Az 1994-es komáromi nagygyűlés 18. évfordulójára emlékezett a Csemadok Komáromi Területi Választmánya. A résztvevők megkoszorúzták a komáromi Csemadok székház homlokzatán elhelyezett emléktáblát, és 1994 mai üzenetére hívták fel a figyelmet.
A megemlékezés szervezői jelezni kívánták, hogy hogy a szlovákiai magyarok többsége még mindig nemzetben gondolkodik, annak ellenére, hogy veszélyben a megélhetése, nyugdíja kétes, régiónkban az egészségügyi ellátás rendezetlen és demokratikus jogainkat nem veszik figyelembe szülőföldünkön. A megoldást a nagygyűlés ma is pozitív üzenete jelenti, hogy saját magunk és lakókörnyezetünk javát csak aktív, regionális és magyar érdekképviselettel tudjuk szolgálni.
„Jelképerejű ez az összejövetel” – mondta Kolek Zsolt, az MKP helyi elnökségi tagja. „Évről évre megjelenünk itt ezen a napon, a komáromi nagygyűlésre emlékezve. Ilyenkor nem csak az időjárással dacolunk, hanem mindazzal, ami felvidéki magyar létünket évtizedek óta meghatározza. Mindazok, akik az 1994-es nagygyűlést kezdeményezték, megérdemlik azt a tiszteletet, hogy itt évről évre fejet hajtsunk, és emlékezzünk arra, ami lezajlott. Ez ugyanakkor, nekünk fiatalabbaknak, egyfajta kötelességérzetet is ad, hogy ne felejtsük el az előző nemzedékek politikai tapasztalatát, és azon az úton járjunk, amit ők elkezdtek, és tanuljunk mindabból, ami az elmúlt évtizedekben történt. Tanulságokkal és buktatókkal teli volt az elmúlt két évtized. Emelt fővel tekinthetünk vissza ezekre az évekre, de a tapasztalatokat fel kell használnunk az elkövetkező években, hogy Komáromban hasonló összejövetelekre kerülhessen sor. A tapasztalat szerint még 2012-ben is van értelme nemzetben gondolkodnunk. A magyar történelem nem zsákutcás. A magyar hazát mi alkotjuk, és értéket jelent ma magyarnak lenni. Értéket jelent itt megjelenni. Magunkért, nem mások ellen – ez lehet az a jelmondat, amelyben a felvidéki magyarság jövője megfogalmazható” – mondta Kolek Zsolt..
Petheő Attila, a Csemadok komáromi járási elnöke, illetve az MKP járási alelnöke beszédében hangsúlyozta: „Az 1994-es nagygyűlés a közös akarat megtestesülése volt. A szlovákiai magyar nemzetrész rendszerváltoztatás utáni időszakának legfontosabb mozzanata. Ezzel a rendezvénnyel kezdett újra élni a felvidéki magyarság és ma, 18 évvel az esemény után talán már nagykorúvá is váltunk. Ez a nagykorúság kötelez, hiszen magyar közösségünk érdekében idén önálló és határozott döntést kell majd hoznunk.
Eljött az idő, hogy dacolva mindennel és mindenkivel egymás biztonságára összpontosítsunk végre. A családok védelmére kell törekednünk és komolyan, minden hátsó szándék és indulat nélkül végig kell gondolnunk azt, hogy hiszünk-e még azoknak, akik elherdálták az 1994-es lehetőséget, azoknak, akik nemrégiben megbontották a szlovákiai magyar egységet. Engedjék meg, hogy szóljak egy olyan dologról is, amiről gyakorta félünk beszélni. Az önrendelkezésről, ha tetszik, az autonómiáról. Ha azt kérdezi tőlem bárki, hogy fontos-e számunkra az önrendelkezés, az olyan, mintha azt kérdeznék tőlem, hogy fontos-e, hogy reggel felkel a nap, vagy fontos-e, hogy lélegzetet vegyünk. Igen fontos, ahogy ehhez hasonlóan a dél-szlovákiai családok biztonsága, több tízezer munkahely teremtése is az a déli régiókban.
Az előző években azt tapasztalhattuk, hogy politikai alkukat kötöttek, önös gazdasági alkuk tárgyává tették idehaza a magyarságot. Magukkal és egymással foglalkoztak, az egyszerű emberek pedig elbizonytalanodtak és a semmi határán élnek. Az 1994-es nagygyűlés mottóját átértelmezve magukért mindent a közösségért semmit sem tettek! Az 1994-es nagygyűlés ma is időszerű üzenete: hiteles, sajátjaikat nem áruba bocsátó embereket a közéletbe, megteremteni a felvidéki magyar családok biztonságát és létrehozni a szülőföldön való maradáshoz szükséges megélhetés alapjait”.
