Brüsszelben újra tárgyalóasztalhoz ültek az unió kormányfői. Az Európai Tanács ülésének legfontosabb napirendi pontja újra a gazdasági válság kezelése volt.
A mediterrán országok erőteljes nyomásának ellenére minden marad a régiben, Németország újra érvényesítette akaratát. Nem lazul a szigorú költésvetési fegyelem, a konszolidáció üteme, a célirányos takarékosság. Egy kivétellel, Franciaország enyhébb elbírálás alá eshet. Ez a kivételezés azonban nem nyerte el a közép-kelet-európai tagországok tetszését. A szlovák kormányfőnek igaza volt, amikor kijelentette: vagy mindenki enyhébb elbírálás alá esik, vagy senki. Sorrendben negyedik országként Ciprus kaphat 10 milliárdos mentőövet. Különös, eddig nem alkalmazott feltételt szabtak számára: adóztassa meg a bankokban fekvő bankbetéteket.
Milyen feltételek következhetnek ezután? Az Európai Unió harmadik éve kezeli a válság szimptómáit, a tartós megoldást azonban még nem találta meg. Zajlik a tűzoltás, de az alagút végén a fény máig sem pislákol. A gazdasági és a pénzügyi válságból való kivezető utat a súlyos erkölcsi válság megoldásával kell kezdeni. Az erkölcsi válság a társadalmi élet szinte minden területére jellemző kisebb-nagyobb mértékben, ám a gazdaságban és a pénzügyekben olyan méretű károkat okozott, amelyek következtében a világ 2008. szeptember 14-ét követően alapvetően megváltozott, és soha többé nem lesz olyan, mint azelőtt volt.
Megoldási lehetőségek
A helyzet orvoslását tekintve radikális megoldást tapasztalhattunk 2009-ben Izlandon, vagy éppen most lehetünk annak tanúi Bulgáriában. A PIIGS országokban idő előtt sorra kicserélődtek a kormányok, azonban az ésszerű, konfliktusmentes, a többség által elfogadható orvoslás kezdetét éppen Svájcban mutatták be. Az ottani népszavazáson a lakosság 68 százaléka mondott igent arra a jogszabály-javaslatra, amely szerint a magáncégek vállalatvezetői, vezérigazgatói immár nem szabhatják meg bérük, prémiumuk, jutalmuk, bónuszaik és végkielégítésük összegét. Döntési, beleszólási jogot kapnak a cég részvényesei, sőt dolgozói is! Azok a vállalatvezetők, akik megsértik a jogszabályt, fizetésük többszörösére rúgó pénzbüntetést vagy börtönbüntetést kaphatnak. Erkölcsi mértéktartásra intették tehát a polgárok a vállalatvezetőket, behatárolták mozgásterüket. Érvelhetnek persze a hazai vállalatvezetők azzal, hogy az ő fizetésüket kollektív testület, az igazgatótanács vagy a részvényesek közgyűlése dönti el. Igen ám, de ha az ügy Svájcban, a demokrácia egyik fellegvárában, a gazda(g)ság kirakat országában népszavazásra került, akkor minden bizonnyal ott is tarthatatlanná vált a helyzet, visszaélések és erkölcsi túlkapások sorára derülhetett fény a gazdaság általános hanyatlásának idején.
Mifelénk a helyzet…
Nálunk ugyanis nemcsak a magánszférát jellemzi hasonló gyakorlat, az állami hivatalokat, állami részvénytársaságokat is. Gondoljunk csak a tavalyi végkielégítésekre a vasúttársaságnál és a közlekedési tárcánál. Számos más példát is említhetnék.
A mértéktelenséget tekintve azonban korántsem csak a vállalatvezetők kiváltságairól van szó. Szlovákia polgárai arról is értesülhettek a sajtóból, hogy a hazai bankok nyeresége negyedévről negyedévre emelkedett abban az időben, amikor 2009-től a gazdaság hanyatlásnak indult. Tavalyig érvényes volt ez, ám idén már más állapotok uralkodnak a bankszakmában is. A közbeszerzések területe is erkölcsi megújulásra vár. A Focus közvélemény-kutatási ügynökség tavalyi felméréséből, amelyet a Transparency International Slovensko (TIS) számára készített, kiderült, hogy a felmérés folyamán megkérdezett, a közbeszerzésekben részt vevő szlovákiai vállalkozók 73 százaléka szerint a közbeszerzések folyamatát mindig, vagy gyakran korrupció övezi. A közügyek tisztaságának mértékét figyelemmel követő civil szervezetek tavaly közreadták kvalifikált becslésüket arról, hogy a szlovákiai közbeszerzések teljes éves végösszegének 12-15 százaléka nem a beszerzett áru és szolgáltatások kifizetésére szolgált, hanem a szürkegazdaságban landolt. Miközben 2012-ben 3,9 milliárd euro összegben történt közbeszerzés.
Itt az ideje tehát a gazdaságban és a pénzügyekben is elindulni az erkölcsi megújulás útján, meg kell szüntetni az eluralkodott mértéktelenséget és a határtalanul önző hozzáállást. Vissza kell térni az ésszerűség és a méltányosság keretei közé. A gazdasági válságból való kilábalás egyik előfeltétele éppen ez lesz. Svájci mintára, persze népszavazás nélkül kellene elindulni ezen az úton, olyan jogszabályozást kellene bevezetni, amely végérvényesen megszünteti a rendszerváltozás utáni 23 évben tapasztalt erőteljes kilengéseket. Amíg nem késő.
Farkas Iván, az MKP alelnöke
