A csehországi „Népújság” (Lidové noviny) terjedelmes és pozitív kritikát közölt Magyarországról, arról az országról, amelynek keresztény gyökerekhez való ragaszkodása miatt kell szembesülnie Európa baloldali aktivistáival.
Isten, áld meg a magyart! -Ha ez, az új magyar alkotmány preambulumába foglalt kérés meghallgatást nyer, akkor teljesen mindegy, hogy Magyarország új alkotmányos irányáról mit gondolnak az Európai Unió kormányosai, a nemzetközi emberi jogi szervezetek, a „nyílt társadalomért” küzdő aktivisták vagy a közvélemény-formáló fősodratú média.
Sőt, Mark Palmer egykori budapesti amerikai nagykövet már abban a szellemben nyilatkozott, hogy Magyarországot az Európai Unióból való kirekesztés fenyegeti. Mire ez a nagy felhajtás?
A magyarázat egyszerű. A dolog megértésének a kulcsa, hogy Magyarországot miért szorították az integrálódó Európa perifériájára, nem a bíróságok vagy a központi bank függetlenségének korlátozásától való félelem, mint ahogyan azt az elmúlt napok kommentárjaiban olvashattuk. Az ilyen típusú szemrehányások különben is képmutatónak tűnnek, ha figyelembe vesszük az EU intézményeiben nyilvánvaló, eltávolíthatatlan demokratikus deficitet vagy az Európai Központi Bank politikai irányítására mutató, leplezetlen törekvéseket. A magyar alkotmány kritikájának igazi oka az értékrend területén rejlik. A jelenleg Magyarországért folyó összecsapás jól illusztrálja az Európai Unió ideológiai irányvonalát az európai nemzetek szellemi-kulturális és civilizációs hagyományaitól, a világ bal-liberális és neomarxista víziója felé, ahol megszűnnek az emberek, az országok és a világnézetek közötti határok. Hogy utópisztikus projektről van szó, már abból is kitűnik, hogy ennek is megvan a meghatározása, dogmatikája és mértékrendszere, amellyel könyörtelenül bírálja a másként gondolkodókat, és nem csak a magyarokat.
Mit vétett tehát Magyarország, ami ilyen éles kritikát váltott ki? A válasz megtalálható az Európai Parlament liberális frakciójának, az Amnesty Internationalnek, a Human Rights Watchnak és egyéb civil szervezeteknek tavaly áprilisban kiadott nyilatkozatában. Tiltakozásuk tárgyát az alkotmánynak azok a részei képezik, melyekben Magyarország keresztény gyökereit és Szent István-i hagyományait vallja, a házasság alatt a férfi és nő között létrejött köteléket érti, a hagyományos család társadalmi jelentőségét hangsúlyozza és az élet védelmét a fogantatástól a természetes halálig biztosítja. Ezek a rendelkezések állítólag kirekesztőek, mivel veszélyeztetik a vallásszabadságot, a homoszexuálisok és leszbikusok egyenlő jogait és a nők abortuszhoz való jogát. Nem emlékszem arra, hogy ezek a szervezetek vagy uniós intézmények felemelték volna hangjukat a család és a társadalom vonatkozásában konzervatív nézeteket valló személyek elleni egyre növekvő diszkriminációval szemben, melynek részletes dokumentációja megtalálható például itt: http://www.intoleranceagainstchristians.eu
A baloldali aktivisták és a hozzájuk közel álló uniós intézmények tehát nem azért szidják Magyarországot, mert új alkotmánya korlátozná a demokráciát, hanem azért, mert akadályozza annak elérést, amit Mark Hackard külpolitikai elemző a volt szovjet blokk országainak gyarmatosításának nevez, a senki által meg nem választott eurokratákon és az úgynevezett civil szektor önjelölt császárain keresztül. Ők ebben az értelemben azoknak a bolsevikoknak a nyomában járnak, akik a második világháborút követő évtizedekben céltudatosan tisztították meg ezt a területet keresztény örökségétől és nemzeti hagyományaitól. Amit nem ért el a Szovjet Unió, az talán majd sikerül az Európai Uniónak. De ha beavatkozik Ő, akit a magyar alkotmány segítségül hív, akkor egész más végkifejlete is lehet a dolognak.
Michal Semín (Fordította: Cz.A. – Felvidék.ma)
{iarelatednews articleid=”32013,31969″}
