Van abban valami tompa báj, ahogy ma Szlovákiában a nem kormánypárti politika, a publicisztika, az elemzők, de az újságírók is megpróbálják csak a napi problémák szintjére fókuszálni a gondolkodást. Persze, ezzel nem azt állítom, hogy ezek a kérdések nem fontosak, ám a lényeg mégis csak a középtávú horizonton keresendő.
Ma sokakat zavar, hogy országos szinten egypárti uralom van, s ebben talán a hatalomgyakorlás érzéketlensége és a regnáló hatalom szellemi impotenciája a leglehangolóbb elem.
Ez azonban még messze nem a legrosszabb állapot. A legrosszabb állapot ugyanis jövőre következhet be: a teljes demoralizáltság állapota.
Nyilvánvaló, hogy a Smer egész pályás letámadásra játszik. 2013-ban megszerzi a legtöbb országos szintű hatalmi központot. A főügyész körüli hercehurca is ennek a játszmának a része: inkább legyen egy vitatható legitimitású, de irányukban elkötelezett főügyésze az országnak, mint egy független.
A következő lépés az lesz, hogy megerősíti, sőt növelni fogja a hatalmát a megyei önkormányzatokban. Idén novemberben ez a folyamat is „győzelemre vitettetik” (torz társadalmi folyamatokat torz kifejezésekkel lehet a leghűbb módon leírni.)
Az igazi feketeleves azonban csak jövőre jön. Reális, hogy a Smer jövőre újra megszerzi a köztársasági elnöki posztot, s tarolni fog az európai parlamenti választásokon is. Brüsszelben is többséget szerez majd, és ezzel le tudja fedni politikáját nemzetközi szinten is.
A legfájdalmasabb helyzet azonban 2014. novemberében következik majd be. A helyi önkormányzati szint most még viszonylag kiegyensúlyozott. Ám sokan nem akarják meglátni a lényeget, ami 2010 óta komoly veszélyforrás: eddig a legnagyobb, a Smernek ellenállni képes tömb Dél-Szlovákia volt, s eme tömb pillérét a magyar szavazók autonóm hozáállása jelentette. Most ez az utolsó – bizonyos fokig kompaktnak tekinthető bástya – van szétmállóban.
A 2010 és 2012 közötti parlamenti választások helyi és regionális eredményeinek összevetése ugyanis egy dologra figyelmeztet: a Smer megjelent reális erőként a mi településeinken is. Ez bizonyos fokig a Most-Híd-tevékenységének az eredménye is, hiszen a 2010 és 21 között tőlük elpártolt szavazók fele otthon maradt, a másik fele pedig nem az MKP-hoz jött vissza, hanem a Smerre szavazott.
Lesz ennek egy nagyon kellemetlen következménye. A smeres magyar nemzetiségű jelöltek bizonyára megjelennek majd már az idei megyei választásokon is, ott még remélhetőleg nem átütő erővel. Sokkal veszélyesebb lesz a helyzet jövő novemberben, a helyhatósági választások alkalmával. Már most valószínűsíthető, hogy növekedni fog a smeres polgármesterek és helyi képviselők száma, bizonyos fokig a mi rovásunkra is. Ennek az lesz a következménye, hogy újabb szembenállások tülekednek majd be falvainkba, amelyek a jelenleginél erősebb szinten fognak majd bomlasztani bennünket.
(Már most körvonalazódik egy újabb, eddig kevésbé tudatosított szembenállás a magyarországi parlamenti választások vonatkozásában, ahol is a kampányban az MKP várhatóan a Fidesz-KDNP-t, a Most pedig Bajnai Gordont és csapatát fogja majd támogatni.)
Hogy 2015-től mi lesz, az nagyban függ majd attól, mi fog történni a Smerben.
A fentieket pedig azért írtam le, hogy gondolkodjunk – szokásunk ellenére – egy kicsit előre. Még van idő.
Csáky Pál
