Január 15-én elkezdődnek a beíratások az alapiskolák első osztályaiba. A galántai Kodály Zoltán Alapiskola sem kezdhette volna szebben a 2011-es tanévet, mint azzal, hogy az előző évekhez viszonyítva ismét nőtt az első osztályba beíratott gyermekek száma, s 31 elsős kisdiák kezdhette el tanulmányait az intézmény falai közt.
„Több iskola is hasonló sikerrel büszkélkedhetett, hiszen a 2011/2012-es tanévben 3677 kisgyermeket írattak be magyar iskolába, ami 55-tel több mint az előző tanévben.
A sikerrel kapcsolatosan az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés: mi az, amit jól csináltak ezekben az iskolákban, kinek jár elismerés ezért az eredményért?
Elsősorban azoknak a szülőknek kell kifejezni köszönetünket, akik a magyar iskola mellett döntöttek, nem törődve azokkal a beidegződésekkel, melyek, sajnos, lassan minden szlovákiai magyarban kialakulnak, miszerint a szlovák alapiskola elvégzése után jobban boldogul majd a gyermeke. A magyar iskolákba beíratott gyerekek szülei – úgy látszik – inkább hisznek a szakembereknek, vagy miután saját maguk tanulmányozták a szakirodalmat, jutottak arra a következtetésre, hogy igazi alapokat csakis anyanyelvén kaphat az ember. Külön köszönet azoknak a szülőknek, akik hívek maradtak ígéretükhöz: igaz ugyan, hogy szlovák nyelvű óvodába járatták a gyermeket, ám iskolába már magyar nyelvűbe íratták. Sajnálatos, hogy számos esetben éppen ezen bukik meg a dolog, mert a szülők később meggondolják magukat, és azzal az indokkal, hogy a gyermek már érti, és úgy-ahogy beszéli is a szlovák nyelvet, szlovák iskolába íratják. Nem is tudatosítják, hogy a kisgyermeknek az anyanyelvét is tovább kellene még fejlesztenie, hogy gondolatban és szóban logikailag pontosan fogalmazzon. Ezzel szemben arra ítélik, hogy azt a nyelvet használja tanulás közben, melyet szinte alig ismer, otthon pedig talán egyáltalán nem is gyakorol. Így az anyanyelvét nem tudja majd teljes pontossággal használni (így jutunk el a Hol van a zošitom?, A pani učiteľka azt mondta… stb. „magyar” mondatokig) , az idegen nyelvet pedig egyszerűen nem ismerheti meg az óvodában anyanyelvi szinten.
A siker okait tovább elemezve tény, hogy a magyar iskolákban tanító pedagógusok fáradhatatlan munkájának köszönhetően sikerül megteremteni a minőségi oktatás feltételeit, a családias iskolai hangulatot, melyet azok a szülők értékelnek leginkább, akiknek idősebb gyermeke már a magyar tanítási nyelvű iskola tanulója, így természetesen a kistestvért is ebbe az iskolába íratták. Pedagógusaink többsége igyekszik lehetőség szerint magyarországi tankönyvekből oktatni – melyeket elismert magyar oktatók állítottak össze – a legtöbbször gyors fércmunkával készült, sokszor a szlovák változat kegyetlenül rossz fordításaként előírt hazai tankönyv helyett. A számítástechnikai eszközök segítségével interaktívvá varázsolják a tanítási órákat, így a televízión, számítógépen felnövő gyermekeink sokkal hatékonyabban sajátítják el a tananyagot. Ebből is látszik, hogy nem kell azonnal kétségbeesni, ha a gyermek sokat tévézik, illetve órákat ül a számítógép előtt, hanem meg kell tanulnunk élni ebben az új informatikai világban és ki kell használni az előnyeit.
A siker okait kutatva külön ki kell térni a magyar nyelvű óvodákban folytatott minőségi nevelésre. Az itt dolgozó lelkes tanító nénik segítsége, ráhatása nélkül még alacsonyabb lenne a magyar iskolákba íratott gyerekek száma. Elgondolkodtató azonban, hogy míg ők sokszor kétszer nagyobb erőbedobással dolgoznak azon, hogy a kisgyerekeket intézményeikbe csábítsák, addig a szlovák nyelvű óvodákban szalmaszálat sem kell keresztbe tenniük a tanító néniknek, mégis lesz megfelelő számú gyermekük. Ugyanez a helyzet a magyar iskolákban is. A pedagógusnak igazán jól kell dolgoznia ahhoz, hogy a szülő elégedett legyen. A magyar iskolákban a tanító egy percig sem ülhet a babérjain, állandóan fejlesztenie kell magát, újabb és újabb módszereket, ötleteket kell bevinnie a tanításba, hogy eredményeket tudjon felmutatni. Lehet, hogy épp ezért sikeresebb és látványosabb a munkájuk.
Iskolánkat, a galántai Kodály Zoltán Alapiskolát tekintve, többször hangoztattam, hogy egy intézmény nem attól jó, ahogyan irányítják, hanem attól, hogy nagyszerű pedagógusai vannak. Ezen dolgozunk, és reményeim szerint azok a kollégák is, akiknek tanítási módszereivel, hozzáállásával esetleg kevésbé elégedettek a szülők vagy a gyerekek, igyekeznek felnőni a feladathoz. Ez a feladat pedig nem más, mint hogy azoknak a szlovákiai magyar kisgyermekeknek és szüleiknek, akik bennünket tiszteltek meg bizalmukkal, olyan szolgáltatást nyújtsuk, melynek eredményeként alaposan felkészített fiatal nemzedék hagyja el évente a galántai Kodály Zoltán Alapiskolát , és állja meg a helyét az általa választott középiskolában. Elszomorító azonban az a tény, hogy a galántai magyarság számarányát tekintve, a beíratott galántai elsősök száma messze elmarad a vártnál. A 31 kiselsős közül 12 a környező falvakból fog majd beutazni. Számunkra természetesen ez hízelgő, mert – gondolom – azért választotta a szülő az iskolánkat, mert színvonalasabbnak tartja a faluban működőtől, ám tényként kell elkönyvelnem, hogy ezzel a lépésével csak tovább fokozza a környező kisiskolák megszűnésének esélyét.
A beíratások a törvény értelmében február 15-én befejeződnek be. Felhívom azonban a tisztelt szülők figyelmét, hogy szeptemberig még bátran meggondolhatják magukat, és ha úgy döntenek, hogy gyermeküket mégis magyar tannyelvű iskolába szeretnék járatni, keressék fel a lakóhelyükhöz közel eső magyar nyelvű alapiskolát, és tegyék meg a helyes lépést gyermekük jövőjének érdekében!” – osztotta meg gondolatait a Felvidék.ma olvasóival Oláh Hajnalka, a galántai Kodály Zoltán Alapiskola igazgatónője.
Felvidék.ma
