A hajdani Magyar Kulturális Központ, amely 1991-ben kezdte meg működését Pozsonyban – ma a Pozsonyi Magyar Intézet nevet viseli –, első igazgatóját, Sunyovszky Sylvia színművészt, érdemes művészt látta vendégül.
Sunyovszky Sylvia 1995-ig töltötte be az igazgatói tisztséget. Június 14-én a Pozsonyi Magyar Intézet meghívására ismét Pozsonyban járt, hogy részt vegyen a „Csak semmi titok” című könyvének bemutatóján.
A jeles vendég a bemutató előtt meghallgatta Kollai István intézményvezető tájékoztatóját a Pozsonyi Magyar Intézet mai helyzetéről, majd több ismerősével, tisztelőjével találkozott. A „Csak semmi titok” napokon belül kapható lesz a Magyar Intézet kávézójának kis könyvesboltjában.
Könyvéről Batta György író szólt, gondolatait alább közöljük:
„Feladatom Sunyovszky Sylvia: Csak semmi titok című, a budapesti Holnap Kiadónál nemrég megjelent könyvének bemutatása, ám valószínű, hogy átlépem a műfaj határait. Nem fegyelmezetlenségből teszem ezt, hanem annak okán, hogy a szerzőt évtizedek óta ismerem, a szülőföldem azonos az övével, és végigtekintve az életemen én is azt vallom, amit feltehetően ő is, s amit Mátyás királyunk már évszázadokkal ezelőtt megfogalmazott: „Isten szolgálatára bármilyen idő alkalmas, s amit a magyar haza javára tesz az ember, nem egyéb, mint Isten szolgálata.” Sylvia és férje, Fekete György 2000-ben a Szent Korona ezer arca címmel olyan albumot tett le a magyarság asztalára, amely mindmáig páratlan a maga nemében, s melynek lapjain a legkülönfélébb koronaábrázolások, „koronaarcok” láthatók államiságunk évszázadaiból: cifraszűrre hímezve, hol az egyik takácscéh boroskancsójára festve, hol virágkarneváli koronakocsit ékesítve, és máig sokáig sorolhatnám a példákat. Ez a több éven át tartó gyűjtőmunka tartalmazza szerzői vallomását is. Fekete Györgyöt idézem: „Mi ketten a Szent Koronával való találkozásunkat sors-szerűnek érezzük, közös életünk fontos mérföldkövének, ami felett a Szent Korona maga ragyog teljes fényességében a Teremtő akaratából.”
Még egy kis kitérő engedtessék meg nekem, egy másik, a Sylvia életével szorosan összefüggő kis kötet, a Vonzáskör kapcsán. Az mintegy előfutára a Csak semmi titok-nak, minthogy azt is Sylvia művészi hitvallása jellemzi: „Állhatatosság, ügyszeretet, hagyománytisztelet, elszántság, de sohasem erőszakosság. Amiben hiszek, azt sohasem szabad feladni.” És most már valóban az újdonatúj, küllemében is vonzó, rengeteg fényképet, Sylviához írt levélkéket és verseket, s egy DVD mellékletet is tartalmazó könyvről essen szó, annál is inkább, hogy ez az alkotás az első mondattól az utolsóig érdekfeszítő olvasmány, nem lehet letenni. Kezdődik a szülőváros, Rozsnyó bemutatásával, majd – Sylvia édesanyjának köszönhetően, aki példás figyelemmel követte lánya bontakozó életének eseményeit, és megőrzött minden, vele kapcsolatos híradást,- nyomon követhetjük a jövendő színművész életének alakulását. A későbbi intézményvezető diplomata, majd közéleti személyiség már saját forrásból merít elsősorban, mert ő is, akárcsak az anyukája, gondosan őrizgeti magánéletének, munkáinak, közéletiségének dokumentumait. A jövendő olvasó a könyv segítségével képet alkothat Sylvia pozsonyi és budapesti főiskolás éveiről, a kassai Thália Színpadon és a budapesti Madách Színházban eltöltött időszakáról, filmszerepeiről, vele egy színen játszó, ma már halhatatlan kollégáiról, majd pályázaton elnyert pozsonyi, intézmény-igazgatói munkájáról. Van a műnek egy fejezete, az Egy ember heted-hét pillanatai. Ezekben apró jellemrajzokat ad közre a színészetről, de úgy, hogy ezt a munkát rendre összehasonlítja a boltos, az ügyvéd, a kalauz, a katona, a bankár és a díszletmunkás