A kívül – belül megújult templom felszentelésére július 14-én kerül sor. A 10.30 órakor kezdődő hálaadó istentiszteleten Ft. Fazekas László, püspök szolgál igehirdetéssel.
A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Leleszi Leányegyházközsége befejezte templomának négy éven át tartó teljes felújítását.
A Templomfelújításról, az ünnepi alkalomról Kendi Csaba helyi lelkipásztort kérdezte Molnár István /a beszélgetés meghallgatható a zempléni egyházmegye honlapján: www.refzem.eu/:
– A leleszi gyülekezet a templomfelújítási munkálatok végére ért. Mikor kezdték ezt a munkát és milyen munkálatok lettek elvégezve?
– 2009-ben fogtak hozzá a templom felújításához. A legsürgősebbet – a külső munkálatokat kezdték és még az évben, 2009-ben minden külső munkát el is végeztek. A falak új vakolatot kaptak, sok helyen, ahol szükséges volt, ott légáteresztő vakolat lett feltéve, a csatornarendszer is újra lett kialakítva, a torony le lett festve. Tehát a 2009-es év a külső felújításnak az éve volt. Aztán 2010-ben folytatták a belső villanyhálózatnak a rekonstrukcióját, 2011-ben az ablakokat cserélték ki, 2012-ben pedig a templombelső kapott teljesen új ruhát. Valóban most értünk a munkáknak a végére – mondta Kendi Csaba.
– Ilyen mértékű felújítás nagy anyagi áldozatot követel. Pusztán önerőből végezték el a munkát vagy sikerült külső támogatásokat is találni?
– Segítő kezet nyújtott számunkra Egyetemes Egyházunknak akkor még Segélyalapja, amelyből jelentős összeggel tudtuk finanszírozni a munkálatokat, de nagyon nagy segítség volt a saját önrészünk is. Segítő kezet nyújtott számunkra Lelesz község önkormányzata és nagy részük van abban, hogy templomunk mára teljes mértékben megújulhatott.
– Július 14-én templomszentelésre kerül sor. Miért tartották fontosnak, hogy egy ünnepi hálaadó istentisztelettel zárják le a felújítási munkálatokat?
– Úgy éreztük, hogy ennek több oka is van. Az egyik az, hogy a 2009-es felújítási munkálatok során a templom tulajdonképpen a külső építési anyagoknak a raktárává vált, vagy legalább is a templomnak egy része; ezért is szerettük volna ezt a templomot újra felszentelni, Istennek szentelni a nagy munkák elvégzése után. A másik ok pedig az a hála, amelyet a gyülekezet is a szívében érez és Isten kegyelmének tekintjük azt, hogy adott anyagi és fizikai erőt, hogy ezeket a munkálatokat el tudtuk végezni, be tudtuk fejezni. Nagy hála van a szívünkben és szeretnénk ezt ünnepi, gyülekezeti közösségben megvallani és dicsőíteni a mi Urunkat, aki úgy rendezte a körülményeket, hogy ez az alkalom létrejöhet, a hálaadás megtörténhet, mert van miért hálát adnunk.
– Az elmondottakból arra következtethetnénk, hogy a leleszi gyülekezet egy nagy gyülekezet. Mit lehet tudni a leleszi egyházközségről, ill. annak templomáról?
– A leleszi gyülekezetről a Sárospataki Kollégium levéltári adatai alapján azt tudjuk, hogy már 1782-ben megalakult, de az ősök csak később, mintegy száz esztendővel ezután jutottak oda, hogy megfelelő telket vásároljanak iskola és templom építés céljára és így történhetett meg, hogy 1883 és 1887 között, akkor még Verebély József lelkésznek a vezetésével megépülhetett a református templom, ami azóta néhányszor fel lett újítva. Nem lehet azt mondani, hogy a leleszi gyülekezet a nagy gyülekezetek közé tartozna. A népszámlálási adatok szerint 140 reformátust számlálunk a községben és ebből 98 az adófizetők száma /18 éven felüliek/, tehát nem egy olyan gyülekezetről van szó, amely nagy lélekszámú gyülekezet lenne. Ide tartozik még, ill. ebbe a létszámba a közeli Kaponya község reformátussága is, tehát Kaponya község lakosai már Leleszhez tartoznak úgy egyházi, mint közigazgatási viszonylatban is.
– Négy év felújítási időszakot fejeznek be és zárnak le a templomszenteléssel. Ez azt jelenti, hogy ezek után már csak a lelki építkezésre kell koncentrálniuk vagy a templom felújítása után van még egyéb feladat, javítani való épület a gyülekezetben?
– Egyrészt nagyon bízunk abban, hogy ebből az ünnepi alkalomból tud majd lendületet nyerni a gyülekezet lelki élete is, másrészt azt látjuk, hogy természetesen van még olyan tennivaló, amit vagy a közeljövőben vagy egy kicsit később, de okvetlen ki kellesz javítani, orvosolni kell majd. Mégis úgy érzem, hogy valóban igaz az előbbi megállapítás a feltett kérdés kapcsán, hogy több energiát tudunk majd ezután fordítani a gyülekezet lelki épülésére és bízunk abban, hogy az Úr Isten megáldja ugyan úgy ezt a munkát is, mint ahogyan megáldotta a gyülekezetnek templomfelújító munkálatait is – hallhattuk a lelkészt.
www.refzem.eu/Felvidék.ma
