Mint arról tegnapi cikkünkben beszámoltunk, egy „rég várt” közvélemény-kutatás eredménye látott napvilágot a minap, amely a magyarországi politikai pártok támogatottságát kívánta felmérni a felvidéki magyarok körében.
A megkérdezettek száma – 741 fő – önmagában is óvatosságra int a következtetések levonásakor, ám ez a magyarellenes Demokratikus Koalíció nevezetű formációt egyáltalán nem hátráltatja némi olcsó sikerpropaganda világgá kürtölésében.
A Gyurcsány-párt által kiadott közlemény ugyanis nem kevesebbet állít, mint hogy a válogatott acsarkodókból álló politikai tömörülés – 2004. december ötödikének első számú felelősei és szellemi örökösei – a legnépszerűbb ellenzéki párt a felvidéki magyarok körében. Mint ismert, a közvélemény-kutatás adatai szerint a Fideszre a válaszadók 47 %-a, míg az ellenzékre (együttesen) 41 százalékuk voksolna. Ez utóbbi csoport meglehetősen sokszínű, a magyarországi ellenzéki erők végletes megosztottságának és szétziláltságának megfelelően: éppúgy itt található a színtelen-ötlettelen Mesterházy Attila kivénhedt régi vonalas komcsijaival és feltörekvő ifjúbaloldali titánjaival, mint a hathatós amerikai segítséggel újból a felszínre buggyanó libás Bajnai, vagy épp az atomjaira hulló kripto-eszdéeszes társaság, az LMP. Ebben az igazán illusztris seregletben véli magát az élen látni a Demokratikus Koalíció azzal, hogy 15 százalékos támogatottságával a legnépszerűbb ellenzéki pártnak számít Felvidéken. Az MSZP szorosan a nyomában jár a maga 14 százalékával, őket a Jobbik követi 11 százalékkal, Libajnaiék 7 százalékon, míg a Lehet Más a Politika 5 százalékon áll.
Aki esetleg figyeli a magyarországi közvélemény-kutatási eredményeket is, annak feltűnhetett, hogy Gyurcsányék felvidéki népszerűségi mutatója jócskán meghaladja a magyarországi közvélemény-kutatók által hozott eredményeket. A DK álláspontja szerint napnál is világosabb, hogy miért: „Az orbáni rendszer keltette félelem miatt a magyarországi választók jelentős része nem meri a valós véleményét elmondani a hazai közvélemény-kutatásokon. A szlovákiai magyarok, akiknek nem kell tartaniuk a Fidesz-rezsim bosszújától, félelem nélkül merik vállalni a DK támogatását”.
Erre mondaná az egyszeri ember – maga előtt látva a kérdezőbiztosoktól rettegő Árpád-unokákat s a félelmet nem ismerő „elmagyarosított szlovákokat” – hogy „szó bennszakad, hang fennakad, lehelet megszegik”.
Fogalmam sincs, mitől lesz valakiből Gyurcsány-hívő, azt sem tudom, vannak-e ennek klinikai tünetei, mindenesetre nagy bajban lehet a DK, ha a félelem nélküli felvidéki támogatókra alapozza dicsőségét. A félelmeknek ugyanis errefelé megvan a maguk sajátos természete, kezdve azzal a legalapvetőbbel, hogy a többség még a választójog alapfeltételét, a magyar állampolgárságot sem meri – nem merheti – vállalni. Még azok sem, akiktől pedig már túl sok mindent nem vehet el – az egy szlovák állampolgárságot leszámítva – a szlovák állam. Magyarán: hiába az a néhány darab DK-szurkoló Felvidéken, Gyurcsányék kénytelenek lesznek a hazai pálya nehézségeivel megküzdeni, felvidéki utánpótlásban pedig aligha reménykedhetnek.
Még akkor sem, ha ilyenekre ragadtatják magukat pártközleményeikben: „A DK által képviselt felelős magyarságpolitikát a kutatás szerint a szlovákiai magyarok széles köre támogatja.”
Nem feltétlenül kell ezen fennakadni, hallottunk már nagyobb böszmeségeket is a száműzött magyar Napóleontól. Csak annyit mondhatunk: jobb, ha nem próbálnak a felvidéki magyarokkal takarózni, mert még utóbb kényelmetlennek bizonyulhat a viselet…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”39869″}
