Az Európai Parlament által december 13-án elfogadott emberjogi jelentésnek valóban vannak olyan tételei, amelyek a keresztény értékrenddel nem egyeztethetők össze. Azt azonban, hogy a néppárti frakció képviselői nem szavaztak egységesen az előterjesztésről, a jelentés több részfejezete és ajánlása indokolttá teheti.
A Monika Flašíková-Beňová által előterjesztett jelentés a nőjogi, az abortusz és eutanázia, valamint az azonos- és transzneműek kérdéskörén túl fontos megállapításokat szögez le a romák, az őshonos kisebbségek, valamint a bevándorlók problémáinak uniós kezelésére vonatkozóan is. Megfogalmazza például, hogy a kisebbségi jogok betartását nem csupán a csatlakozási folyamatban, hanem az egyes tagállamokban is ellenőrizni kell, s ennek eléréséhez a legjobb út a közös uniós kisebbségi irányelvek elfogadása.
Azok a néppárti képviselők, akik részbeni fenntartásaik ellenére támogatták a jelentést, egyben azt is támogatták pl., hogy a megfogalmazott ajánlásokból az EU számon kérhető közös irányelveket hozzon létre. Sok képviselő hosszú ideje küzdött azért, hogy az EP ezt határozatban is megfogalmazza.
A most elfogadott ajánlás indoklásában kimondja többek közt, hogy :„mivel az alapvető jogok és az érvényesítésük közötti szakadék aláássa az EU és tagállamai hitelességét, valamint az emberi jogok tényleges tiszteletben tartását és előmozdítását a saját területén és világszerte; mivel a tagjelölt országokra vonatkozó, a koppenhágai kritériumok szerinti követelmények az EUSZ 2. cikke értelmében a csatlakozást követően is alkalmazandók a tagállamokra, és mivel ennek fényében valamennyi tagállam esetében folyamatosan vizsgálni kell, hogy továbbra is megfelelnek-e az alapvető jogok, a demokratikus intézmények és a jogállamiság tiszteletben tartásával kapcsolatos alapvető uniós értékeknek; mivel az alapvető jogok hatékony védelme és előmozdítása megköveteli a tagállamoktól, hogy a szolidaritás és a többi tagállammal való őszinte együttműködés szellemében fogadják el, hogy az EU ellenőrzi az uniós értékek tiszteletben tartását a jogalkotásukban, politikáikban és gyakorlataikban; mivel az EUSZ 2. cikkével együtt az EUSZ 7. cikke hatáskört biztosít az uniós intézmények számára, hogy megvizsgálják, hogy az adott tagállamban megsértik-e az olyan közös értékeket, mint például az emberi jogok tiszteletben tartása, a demokrácia és a jogállamiság, valamint hogy az emberi jogi visszaélések megelőzése és a jogorvoslat biztosítása érdekében az érintett országokkal felvegyék a politikai kapcsolatot”. Ilyesmit eddig EU-s szerv nem nagyon fogalmazott meg.
