Nem szeretnék a magyar miniszterelnök által a határon túl élő magyar állampolgároknak írott levéllel kapcsolatban az „ebből vajon hány lélegeztetőgépet lehetett volna inkább vásárolni” szintre süllyedni, viszont néhány kérdést talán érdemes röviden érinteni.
A lélegeztetőkészülék-dilemmát rövid úton letudhatjuk: ha Gyurcsányék annak idején (2004-ben) elverhettek több tíz millió forintot arra, hogy egymásnak ugrasszák a nemzetrészeket, akkor talán Orbán Viktornak is szabadjon ráfordítani ennyit vagy kétszer, ötször, tízszer ennyit a magyarokkal való kapcsolattartásra s ezzel együtt a nemzet egységének szimbolikus kifejezésére.
Hogy aztán ez a közvetlen levelezés-e a legjobb megoldás, arról lehet vitatkozni. Alapvetően jónak tartottam az eddigi nemzeti konzultációkat, valamennyiben részt vettem, minden kérdést becsülettel megválaszoltam és visszaküldtem. Mecsoda különbség ez ahhoz képest, hogy „el lehet menni”.
A problémák – legalábbis látszólag – onnantól jelentkezhetnek, milyest ezek a miniszterelnöki levelek a szlovák posta karmai közé kerülnek. Alig látott ugyanis napvilágot a hír, hogy a magyar kormány levélben fordul a határon túli magyarokhoz, földijeim aggódó kérdéseivel szembesültem: mi a fészkesnek van erre szükség, hogy megkönnyítsék Ficoék dolgát az állampolgársági törvényük végrehajtásában? Bevallom, nem egyszerű válaszolni ezekre a kérdésekre, mert a félelmek, ellenérzések, a negatív beidegződések sajnos egyáltalán nem alaptalanok. A Szlovákiával és jogelődjével kapcsolatos rossz tapasztalatok immáron több évtizedes múltra tekintenek vissza.
Így tehát érthetők az aggódó hangok, végtére is a szlovákok több éves magyarellenes ámokfutása után semmi okunk bízni abban, hogy tisztességesen, törvényszerűen járnak el. Ha saját alkotmányukat nem tisztelik, miért lenne szent bármi más?
Ugyanakkor két dolgot mindenképpen le kell szögezni ezzel kapcsolatban. Egyrészt azt, hogy a mindenkori magyar kormány nem igazíthatja a cselekedeteit – ha azok összhangban állnak minden belső és nemzetközi jogi normával és szokással – egy súlyosan debil, kicsinyes és frusztrált szomszédos kormány elmebeteg törvényeihez és intézkedéseihez.
Másrészt pedig abból a levélből, amit a magyar miniszterelnök küld a határokon kívül élő magyar állampolgároknak, semmi olyan nem derül ki az érdeklődő szlovák hatóságok számára, amiből jogszerűen bármiféle következtetést levonhatnának. Persze már eleve a levél tartalmának megismerése is alapvető jogsértés, világbotrány (ettől még ne legyenek illúzióink), ugyanakkor az semmi esetre sem tűnhet ki belőle, hogy az adott állampolgár mikor szerezte meg a magyar állampolgárságát. Márpedig ennek időpontja az abszolút irányadó a szlovák állampolgárság elvesztésében, hiszen Ficoék elmebeteg jogszabálya nem visszamenőleges hatállyal bír, hanem csak a törvény hatályba lépését követően megszerzett állampolgársághoz fűz szankciót.
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
