Az alábbiakban Bartók Csaba jegyzetét olvashatják anyanyelvünkről, kultúránkról, mely elhangzott Szepsiben 2012. január 22-én.
Anyád teje édes volt a nyelve már keserű? Szemedben már nincs könnyű ha meghallod Petőfi, Arany, vagy Kölcsey nevét. A himnusz sorait. Neked már csak tucatnevek.
Lehet, hogy még a tiéd ott virít egy magyar almamater falán, alatta ad revidendum. Talán. Ha elmész. Hisz szégyenled, hogy gyermekednek a magyar himnusz sora keresztrejvényi talány. De közülünk is születnek még nagyok. Hidd el! Lesznek még ránk büszkék a szepsi magyarok.
És nem csak ők. A Mikszáth szerinti jó tót atyafiak, az idetelepült ruszinok és talán még a cigányok is, kik alázattal húzták el apáink kedves sorait: „csillagos ég merre van a magyar hazám/merre sirat engem az édesanyám…”
A márkás elődök a nagy nevek. Illik velük példázódni. Bár megkellett haljanak, hogy szánkra kerüljenek. Akiket megtartottak az évszázadok, ők voltak szemünkben a nagyok. Most legyünk mi azok, azzal, hogy megtartjuk nyelvünket, vállaljuk szüleinket, tanítjuk gyermekünket az ősi szóra, de legfőképp a szépre – jóra. Hogy még úgy kezdje imáját: „mi atyánk ki vagy a mennyben szenteltessék a te neved.”
Erre jöjjön a templomban felelet és eképp a Fő utcán a Danckán, vagy bárhol él még a fajtánkból Egy, addig semmi sincs veszve!
Nem az a jó magyar kinek apja anyja az volt. Ki megjárta nyelvéért a Gulag poklát, vagy más Isten teremtményéhez méltatlan, nem kért iskolát. Az a jó vérünk beli, kinek a gyermeke az unokája is szereti mire ma emlékezünk, ki ma itt van velünk és amikor választ kell adni a feltett kérdésre nem azt mondja, hogy nem tudom, hanem azt, hogy én is akarom!!!
Sőt követelem, hogy kultúrám, nyelvem a fajtám itt ne legyen idegen! Ne sehonnan jött kabátot váltogató pénzéhes papoló politikusok mondják meg, hogy hogy legyen!!!
Ti értitek amit mondok? Vagy néztek rám mint a szótlan bolondok. Kérdezem elvetemülten, bár semmi sorom hozzá, hisz ki vagyok én.
Egy a megfáradt és megmaradt magyarok közül. A magas égben az Isten sem örül, hogy ilyen kérdést kell feltennem. De megteszem: megmaradsz magyarnak velem? Nem nekem! Magadnak, a lelki békédnek, porban nyugvó anyádnak, vagy karon ülő fiadnak.
Hát tedd legjobb belátásod szerint, de ne feküdj le mint rendszerint családod és népünk iránti fohász nélkül. Erre kérlek és mindannyian, kiknek még fontos a magyar kultúránk és jövőképünk.
Bartók Csaba, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”32071″}