Csupán szemléltetésül, a kisebbségekhez tartozó személyek védelmére vonatkozóan a jelentés – ami az EP hivatalos dokumentuma – az alábbi ajánlásokat is rögzíti:- (az EP)
„56. kiemeli a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogai tiszteletben tartásának fontosságát; arra ösztönzi azon tagállamokat, amelyek még nem tették meg, hogy további késedelem nélkül ratifikálják az Európa Tanács nemzeti kisebbségek jogainak védelméről szóló keretegyezményét és a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, és adott esetben vonják vissza a fenntartásokat és megszorító nyilatkozatokat; felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket a nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek elleni megkülönböztetés leküzdése érdekében, és dokumentálják a kisebbségek saját nyelvének használatához fűződő joga védelmére irányuló fellépések során elért eredményeket; szorgalmazza, hogy a tagállamok ne különböztessék meg a nemzeti vagy etnikai kisebbségekhez tartozó személyeket, valamint hogy biztosítsák, hogy ezek az emberek élvezik a nemzetközi és uniós jog által rájuk ruházott jogokkal;
57. felhívja a tagállamokat, hogy foglalkozzanak a foglalkoztatás, a lakhatás, az oktatás, az egészségügy, valamint az árukhoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén tapasztalható, faji és etnikai megkülönböztetéssel; kifejezett aggodalmának ad hangot az értelmetlen bűnbakkeresésnek kedvező gazdasági és társadalmi válság eredményeképp megerősödő, nyíltan rasszista, idegengyűlölő, iszlámellenes és antiszemita politikai pártok megerősödése miatt, amelyek erőszakos gyakorlatát el kell ítélni; aggodalmát fejezi ki a jelenlegi válság idején a hajléktalanokkal szemben elfogadott büntető intézkedések miatt is;
58. kiemeli, hogy az uniós jog végrehajtásában mutatkozó eltérések és az összetett igazgatási eljárások miatt egyes csoportokat megkülönböztetés ér a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való joguk gyakorlása során felmerülő akadályok formájában; felhívja a Bizottságot, hogy indítson jogsértési eljárást a 2004/38/EK irányelvet megsértő tagállamok ellen;
59. sajnálja, hogy a roma származású polgárokkal szemben a tagállamok kollektív kiutasítási eljárásokat alkalmaztak, és sajnálja, hogy a Bizottság erre bizonyos esetekben erőtlenül reagált;
60. felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszerének kézzelfogható eredményeit, valamint az egyes tagállamokban elért előrelépést; elismeri az egyes tagállamok által kifejtett erőfeszítéseket, ám mindenek előtt rávilágít a Bizottságnak benyújtott stratégiák többségének hiányosságaira; felhívja a Bizottságot, hogy fogalmazzon meg jobbító javaslatokat a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszerében meghatározott célkitűzések tényleges megvalósítása érdekében; felszólít e stratégiák pénzügyi megvalósíthatóságának és fenntarthatóságának, valamint az egyes tagállamokban elért előrelépéseknek az elemzésére a Bizottság Parlament és Tanács számára készített éves jelentésében;
61. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a nemzeti romaintegrációs stratégiákat megfelelően végrehajtsák integrált szakpolitikák kidolgozása útján, bevonva az uniós keretrendszer alapján folyó párbeszédbe a helyi hatóságokat, a nem kormányzati szervezeteket és a roma közösségeket; felhívja a tagállamokat, hogy a nemzeti romaintegrációs stratégiáikban bemutatott intézkedések végrehajtása révén hatékonyan lépjenek fel a romák kirekesztése ellen, és hogy roma közösségeket érintő projektek esetén az irányítás, az ellenőrzés és az értékelés tekintetében működjenek együtt a romák képviselőivel, felhasználva a rendelkezésre álló összes uniós pénzügyi forrást;
62. úgy véli, hogy a romákat érintő megkülönböztetés elleni küzdelembe mindenekelőtt be kell vonni a roma közösséget is, amelynek képviselői közelről ismerik a munkához, az oktatáshoz, a lakhatáshoz, az egészséghez, a termékekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférés hiányát, és ezáltal a legalkalmasabbak arra, hogy megoldást találjanak a helyzet orvoslására;
