Már második alkalommal vettek részt a komáromi Selye János Egyetem (SJE) Gazdaságtudományi Karának hallgatói az amerikai Greensboro Egyetem által koordinált nemzetközi üzleti esetmegoldási programban. Február 9-én ünnepélyesen megkapták diplomáikat.
„Külön örömömre szolgál, hogy Szlovákiából egyedüliként a Selye János Egyetem hallgatói közül vehettünk részt egy ilyen nagyszabású projekt kivitelezésében. Kevesen gondolnák, hogy mennyire nehéz koordinálni, illetve részt venni egy olyan projekt megvalósításában, amikor a résztvevők sosem találkoznak és a kommunikáció csak a modern elektronikus eszközök kihasználásával történik. Egy igazi élmény volt!” – állítja Czibula Ádám, a Selye János Egyetem mesterképzéses hallgatója, a Hallgatói Önkormányzat képviselőjeként, aki szintén részese volt a programnak.
A két éve indult programban a világ több mint 20 országából több mint 2.200 közgazdász hallgató vett részt. Az első évben egy „Capstone” közepes méretű amerikai cég 6 millió dolláros beruházási tervéhez kapcsolódó koncepciót kellett kidolgozniuk. Minden hallgató külön-külön egy négyfős nemzetközi teamhez tartozott. A nagyméretű hallgatói létszám miatt 2011-ben már 5-7 fős csoportokban dolgoztak a hallgatók. Az SJE hallgatói Nemzetközi menedzsment tantárgy keretében a kezdetektől részt vesznek ebben a programban. Az elmúlt évben 6 fő, míg a legutóbbi szemeszterben 11 hallgató vett részt a programban.
Az alábbiakban a programban résztvevő további SJE hallgató tapasztalataiból idézzük:
o Bachman Krisztián (levelező hallgató): Az én tapasztalatom, mint sokat látott embernek, hogy a nemzetközi program mintegy családi hangulatot teremtett a csapaton belül. Az elején fogalmunk sem volt, kik a társaink, s annak ellenére, hogy a kommunikáció főleg szakmai téren folyt, a projektre összpontosult, mégis úgy éreztem, a végére egészen közel kerültünk egymáshoz. Bevallom az elején picit idegenkedtem az egésztől, ám kihívásként tekintettem rá, ezért vállaltam! Most már tudom, megérte, s ha újra tehetném, megint belevágnék. Köszönettel!
o Lőce Mária (nappali tagozatos hallgató): „A nemzetközi projektben való részvétel nagy élményt jelentett számomra. A projekt írása közben megtapasztalhattam, hogy az eltérő gondolkodás, kultúra és a különböző szakmai tudás mellett is tudunk együtt, közösen döntéseket hozni, problémákat megoldani. Nem okozott gondot a csapattagok sokszínűsége, inkább javunkra vált, hogy eltérően gondolkodtunk, mert így sokkal több kreatív ötlet jutott az eszünkbe. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy vegyen részt ebben a projektben.”
o Kalas Hajnalka (nappali tagozatos hallgató): Tartottam attól, hogy milyen természetű és hozzáállású együttműködőkkel raknak majd össze. Szerettem volna, ha legalább egy-két hasonló természetű egyént kapok. Nagy örömömre ez sikerült is egy Németországban, Erasmus programban részt vevő svéd hallgató személyében.”
o Méri Tamás (nappalis hallgató). „Talán a legfontosabb tapasztalat, amit a program nyújtott – túl az angol nyelvű kommunikáció és anyag-kidolgozás gyakorlásán -, hogy ráébresztett: azok, akik adott feladaton különböző földrészeken dolgoznak együtt, meg kell találják azokat az időpontokat, amelyek mindannyiuk számára megfelelőek. Pl. amikor nálunk reggel van, másutt este, megint másutt éjszaka, vagy hajnal. Ezt elvileg korábban is tudtam, mégsem tudatosítottam a kérdés fontosságát, a megoldás nehézségét. Ha még egy hasonló projektben részt veszek, ez a tapasztalat nagy hasznomra lesz.”