tevékenységével. Ízelítőül néhány mondat az egyik jellemzésből: „A színész megszállottan tanul, olvas, memorizál. Érthetetlen makacssággal keresi a feltűnés, a kockázat, a győzelemmel felérő vereségek és a pusztulással felérő diadalok felemás helyzeteit. Mintha mindig mást akarna, de ugyanazért. Minden szeretne lenni, boltos, ügyvéd, kalauz, katona, bankár vagy éppen díszletmunkás. Persze, egyik sem igazán. Az igazi nagy színészről nem lehet megtudni semmit. Titokban él a szerepek mögött. Ez a titok titka. Ki érti ezt?” Csak megjegyzem, hogy Sunyovszky Sylvia a lehető legnagyobb alázattal, fegyelemmel, szenvedéllyel és alapossággal formálta meg mindegyik színpadon megjelenített lényét, ezért fogalmazhat úgy, hogy „nem volt szerepálmom, mindegyik feladatot szerettem.” A Pozsonyi Magyar Kulturális Központ igazgatójaként mindvégig a magyar kultúra népszerűsítését és a magyarság hajdani kimagasló személyiségei emlékének ápolását szolgálta Szlovákiában, ugyanakkor rendszeresen filmvetítéseket és kiállításokat szervezett a felvidéki magyar nemzeti közösség városkáiban. Tette mindezt tiszta szívvel, jószándékkal, mosolygósan, s ezért mind a szlovákok, mind a magyarok máig becsülik.
A könyv utolsó lapjain áttekinthető Sunyovszky Sylvia összegzése szerepléseiről – beleértve az óvodai versmondásokat és később az országos szavalóversenyeken elért eredményeinek felsorolását is,! – majd következnek a színdarabokban, tévéfilmekben, tévéjátékokban, játékfilmekben, rádiójátékokban nyújtott alakításai, sőt közli három önálló estjének címét és időpontját is. Döbbenetes életrajzának az a része, amelyben közéleti „szerepeit” sorolja fel 1989 és 2012 között. Íme: A Nemzetközi Alkohol- és Kábítószerellenes Tanács budapesti székhelyű Drogmentes Élet Nemzetközi Alapítvány kuratóriumának elnöke, a Rákóczi Szövetség alapító tagja, a Csehországi és Szlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány kuratóriumának tagja, a Magyarországért Alapítvány kuratóriumának elnöke, a Magyar Örökség Bíráló Bizottságának tagja, a Millenium Casino alapító tagja, a FIDESZ elnökének, Orbán Viktornak elnöki tanácsosa, az Andrássy Gyula Társaság tagja, a Polgári Hermina Alapítvány kuratóriumának elnöke, a Belső Látás Alapítvány kuratóriumának tagja, a Nemzeti Kulturális Alap bizottságának tagja, az Erzsébet Tanácsadó Testület elnöke, a Magyary Zoltán Kuratórium tagja.
Életem alkonyán én azt tapasztalom, hogy kevés az esélyünk saját cselekedeteink, megnyilvánulásaink, egy-egy élethelyzetben megmutatkozó viselkedésünk magyarázatára, az meg szinte képtelenség, hogy megfejtsük egy másik ember lényegét, megpillantsuk a belé teremtett lelket és kideríthessük, miként érzékeli ő a világot. Sylvia életének naplójából megtudhatjuk, hogy gyámolító volt a családi háttér, hogy a szülei és a nővére büszkék voltak rá – az édesanyja hála Istennek még ma is az lehet. A Csak semmit titok-ból kiderül, hogy felelősségtudatát, becsületességét, magyarságához való rendíthetetlen ragaszkodását, a más nemzetekhez tartozók tiszteletét a szülei oltották belé, és nyilvánvaló az is, hogy kiváló alapokat nyújtott a rozsnyói magyar tanítási nyelvű általános iskola és gimnázium. Tálentumait a Teremtőtől kapta, hogy megsokszorozza azokat. Lényéből fakadó derűje, s az arcát beragyogó mosoly szinte minden élethelyzetében harmóniát sugároz felénk. Valószínű, hogy elbűvölő városkája, a közeli krasznahorkai vár és betléri kastély, történelmünk e kincses térsége örökös ihletforrása, az is élteti nemzetünket szolgáló, áldozatos munkája során.”
Dunajszky Éva képriportja a könyvbemutatóról ITT>>> érhető el.
Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”39169,25793,24252,40182″}
