Pár évvel ezelőtt, amikor a hírekben arról olvastam, hogy a szöuli parlamentben az egyik ellenzéki honatya ököllel próbálta nyomatékosítani az érveit, még azt gondoltam, hogy ilyen a szlovák parlamentben aligha fordulhatna elő.
Ezt a gondolatmenetemet támasztotta alá, hogy tömeges verekedésre még a legvadabb mečiari időkben sem került sor, de még Slota, illetve Belousovová ugyancsak idegeket próbáló felszólalásai, illetve cselekedetei sem váltottak ki ilyet ennek az országnak a törvényhozásában.
Hát ez volt a múlt. A hőn áhított parlamenti kultúra nem felfelé, hanem lefelé ível ebben az országban is. Már azt sem tartottam elfogadhatónak, amikor Andrej Hlina független képviselő az ügyes-bajos dolgok férfias elintézésére hivatkozva tettlegesen bántalmazta egyik képviselőtársát, a smeres Anton Martvoňt, aki ennek következtében a parlamenti padsorok közé esett. Véleményem szerint ugyanis az ököljognak a kocsmában sincs helye, pláne nem a parlamentben. Az azonban, ami tegnap éjjel történt a törvényhozás épületében, még ha bizonyára akadnak is olyanok ebben az országban, akik valószínűleg macsós tettnek minősítik majd az incidenst, túllépett a civilizált vitakultúra minden határán, amelyhez a szlovák honatyák eddig azért hellyel-közzel mégiscsak tartották magukat.
Arról, hogy egy ilyen fontos eseményt, mint a kormányfő elleni bizalmatlansági indítvány megtárgyalása éjszakai üléssé degradálja a parlament elnöke, inkább nem ejtenék most hosszasan szót, mert azt sem mondhatni, hogy csupán smeres hagyomány ez. Alkalmazta a jelenlegi ellenzék meg a jelenlegi kormánypárt már korábban is. Nem tartottam a fejlett parlamenti kultúrához méltónak Iveta Radičová kormányzása idején, meg az első Fico-kormány idején sem az ilyen gyakorlatot. Még ha kormánytöbbség esetén többnyire feleslegesnek is látszik a kormányfő elleni bizalmatlansági indítvány, amikor az ellenzék egyébként is korlátozott eszközei elfogynak, joga van ehhez nyúlni. Annak meg, akit ez a bizonyára csöppet sem kellemes procedúra érint, kutya kötelessége lenne végighallgatni politikai ellenfelei érveit vagy vádjait. Legalábbis a tisztesség ezt kívánná. A tisztség és a hatalom ugyanis nemcsak fény és pompa, az árnyoldalaival is becsülettel szembe kellene néznie annak, aki erre adja a fejét. Egy szóval azon, hogy a Fico elleni bizalmatlansági indítvány megtárgyalásának ülését éjszakára hívták össze, már meg sem lepődtem, s valószínűleg velem együtt többen mások sem ebben az országban, hiszen lassan kormányhagyománnyá válik itt ez már. Igazából az sem lepett meg, hogy Robert Fico a kurta beszéde után beintve a bandájának ott hagyott csapot-papot.
Ami azonban Fico elviharzása után történ, arra eddig nem igazán volt példa. Nem, nem a maratonfelolvasásra gondolok, bár ha emlékeim nem csalnak, erre sem nagyon találni példát a szlovák törvényhozás történetében. Az alkoholos állapotban való erőfitogtatásra sem volt eddig tömeges példa a kamerák jelenlétében. Slota egy-két kínos megvillanásától eltekintve, ami már-már hozzátartozott a szlovák parlamenti folklórhoz, a parlamenti képviselők, ha alkohollal múlatták az idejüket, vagy éppen abba temették a bánatukat, netán az örömüket, többnyire a képviselői irodák vagy a klubok rejtekében tették ezt, s legalább a látszatra ügyelve nem igazán mutatkoztak eközben a parlament nyilvános térségeiben.
Az ominózus verekedést Fico ellenzék szerinti gyáva elviharzása után a parlamenti szószék elé Matovičék által kirakott papír Fico-bábu gerjesztette, amely némely ellenzéki képviselő szerint a nemcsak „örömittas” smeres képviselőtársaiknak igencsak szúrta a szemét, így többször is megpróbálták eltávolítani azt. Az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek képviselőjét, Jozef Viskupičot a papírbábu visszahelyezésének szándéka közben érte a tettleges támadás öt smeres képviselőtársa részéről. Viskupič, aki a bántalmazás következményeként, véraláfutásokat szenvedett és a szája is felrepedt, azt mondja, ittas smeres képviselőtársai a parlament folyosóján bántalmazták, és vulgáris kijelentések közepette majdhogynem a parlament korlátján is keresztülhajították.
Az üggyel állítólag foglalkozni fog a parlament mandátumvizsgáló bizottsága, ám hiú reményeket táplálni valószínűleg badarság lenne. A reggelig tartó ülés, amit ugyan Paška házelnök néhány perccel éjfél előtt felfüggesztett és másnapra halasztott, nem kevés munkát adott a törvényhozás takarítóbrigádjának. Matovič szerint ugyanis a takarítóknak mintegy 100 üres üveget kellett a Smer-SD klubjában tartott éjszakai parti után eltakarítaniuk, amit állítólag az egyik takarítónő méltatlankodásából tudtak meg.
Úgy látszik, ilyen tehát a parlamenti demokrácia smeres értelmezése: kivagyi erőfitogtatás, buja éjszakai partik meg bunyó, s állítólag mindez a mi érdekünkben. Már csak azt várom, mikor kerül sor a szöuli mintára könnygázgránát-robbantásra is a pozsonyi törvényhozás épületében.
Dunajszky Éva, Felvidék.ma
