalmosné Molnár Éva főkonzul 2000-ben ismerkedett meg vele. Szigorú nő volt. Amit akart, annak súlya volt. Óriási űrt hagyott maga után. Nyomdokába lépni hálátlan dolog, hiszen hatalmasak az elvárások.
Gimnazista osztálytársa mindvégig szoros kapcsolatot tartott fönt vele. Így tudja, milyen akadályokat kellett leküzdenie, s ez mennyi energiát emésztett föl. Mindenért meg kellett küzdenie. Amit tett, jól csinálta. Máté László tanár szerint, Kornélia következetesen, szívósan, küldetéstudattal dolgozott. Olyat tett, ami kiemelte sorainkból. Ezt a küldetést kell folytatni. Személyét külön kiadványban kellene megörökíteni. Olyan világot élünk, amelyben az emberek nem mennek el a szomszéd utcába sem. Nem elég az újság, az internet, személyesen kell elbeszélgetni az emberekkel. Havasi Péter szerkesztő személyes emlékeit elevenítette föl vele kapcsolatban. Közösségszervező, pótolhatatlan egyéniség. A Vaskapuban működhetett az Árvácska és az Új Nemzedék. Segédkezet nyújtott a Kassai Figyelőnek, pénzt is adott kölcsön. Távozásával az egész magyar közösséget veszteség érte. Támogatta Máté ötletét, mely nemcsak munkásságát, hanem azokat a szervezeteket is bemutatná, amelyekben dolgozott. Máday Ferenc a Szülői Szövetségben folytatott tevékenységét méltatta. Termékeny személyiség volt, aki eredményeket tudott fölmutatni. „Tele volt tervekkel, csak ámultam-bámultam.” Kár, hogy elúszott a Vaskapu. Nincs egy olyan magyar központ Kassán, ahol a hagyatékokat össze lehetne gyűjteni. Folytatni kell az ő munkáját szolidaritással és összetartással, akkor tudunk majd eredményt fölmutatni. Javasolta, hetente ötletbörzét kellene tartani. Fél, egy órára össze kellene jönni, hogy megvitassuk a teendőket. Mudra Rozália elmondta, barátságuk a II. NYIT óta tartott. „Egymásra tudtunk támaszkodni. Ritka kreatív személyiség volt. Ő is visszatért a Vaskapura, melyet végül nem sikerült megszereznünk. Ladislav Rovinský (Városszépítő Egyesület) magyarul kezdte, de szlovákul folytatta. Hálás bátor helytállásáért. Témákat nyitott meg, melyek megvitatására szükség volt. Most is a Városliget megmentése körül folyik a vita, melyet a Vaskapuban kezdtek meg. Türelmesen harcolt az ügyek megvalósulásáért. A város sajátosságainak megőrzésére törekedett, ami gyakorta hiányzik. Hiánycikk az egymás iránti tisztelet is. Rovinský személyesen is Lia lekötelezettjének érzi magát szellemiségéért, amelyben dolgozott. Havasi Péterné földijeként mondta el, Lia szülőfalujában köztiszteletnek örvendett. Nem tudott a falun átmenni anélkül, hogy ne állították volna meg. Így szinte lehetetlenné vált a számára, hogy megtervezett programját véghezvigye.
Igen, Csala Lia hiányozni fog nekünk, mert egy egész háttérintézményt működtetett. Szinte láthatatlanul. Bementünk irodájába, megbeszéltük a teendőket, s ő meg biztosította mindazt, amire szükség volt az elmélyült munkához, ahhoz, hogy egy kiadvány, egy kiállítás vagy egy előadás megvalósuljon. Pályázott, veszekedett ha kellett és pénzt szerzett. Ezért hiányzik és pótolhatatlan.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
var box1506 = {}; window.addEvent(„domready”, function(){ box1506 = new MultiBox(„jagroup1506”, {descClassName: „multiBoxDesc”, useOverlay: 1, contentColor: „#FFF”, showControls: 1 }); });