o Proházka József (nappali tagozatos hallgató) úgy látja, hogy „a projektben való részvétel érdekes tapasztalat volt számomra. Más országok diákjaival kellet együttműködni, a kommunikációs, kulturális és földrajzi távolság nehézségeit leküzdeni. Betekintést szereztem a különböző kultúrákból származó emberekből alkotott csoport munkájának egyedi kihívásaiba és előnyeibe. Az üzleti élet nemzetköziesedésével az ilyen tapasztalatok véleményem szerint nagyon hasznosak lesznek majd a jövőben.”
o Németh Ádám (nappali tagozatos hallgató) a sok jó tapasztalat mellett úgy látta, hogy az esetében – „nagyon nehezen sikerült a 7 tagú csapatot együttműködésre bírni. Könnyedén megtaláltuk egymás e-mail címét, de sajnos nem sikerült az e-mail íráson tovább lépnünk. Hiába próbáltam más programokat ajánlani (Skype, Facebook stb.) nem használták ki. Ez azt eredményezte, hogy nagyon körülményes és időigényes volt az együttműködésünk, ami miatt a projektünk sokat csúszott, és a bele fektetett munka nem arányosan oszlott szét a résztvevők közt. Így történt, hogy két emberünk abszolút nem dolgozott velünk. Nagyon fontos, hogy az íráson kívül beszéljünk is a csoporttársainkkal, mert úgy zökkenő mentesebben haladhatnak a dolgok. A fenti nehézségektől függetlenül nagyon jó volt dolgozni azokkal a társakkal, akik egy kicsit is komolyan vették ezt a nemzetközi munkát és sok új tapasztalattal lettem gazdagabb. Bármikor újra belevágnék egy hasonló projektbe.”
o Dávid Zsuzsa (nappali tagozatos hallgató) azt mondja, hogy az igazat megvallva a nemzetközi projektre félve jelentkezett. „Elsősorban az angol nyelven történő kommunikáció volt az, ami leginkább aggasztott, valamint a tény, hogy olyan emberekkel kell együtt dolgoznom, akik számomra idegenek, más a kulturális hátterük és a kapcsolattartási eszközeink is korlátozottak. A projekt során be is bizonyosodott, hogy a félelmeim nem voltak alaptalanok. Rettentően nehéz volt ugyanis egy csapatként dolgozni úgy, hogy közben mind más-más országban és főleg más-más időzónában élünk. Az idő volt az egyik legnagyobb ellenségünk. Szinte lehetetlen volt egy olyan időpontot találni, ami az egész csapatnak megfelelt, hogy például egy konferencia-beszélgetést le tudjunk bonyolítani. Kihívás volt a javából. De minden nehézség ellenére örülök, hogy jelentkeztem. Úgy gondolom, ez a program nagyszerű lehetőség a diákoknak, hogy kipróbálják magukat, valamint, hogy új tapasztalatokat szerezzenek.”
o Egri Máté (nappali tagozatos hallgató) – mondja, hogy „ nagyon örültem, hogy részt vehettem ebben a programban és együtt dolgozhattam más nemzetiségű diákokkal. Szerencsére nagyon kellemes légkör alakult ki a csapatomban a résztvevők között és élvezettel állt neki mindenki a munkának. Minden nagyon gördülékenyen ment, nem ütköztünk különösebb akadályokba, csak az időzónák eltérésének problémáját kellett megoldani és összehangolni a szabadidőnkkel. A csapattagokkal azóta is tartjuk a kapcsolatot és egy találkozó ötlete is felvetődött közöttünk.”
o Martina Zatkalikova (nappali tagozatos hallgató) úgy véli, hogy „az egyik legfontosabb tapasztalat, amit szereztem a projekt kidolgozás segítségével, az hogy a diákok különböző országokból sok mindenben hasonlítanak ránk, a szokásaikkal és a hozzáállásukkal a munkához. Egyrészt szerintem ilyen formába összerakott csoport nagyon rugalmas, kreatív és nyitott az új ötletekre, hiszen mindenki más perspektívájából latja a problémát, köszönhetően részben a más kultúrákban és országokban levő nevelésnek. A projekt időszaka alatt soha nem fordult elő semmi problémánk a kommunikációval, köszönhetően az internetnek és közönségi oldalaknak, amelyek segítségével pontosan tudtuk, hogy a projekt melyik szakaszában vagyunk.”
Az amerikai Greensboro Egyetem által koordinált nemzetközi üzleti esetmegoldási programban kapott diplomák átadására február 9-én a komáromi Selye János Egyetem Konferencia Központjában került sor.
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”32239″}