Kolek Zsolt és Petheő Attla beszédét követően megkoszorúzták az emléktáblát, majd a rendezvény a magyar Himnusz eléneklésével ért véget. A zord időjárás ellenére mintegy félszázan gyűltek össze, köztük hárman a 18 évvel ezelőtti esemény kezdeményezői közül: Duray Miklós (1994-ben az Együttélés politikai mozgalom elnöke volt, ma politikus-író, egyetemei tanár), Szabó Olga (1994-ben és most is Pat község polgármestere) és Bölcs József (ma nyugdíjas, 1994-ben Komáromfüss polgármestere volt).
Duray Miklós szerint a lehetőségek általában nem ismétlődnek meg és minden egyes új lehetőség esetében újra kell fogalmazni a célokat, illetve azok elérésének az útját újra kell építeni. „Most az előrehozott parlamenti választások adnak egy új energiatartalmat a felvidéki magyaroknak, hogy sok mindent újra lehetne kezdeni. Abban kell bizakodnunk, hogy az a letargia, mely évek óta nehezedik ránk, megszűnhet. Most a civil szervezeteink tevékenységét kellene összehangolni, mert szétesőben van a felvidéki magyar társadalom. Sok civil szervezetünk van, mely komoly erőtartalékot jelent, de csak akkor váli mozgó erővé, ha lendületbe hozzuk őket, és összehangoljuk a tevékenységüket. Ehhez elsősorban elszántság, eltökéltég és odaadásra van szükség” – mondta Duray a helyi Králik TV-nek adott nyilatkozatában.
Az 1994. január 8-án mintegy 3500 felvidéki magyar képviselő a komáromi sportcsarnokban fogalmazta meg a felvidéki magyarság önrendelkezési törekvéseit és céljait.A felvidéki magyarság alkotmányos jogállásáról tanácskoztak. A célkitűzéseknek mára a töredéke sem valósult meg. A komáromi nagygyűlésen részt vett a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának minden magyar képviselője, a felvidéki magyar polgármesterek zöme,a magyar helyi önkormányzati képviselők jelentős része és egyéb tisztségviselők, tekintet nélkül a pártállásra. Az 1990 októbere óta folyamatosan végzett szociológiai felmérések azt bizonyították, hogy a Szlovák Köztársaságban a magyar lakosság körében nagy a parlamenti demokrácia iránti elkötelezettség, az összlakossághoz viszonyítva a legkisebb mértékű az idegengyűlölet, az antiszemitizmus és a legnagyobb a másság iránti türelmesség. A magyarok pozitívan viszonyulnak a szlovákokhoz, és a szociológiai felmérések azt bizonyítják, hogy a magyarokkal együtt lakó szlovákok is hasonlóképpen gondolkoznak. A nagygyűlés résztvevői ezekre a tényekre alapozva kívánják a jövőben fejleszteni a szlovákiai magyarság társadalmát és azokat a területeket, ahol a magyarok és szlovákok együtt élnek. Tudatosítják, hogy a különböző nemzetiségűek közötti békés és törvényekkel szabályozott viszony a társadalmi béke, a fejlődés és az emberi jólét alapja. Ez az előfeltétele annak, hogy a közép-európai térségben mihamarabb végbemenjen a politikai és gazdasági rendszerváltozás, és a térség országai integrálódjanak az európai unióba. A A nagygyűlés résztvevői ezért három alapvető kérdésben fogalmazták meg állásfoglalásukat. A magyarok alkotmányos jogállásáról, az önkormányzatok jogairól és Szlovákia közigazgatási és területi átszervezéséről.
{japopup type=”slideshow” content=”images/stories/_esemenyek/2012/01/31874-1.jpg, images/stories/_esemenyek/2012/01/31874-2.jpg, images/stories/_esemenyek/2012/01/31874-3.jpg, images/stories/_esemenyek/2012/01/31874-4.jpg” width=”220″ height=”106″ title=”nagyítható” }nagyítható{/japopup}
A képeken: 1- Kolek Zsolt, 2 – Petheő Attila, 3 – A megkoszorúzott emléktábla, 4 – Duray Miklós interjút ad (Bárány János felvételei)
Felvidék.ma, O.N.
{iarelatednews articleid=”31866,10667, 10582, 10581, 10578, 10577″}
