Nem szívesen ragadok tollat a Malina Hedvig ellen folytatott szlovák hatalmi terror ügyében. Ugyanis nehéz, csaknem lehetetlen szalonképes jelzőket találnom arra az elképesztő, vérlázító gazemberségre, amellyel e sehonnai törpeállam kishitlerei eljárnak az egykori diáklánnyal, ma példás családanyával.
Mert ami ebben az ügyben itt az orrunk előtt lejátszódott és játszódik ma is, az messze túlmutat minden feltételezhető aljasságon, amire csak az igazán alávaló aljadékok képesek. Itt ugyanis nem csak mondjuk egy „közönséges” táblaháborúról van szó – ahhoz végülis szokva van már a felvidéki magyar – mert az tulajdonképpen egy tiszta ügy, tudjuk mi és miért történik, hol húzódnak a lövészárkok. Malina Hedvig üldözése, zaklatása azonban átlépi azt a határt, amikor ki kell hogy egyenesedjen a kasza, mert itt már személyes sorsokba, a legmélyebb magánszférába tipornak bele senkiháziak a sáros bakancsaikkal.
Ha nem ez lenne a tétje, az ember még mosolyoghatna is azon, hogy a legsúlyosabb elmebetegek akarják megvizsgáltatni egy tisztes családanya elmeállapotát. Ráadásul a hat évvel ezelőtti elmeállapotát, merthogy a szlovák elmebaj már csak ilyen.
Ma éppen erre került volna sor: szlovák orvosok ma kívánták megvizsgálni Hedvig elmeállapotát. Ő azonban ezen a vizsgálaton nem vesz részt: megbetegedett a gyermeke, vele kell maradnia. Ezt a fiatalasszony ügyvédje közölte az inkvizítorokkal.
Mit is lehetne erre mondani? Hedvig kicsijének mielőbbi jobbulást kívánok.
Ugyanezt az elmebajos szlovák terroristáknak fölösleges lenne. Teljesen menthetetlenek.
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