63. felszólítja a tagállamokat, hogy hatékony és átlátható lakhatási politikák létrehozásával és a hajléktalanok kriminalizálásának mellőzésével szüntessék meg a romák földrajzi szegregációját, kényszer-kilakoltatását és a körükben tapasztalható hajléktalanságot;
64. felszólítja a tagállamokat, hogy a foglalkoztatáshoz való hozzáférés akadályainak felszámolásával kezeljék a romák körében tapasztalható magas szintű munkanélküliséget;
65. felszólítja a tagállamokat nemzeti oktatási rendszereik reformjára annak érdekében, hogy kezeljék a kisebbségek, köztük a roma gyermekek szükségleteit, és – a számos tagállamban kisebbségi nyelven biztosított oktatás sérelme nélkül – felszámolják a szegregált oktatási rendszereket; (…)
68. felszólítja a tagállamokat, hogy rendeljenek elégséges költségvetési forrást a nemzeti romaintegrációs stratégiáikban azonosított célkitűzések megvalósítására; felszólítja a Tanácsot, hogy támogassa és fogadja el a Bizottság és a Parlament által a következő többéves pénzügyi kerettel kapcsolatban tett javaslatokat, különösen azokat, amelyek lehetővé teszik az Európai Szociális Alap és az Európai Regionális Fejlesztési Alap számára a romák társadalmi integrációjához való jobb hozzájárulást azzal, hogy kiszélesítik az előzetes feltételek körét, hogy azok magukban foglalják a nemzeti stratégiák kidolgozását és a szegénység területi koncentrációjának feltérképezését;
69. rámutat arra, hogy a legutóbbi és a következő bővítések ahhoz vezettek és fognak vezetni, hogy nő a kulturális és nyelvi sokszínűség által jellemzett tagállamok száma; ezért úgy véli, hogy az EU-nak különös felelőssége a kisebbségek jogainak védelme; felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza a bővítési országok bevonását a romák társadalmi integrációját célzó erőfeszítéseibe, mobilizálja az Előcsatlakozási Támogatási Eszközt, valamint a stabilizációs és társulási folyamaton keresztül sürgesse ezen integráció megvalósítására a bővítési országokat;
70. aggodalommal szemléli a kisebbségekkel és egyéb csoportokkal szembeni gyűlöletbeszéd, valamint az őket érő megbélyegzés fokozódását, továbbá e jelenség növekvő befolyását a médiában és számos politikai mozgalomban és pártban, ami már magas politikai szinten és korlátozó szabályozásban is megnyilvánul; felszólítja a tagállamokat, hogy fogadjanak el megfelelő intézkedéseket a személyek közötti tényleges egyenlőség gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális életben való előmozdítására, kellően figyelembe véve az ilyen kisebbségi közösségekhez tartozó személyek sajátos körülményeit; rámutat a nemzeti kisebbségi politika következetlenségeire, és megállapítja, hogy bár a kisebbségek védelme a koppenhágai kritériumok része, a közösségi politikában nincs a kisebbségi jogokra vonatkozó norma; hangsúlyozza, hogy a kisebbségi jogok az alapvető emberi jogok szerves részét képezik;
71. úgy véli, hogy nincs egységes megoldás minden tagállamban a nemzeti kisebbségek helyzetének javítására, azonban ki kell dolgozni néhány közös minimális célkitűzést az uniós hatóságok számára, figyelembe véve az alkalmazandó nemzetközi jogi normákat és a létező bevált gyakorlatokat; felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre szakpolitikai normát a nemzeti kisebbségek védelmére;
72. úgy véli, hogy a tradicionális nemzeti kisebbségek sajátosan járulnak hozzá az európai kultúrához, ezért a közpolitikáknak jobban kellene összpontosítaniuk védelmükre, magának az Uniónak pedig megfelelőbb módon kell kezelnie ezeket a szükségleteket;
73. javasolja, hogy tegyenek erőfeszítéseket a hagyományosan egymás mellett élő közösségek közötti bizalomépítés és e közösségek egymás mellett élése előmozdítására az egymás identitásával, a regionális identitásokkal, egymás nyelvével, történelmével, örökségével és kultúrájával kapcsolatos oktatás és tanulás révén, egymás jobb megértése és a sokszínűség tiszteletben tartásának elmélyítése érdekében;
74. úgy véli, hogy az Unióban létező bevált gyakorlatokat követve a döntéshozatalban való, a szubszidiaritás és az önkormányzatiság elvén alapuló tényleges részvétel az egyik leghatékonyabb mód a nemzeti kisebbségek problémáinak kezelésére.”
ngyr, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”37010″}
