Ha abból a szempontból nézzük a vidéki kisiskolák ellehetetlenítését okozó szlovák közoktatási törvénymódosítást, hogy a magyarok által (is) lakott településeken hogyan és milyen formában vannak jelen alapiskoláink, a következő helyzettel szembesülünk: (Megfelelő mintaként szolgál az érsekújvári járás, mivel ebben a járásban minden helyzetre van példa.)
1. Az adott településen csak magyar tannyelvű alapiskola van alsó tagozattal – Kisújfalu, Fűr.
2. Csak magyar tannyelvű alapiskola alsó- és felső tagozattal – Kürt, Kéménd.
3. A településen az előző évek tanügyi döntései alapján már jelenleg is csak szlovák tanítási nyelvű iskola van, annak ellenére, hogy a magyarok lélekszáma jelentős, úgy mint Csúzon vagy Baracskán.
4. A községben van magyar és szlovák tannyelvű alapiskola is, mint Udvardon vagy Tardoskedden.
5. A községben közös igazgatású, szlovák és magyar tanítási nyelvű alapiskola van – Nagykér.
6. A jelenleg életben lévő jogszabályok ellenére is a megszűnés határán lévő magyar tannyelvű alapiskolák – Pozba, Zsitvabesenyő.
7. A településen nincs se magyar, se szlovák tannyelvű alapiskola – Kamocsa, Andód.
Dicséret illeti azokat az önkormányzatokat, amelyek a legtöbb esetben a nehézségek ellenére is mindent elkövettek eddig azért, hogy az iskola működjön. Most viszont egy hatalmi intézkedés térdre kényszerítheti őket iskolaügyben. Az érintett önkormányzatok tisztában vannak azzal, hogy sok család – helyi iskola hiányában – elköltözne a faluból, hogy ne kelljen utaztatnia iskolakötelessé vált kiskorú gyermekét más településre. Jól tudják azt is, hogy a helyi kultúra, a helyi néphagyományok ápolásának és terjesztésének, az ünnepi megemlékezések fontos helyszínei és szereplői az iskolák, a pedagógusok és a diákok. A szlovák közoktatási törvénymódosítás viszont kivette az önkormányzatok kezéből azt a lehetőséget is, hogy fogcsikorgatva, de mégis megőrizzék iskoláikat. Dél-Szovákia falvainak többségében az utóbbi tíz esztendőben erőteljesen csökken a lakosság száma. A kis iskolákat sújtó jogszabály tovább erősítheti ezt a folyamatot, az iskolarombolás falurombolással párosulhat, amivel legkésőbb 2015. szeptember elsejétől szembesülni fognak a szlovák települések is. A csúsztatást valószínűleg a jövőre esedékes helyhatósági választások indokolják. Mi már tudjuk, hogy milyen erőfeszítésekkel, sok esetben egyéni meggyőzésekkel jár minden évben egy beíratási program sikeres megvalósítása: hogy a magyar anyanyelvű gyerek magyar iskolába kerüljön! Az iskolák szülői szövetségeinek legelhivatottabb tagjai, pedagógusok, iskolavezetők, önkormányzatok, civil szervezetek határon innen és túl egymással karöltve évek óta mindent megtesznek ennek érdekében. Nem könnyű, és most a hatalom tovább nehezíti, tovább bonyolítja a helyzetünket. Az első osztály megnyitásához 11 gyerek szükséges az új jogszabály szerint. Másodikban már 13 tanuló kell, ellenkező esetben feloszlatják az osztályt, és elzavarják a tizenegyet máshova. Felső tagozathoz érve tovább emelkedik kettővel a limit, ekkor már tizenhármat zavarhatnak el máshova. Mert kizártnak tartom, hogy ezekben a kisiskolákban párhuzamos osztályok összevonásával menthető lesz a helyzet, mivel nincsenek, és nem is lesznek párhuzamos osztályok. Alsó tagozaton pedig az új jogszabály csak két évfolyamot engedélyez összevonni. Figyelembe véve a különböző beíratási programok hatékonyságának többéves tapasztalait és a beíratott gyerekek számának alakulását, egyértelműen meghirdethető a vészhelyzet a magyar telpüléseken. Valóban veszélyben vannak iskoláink! Az alsó tagozatú kisiskolák és a jelenleg is már a megszűnés határán lebegő iskoláink sorsát úgy tűnik, az új jogszabály megpecsételte. Az évfolyamonként egy osztállyal és kis létszámmal működő teljes felállású iskolák alsó tagozatossá sorvadhatnak. A magyar és szlovák tannyelvű iskolákkal rendelkező településeken tovább éleződhet a gyerekekért folytatott harc, vajon képesek leszünk-e erőinket továbbra is mozgósítani? A közös iskolákban sok múlik majd az iskolavezető személyén, de valószínű, hogy az évek folyamán a magyar tagozat fog elsorvadni az erősödő egyéb asszimilációs hatások eredményeként. És sok település juthat majd Kamocsa és Andód sorsára, ahol már évek óta nincs semmilyen alapiskola.
Nem hiszem, hogy patetikus kezdeményezések – petíciók, tüntetések, egyéb polgári engedetlenségek – hatására a kormányzat változtatna a jogszabályon. Nem hiszem, hogy európai, uniós fórumokon bárki is szót emelne a jogszabály ellen, főleg azért nem, mert költségvetési hiányt mérsékelő intézkedésbe csomagolták. Ezért kell szakembereknek (és nem pártoknak) egy komoly cselekvési: iskola- és faluvédelmi tervet kidolgozni. A minőségi oktatás színvonalának biztosítása mellett talán érdemes lenne felvenni a kapcsolatot az egyházakkal, hogy a fenntartói viszony változtatása megmenthetné-e ezeket az iskolákat? Talán érdemes lenne egy iskolabusz-programmal foglalkozni, feltérképezni egy ehhez szükséges hálózatot, támogatókat találni hozzá, bár ezzel csak a gyerekeket menthetjük meg, az iskoláinkat nem. Talán érdemes lenne hivatkozni a pozitív diszkrimináció elvére, melynek gyakorlatát a magyarországi nemzetiségek élvezik. Talán érdemes lenne a Szlováiai Magyar Pedagógusok Szövetségének szlovák partnerével közösen egy szakmai fórumon kifejteni közös véleményüket a témában, szorgalmazni a közös fellépést. Talán érdemes lenne pártjainknak felvenni a kapcsolatot a Szlovákiai Falvak és Városok Szövetségével, és rábírni őket az erőteljes tiltakozásra.
Talán érdemes lenne mindent megpróbálni, amíg nem késő….
Száraz Dénes/Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”43009,43011″}
