Pató Pál úr falujából dübörög a rock ‘n’ roll, hiszen üstökösként robbant be a zeneipar sűrűjébe a Maddogx nevű helyi rockbanda. Sőt, tisztes menetelésbe is kezdett Magyarország egyik legnézettebb tehetségkutató showműsorában, vagyis az X-Faktorban.
Az előző években a rendszer még nem engedte meg, hogy zenekarok is elindulhassanak, de idén már a különböző formációk is felbukkantak a TV képernyőkön. A szőgyéni banda korántsem tekinthető kezdőnek, hiszen több éves múltra tekintenek vissza, még anélkül is, ha nem számoljuk bele a jogelőd, Veszett kutyák néven futó időszakot. Tavalyelőtt megjelent első albumuk Voices In My Had címmel, melyről a Liberation számuk klipje közönségdíjas lett. Pár hete ugyan kiestek a kommersz műsor viadalából, az élet viszont megy tovább, és az itt is szerzett népszerűségüknek örvendően, egyre jobban ismertté válnak Felvidék és most már Magyarország szerte is. A forgatáson szerzett tapasztalataikról és jövőbeni terveikről a banda frontemberét, Berek Tibort, alias Ketch Upot kérdeztük.
Zenei műfajotokat tekintve leginkább metál – hard rock között mozogtok, mégis mi indíttatásból jelentkeztetek egy sokak által megkérdőjelezett színvonalú TV showba?
Igen, a zenei műfajunk kissé eltér az X-Faktorban megszokottól, de szerencsére ez most nem volt akadály. Az ok nem volt más, minthogy népszerűsítsük a zenekart, új rajongókat szerezzünk, de semmiképpen nem szerepelt terveink között az élő műsorba való bejutás. Ezúton is köszönjük a sorsnak, hogy erre lehetőséget kaphattunk.
A tehetségkutatás rátok kevésbé vonatkozik ugyebár, hiszen jó ideje együtt zenéltek, és önálló lemezetek is megjelent már. Mit kell tudni rólatok?
Azon kívül, hogy jóvágású csibészek vagyunk, megpróbáljuk a „rakenrolt” olyan egyedien, úgy előadni, ahogy csak mi tudjuk. Óriási alázattal, és tisztelettel mind a zene, mind a közönség iránt, és ezt ráadásul ritkaságszámba menő három gitáros hangszerelésben.
A zenekar hol szőgyéniként, hol Párkányiként van feltüntetve, de te például Zselízről származol. Hova kötődik leginkább a banda?
A zenekar gyökerei Szőgyénből erednek, de mostanra szinte mind a hat tag máshonnan származik, illetve máshol él. Párkány és környékéről vagyunk, és mivel minden út Párkányba vezet, az egyszerűség kedvéért Párkány lett a „székhelyünk”.
Az albumon miért csak angol nyelvű számok szerepelnek? Magyarokból áll össze a legénység, anyanyelveteken miért nem szórakoztatjátok közönségeteket?
A zenénken is hallható, hogy a céljaink nagyra törőek, ezért adta magát az angol nyelv, de a rengeteg magyarországi pozitív visszajelzés alapján a második lemez közkívánatra már magyar nyelven készül.
Mit reméltetek a TV-s szerepléstől? Mik voltak az elvárásaitok?
Semmiféle elvárásunk nem volt, szerencsét próbálni mentünk. Új arcokat megismerni, népszerűsíteni a zenekart. Bíztunk benne, hogy valamelyik sarokban el van rejtve egy kis lehetőség számunkra, és így is történt. Megtaláltuk, és jól hazahoztuk (nevet).
Milyen volt ilyen szakemberekkel együtt dolgozni? Hozzáadtak valamit a zenétekhez, elláttak tanácsokkal?
Rengeteg mindent tanultunk, amit csak ott tanulhattunk meg. Ezek inkább szakmai trükkök, de kulisszatitkok is, amikről a 9 oldalas szerződés miatt nem beszélhetünk, de annyit elárulhatok, hogy az egyik zenei producerrel, Temesi Bercivel azóta is tartjuk a kapcsolatot, és közösen készítünk zenei meglepetéseket.
Nagy csalódásként éltétek meg a kiesést? Előzőleg milyen célt tűztetek ki magatok elé? Döntő?
Ott, abban a pillanatban nyilván nem esett jól, de egyben megkönnyebbülés is volt. Büszkék vagyunk arra, hogy ilyen messzire eljutottunk. Nagyon jó eredménynek könyveltük el a több ezer jelentkezőből a legjobb 50-be jutást.
Nem terveztük sokkal tovább a jövőnket a tábornál, szerettünk volna a mentorházig jutni, és ott előadni egy jó kis akusztikus Eric Clapton dalt, de úgy gondolom az élő műsor nem nekünk való. Amint kiderült ezt a szervezők is így gondolták.
Mi volt, ami leginkább tetszett az egész kalandban, és mi a legkevésbé?
Mondhatni sokat tapasztalt zenészek vagyunk, de voltak dolgok, amik próbára tettek minket, főleg az idegeinket. Elég sok volt a stresszhelyzet. De ezt mi sajátosan kezeltük, főleg otthonról hozott pálinkával, ami a necces szituációkkal arányosan gyorsan fogyott. Így az utánpótlást Csomor Gyuri hangmérnökünkkel oldottuk meg, aki szerencsére Budapesten él, és becsempészett nekünk egy s mást (nevet).
Éreztek valami változást magatok körül szerepléseteknek köszönhetően?
Azon kívül, hogy meg-meg állítanak az utcán minket és kérdezősködnek, illetve gratulálnak, talán csak annyit, hogy még komolyabban vesszük a zenélést, mint eddig. Tehát mostantól nem 100 %-ot, hanem minimum 150 %-ot fogunk tolni. Megnőtt bennünk az alázat, és tovább mélyült bennünk a zene iránti szeretet. Tudjuk, hogy még sok munka van előttünk, de ezt bánjuk a legkevésbé. Örömmel csináljuk, és boldogok vagyunk zenélés közben, úgy gondoljuk ennél több tán nem is kell.
Merre tovább Maddogx? Mik a tervek a jövőre nézve?
Haladunk tovább az úton, amit idáig tapostunk ki magunknak, illetve dolgozunk a második nagylemezen, ami – mint említettem már – magyar nyelvű lesz. Ezzel már nem csak a hazai, felvidéki, de konkrétan a magyarországi piacot is szeretnénk megcélozni. A zene is kicsit másabb lesz, kicsit könnyebben emészthetőbb, közönségbarátabb, reméljük ezt is olyan nagy szeretettel fogják fogadni, ahogy az elsőt.
Hol lehet veletek találkozni legközelebb, merre koncerteztek?
Rengeteg a megkeresés, a programunk folyamatosan alakul. Mindig aktuális, naprakész információkat lehet szerezni a Facebookos oldalunkon, mindenkinek csak ezt tanácsoljuk. Oda is, és a koncertekre is mindenkit sok szeretettel várunk!
Csonka Ákos, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”42059,41532″}
