Szlovákia nem sértette meg az uniós jogot, amikor 2009. augusztus 21-én megakadályozta Sólyom László akkori magyar köztársasági elnök szlovákiai látogatását az Európai Unió luxembourgi székhelyű bíróságának kedden, október 16-án kihirdetett ítélete szerint. Fico üdvözli a döntést.
A bíróság indoklása szerint az a körülmény, hogy valamely uniós polgár államfői hivatalt tölt be, igazolhatja a szabad mozgáshoz való jog gyakorlásának a nemzetközi jogon alapuló korlátozását. A bíróság ezért a Magyarország által Szlovákia ellen benyújtott keresetet teljes egészében elutasította.
Magyarország álláspontja szerint a belépést az említett irányelv alapján nem lehetett volna megtagadni, ezért azt kérte az Európai Bizottságtól, hogy Szlovákia ellen nyújtson be kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet az európai bírósághoz. Az uniós javaslattevő-végrehajtó intézmény azonban úgy ítélte meg, hogy az uniós jog nem alkalmazandó valamely tagállam államfőjének más tagállamban tett látogatásaira. Magyarország ezért saját maga indított keresetet Szlovákia ellen.
Az Európai Unió Bírósága – amely idén február elsején tartott tárgyalást az ügyben – kedden kihirdetett ítéletében kimondta: Sólyom Lászlónak egyfelől magyar állampolgárként joga van ahhoz, hogy szabadon mozoghasson és tartózkodhasson a tagállamok területén, másfelől azonban az uniós jogot a nemzetközi jog releváns szabályaira tekintettel kell értelmezni.
A bíróság megállapította, hogy a nemzetközi jog szabályai értelmében az államfő a nemzetközi kapcsolatokban olyan különleges jogállással rendelkezik, amely a többi között kiváltságokkal és mentességekkel jár. Az államfő külföldi tartózkodására nézve a diplomáciai kapcsolatok joga irányadó. Az ilyen személy „valamely más tagállam területére történő belépésére nem ugyanazok a feltételek vonatkoznak, mint amelyek a többi polgár belépésére irányadók” – szögezte le a luxembourgi testület.
Az európai bíróság szerint „az a körülmény, hogy valamely uniós polgár államfői hivatalt tölt be, igazolhatja az uniós jog által e személy részére biztosított szabad mozgáshoz való jog gyakorlásának a nemzetközi jogon alapuló korlátozását”. A bíróság szerint ebből következően az uniós jog nem kötelezi Szlovákiát arra, hogy biztosítsa a magyar államfőnek a területére történő belépését.
Jóllehet Szlovákia tévesen hivatkozott a 2004/38-as irányelvre a belépés megtagadásának jogalapjaként – hiszen annak alapján csak a közrend, a közbiztonság, vagy a közegészségügy veszélyeztetettsége esetén lehetne megtagadni a belépést -, ez a körülmény az Európai Unió Bírósága szerint nem minősül joggal való visszaélésnek, hiszen a belépés megtagadásának a nemzetközi jogon alapuló lehetősége így is adott volt Szlovákia számára.
Fico: Szlovákia tiszteletben tartotta a normákat
Robert Fico szerint a döntés azt bizonyítja, hogy a szlovák kormány mindig tiszteletben tartotta a nemzetközi normákat és az ország kötelezettségeit. „Mi üdvözöljük a bíróság döntését, amely megerősíti, hogy érzékeny nemzetközi kérdésekben, az érzékeny nemzetközi kapcsolatok terén mindig úgy viselkedünk, hogy tiszteletben tartsuk Szlovákia nemzetközi kötelezettségeit, mint ahogy a nemzetközi normákat is” – jelentette ki Robert Fico.
A szlovák kormányfő szerint a kihirdetett ítélettel az Európai Unió bírósága végérvényesen megállapította, hogy Szlovákia semmilyen jogsértést nem követett el, nem sértette meg sem az európai közösség jogszabályait, sem pedig más olyan nemzetközi szabályokat nem hágott át, „amelyek az államfőkkel való kapcsolattartásra vonatkoznának”. Hozzátette: igaz ugyan, hogy az EU tagországok polgárainak jogában áll egy másik tagország területén tartózkodni, de ez a széles megfogalmazást használó jogszabály nem vonatkozik az államfőkre, mivel őket „bizonyos mértékig korlátozzák a diplomácia szabályai és szokásai”.
A luxembourgi ítélethirdetéssel kapcsolatban a szlovák kormányfőéhez hasonló hangnemben nyilatkozott kedden a szlovák diplomácia vezetője is, akik elégtételnek tartja a döntést. Ezzel összefüggésben Miroslav Lajčák azt hangoztatta: nem volt kérdéses az eset során tett lépéseik helyessége, így az ítélet sem számít meglepetésnek. Hozzátette: elégséges lett volna, ha korábban a magyar fél meghallgatja és elfogadja a döntésükkel kapcsolatban felsorakoztatott érveket, és akkor a bíróság helyett európai és jószomszédi megoldást találhattak volna.
Maroš Šefčovič, az Európai Bizottság (EB) szlovák alelnöke szerint a magyar vád elutasításával bizonyítást nyert, hogy az ügyben a szlovák fél, valamint az EB érvelése megállta a helyét. Hozzátette: egy ilyen világos álláspontnak nem csak a mostani perben van nagy jelentősége. Fontos lehet ugyanis hasonló jövőbeni esetek megítélésénél is, ahol precedensként szolgálhat.
KIM: remélhetőleg nem lesz újabb hasonló eset
A kormány bízik abban, hogy sem Magyarország és Szlovákia viszonylatában, sem más tagországban nem történik a jövőben olyan eset, amely Sólyom László akkori köztársasági elnökkel történt 2009 augusztusában – közölte a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium kedden az MTI-vel. A KIM közleményében emlékeztetett: 2010 márciusában azért fordultak az Európai Bírósághoz, mert – mint írták – elfogadhatatlannak ítélték, hogy egy uniós tagállam egy másik tagállam államfőjével szemben az uniós jogra hivatkozással úgy lépjen fel, ahogy azt Szlovákia tette Sólyom László köztársasági elnök esetében. Közölték továbbá: a per egyedülálló abból a szempontból, hogy az államfők státuszának nemzetközi jogi és uniós jogi megítélését, illetve az uniós jog hasonló esetekre történő alkalmazhatóságának kérdését vetette fel.
Sólyom László egy szlovákiai székhelyű társadalmi szervezet meghívására a szlovákiai Révkomáromba szándékozott utazni abból a célból, hogy részt vegyen Szent István szobrának avatási ünnepségén. A szlovák külügyminisztérium szóbeli jegyzékben tiltotta meg Magyarország köztársasági elnökének, hogy szlovák területre lépjen.
Az augusztus 20-i magyar állami ünnepet követő nap a bíróság megállapítása szerint „Szlovákiában érzékenynek ítélt dátum, mivel 1968. augusztus 21-én öt, a Varsói Szerződésben részes állam fegyveres erői – köztük magyar csapatok is – megszállták a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot”.
MTI-Kárpáti János, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”32261,32188,16562″}
