Újra fokozódik a feszültség az euróövezet országaiban. Az euró védősáncát követően a felelősök újabb javaslatokat fogalmaztak meg az euró megmentésére, az övezet gazdasága egyensúlyvesztésének megakadályozására.
Mivel a görögök után egyre több olasz, spanyol és portugál helyezi át bankbetétjét az övezet északi felében található bankokba, az olasz miniszterelnök azt javasolta, hogy az euróövezet közös garanciát nyújtson az övezeten belüli lakossági bankbetétekre. A mai keretek között a közös garanciaalap lélektanilag orvosolhatja a helyezet, megakadályozhatja a pánikot, további lakossági bankbetétek áthelyezését. Ha azonban létrejönne a kétsebességes unió, az euróövezet északi felében fennmaradna az euró, délen pedig létrejönne a majdnem-euró, abban az esetben már a teljes garancia sem segítene. A mediterrán országok bankjaiban addig maradnak meg a bankbetétek, amíg a helyiek euróval fizetnek. Bármilyen változás, akár a „majdnem-euró” bevezetése azt okozná, hogy a lakosság kimenekítené megtakarításait az euróövezet kemény magja országaiba. Egyébként Szlovákia kormánya ellenzi a közös garanciavállalás javaslatát.
A második és az eddigi utolsó fajsúlyos javaslat a tavaly már terítékre került közös euróövezeti kötvények javaslata volt az új francia elnök részéről. A közös euróövezeti kötvények felettébb megfelelnek azoknak az országoknak, amelyek jelentős kockázati felárral tudják elhelyezni állami kötvényeiket a pénzpiacokon. Franciaország is egyre rosszabb helyzetbe kerül, neki tehát érdeke a közös kötvények bevezetése. De azok, akik állami kötvényeiket kockázati felár nélkül tudják értékesíteni, ellenzik. A francia javaslatot ellenző csoport élharcosa Németország. A szlovák kormány pedig támogatja, vagyis elsőként nyilvánult meg másképpen, mint Németország. Azért érdekes fejlemény ez, mert az eddigi szlovák álláspont arról szólt, hogy szorosan Németország stratégiáját kell követni az euróövezet problémamegoldásának útján.
Nyilvánvaló, hogy akár az első, akár a második javaslat esetében a garancia- és a felelősségvállalás terhét főleg Németországnak kellene elviselnie. Az egyetlen euróövezeti ország, ahol jelentős tőkefelhalmozódás ment végbe, amely annak köszönhető, hogy az euró bevezetésének az igazi és szinte az egyetlen nagy nyertese. 2002-ben vezették be az eurót a legtöbb európai országban, így Németországban is. 2010-re Németország külkereskedelmi mérlegének többlete a 2002-es adatok négyszeresére emelkedett, a mediterrán országokban a külkereskedelmi mérleg stagnált, rosszabb esetben az addigi hiány elmélyült. Korántsem nevezhetők tehát az euró bevezetése nyerteseinek. Joggal várhatjuk el Németországtól, hogy az euró megmentésének élharcosa legyen.
Szlovákia szemléletváltása lehet ideológiai alapú (az új francia államfő is baloldali), de lehet a kormány érdekeinek is megfelelő. Francois Hollande meghirdette gazdasági programját, amely a kemény pénzügyi fegyelem lazulása mellett a gazdasági növekedésre is összpontosít. Megyőződésem, hogy a mai körülmények között a növekedésösztönzés csakis közpénzekből táplálkozhat, vagyis első fázisban az államháztartás hiányának, ezzel az államadósságnak a megnövelésével érhető el. Kérdés, hogy mit szólnak majd ehhez a hitelezők, a pénzpiacok. Meddig lesznek hajlandók kivárni, fedezni az egyre csak növekvő hiányt. Megtalálják az üzlet és a kockázat közötti egyensúlyt?
Mindeközben a Magyar Koalíció Pártja a kormánytól elvárja, hogy olyan döntéseket hoz, amelyek a hazai gazdaság és a polgárok érdekeit szolgálják, és egyben megerősítik Szlovákia pozícióját az euróövezetben. Elvárjuk, hogy olyan pénzügyi politikát folytasson a kormány, amelynek köszönhetően mentesülünk a külső és belső megrázkódtatástól.
Farkas Iván, az MKP gazdasági és régiófejlesztési alelnöke
Felvidék.ma
