A kassai Thália Színházban a Csemadok kassai szervezete rendezésében került sor a március 15-ei ünnepségere. A Himnusz eléneklése után Czimbalmosné Molnár Éva kassai magyar főkonzul tolmácsolta Orbán Viktor magyar miniszterelnök üdvözlő szavait. A kassaiak a honvédek sírjait is megkoszorúzták a köztemetőben.
Rudas Imre, az Óbudai Egyetem rektora ünnepi beszédében kijelentette: egyetlen nap van a naptárban, amikor biztosan minden magyar szív egyszerre dobban, amikor egyszerre tölt el mindannyiunkat a nemzeti büszkeség, a szabadság, a függetlenség, a magyarság szeretete. Ez a nap március 15-e, amikor „büszkén magasra emelt fejünket meghajtjuk és tisztelgünk, mert főhajtás és tisztelgés ez a nap a forradalom és szabadságharc hősei, a lánglelkű márciusi ifjak, a szabadság eszméje, és mindazok előtt, akik a magyarság történelme során ezekért az eszmékért életüket-vérüket áldozták, az egész világ magyarsága, a nemzeti összetartozás előtt” – mondta.
Kiemelte: a magyar hősök márciusi követelései Magyarországot elindították a polgári demokratikus fejlődés útján, létrejött az unió Erdéllyel, és a magyarság ismét egybetartozott.
Tamási Áront idézve hangsúlyozta: „a magyarságot (…) az együttes érdek alapján a sors verte egybe; hazát a bátorsággal irányított életösztön szerzett neki, de nemzetté a magyar szó teremtette. Mint jelképes hatalom, a magyar szó nekünk a legnagyobb ereklye. Kegyelet, hűség és becsület illeti őt.”
A rektor leszögezte, közös álmainkért, hogy minden magyarnak adassék meg a lehetőség, hogy beszélhessen, tanulhasson, alkothasson azon a nyelven, amelyet édesanyjától először hallott, amelyen először megszólalt, amelyhez nemzetisége köti, nem ábrándozni, hanem tenni kell, hogy ezek meg is megvalósuljanak!
„Ezt akarták a márciusi ifjak is, tenni a magyarságért, a független, egységes, szabad Magyarországért; tenni akartak és megmozgatták a világot!” – fűzte hozzá.
„Tegyünk róla, hogy olyan új generációk nőjenek fel, akik velünk álmodnak tovább és hittel, erővel, akarattal munkálkodnak álmaink megvalósításért, a magyarságért, a nemzet felemelkedésért” – hangoztatta, hozzátéve: bár 1526 óta a magyaroknak voltak csodás győzelmeik, de a háborúkat, így a szabadságharcokat mindig elvesztették, mégis itt vannak, „15 millió magyar a világban, aki mindig hitt, remélt és minden megpróbáltatást túlélt”. Mint megjegyezte: ehhez a túléléshez sokszor március 15-e eszméje, a márciusi fiatalak példamutatása adott erőt.
Az ünnepi műsorban a Márai Sándor Gimnázium és Alapiskola 48-as összeállítást adott elő, melyben ének, zene és tánc fonódott össze szívhez szóló műsorban. A tokaji Tokaji Ferenc Gimnázium énekkara következett. A kassai Őszirózsa Hagyományőrző Éneklő Csoport 48-as dalcsokrot adott elő.
Ezt követte a KIKELET Kassai Ifjúsági Közösség által összeállított műsor, melynek keretében Hornyák Marek és Zsuzsa zenekara elsősorban szlovákiai magyar költők megzenésített verseit adták elő. Czáboczky Szabold verset szavalt. Az ünnepi műsor a Szózattal ért véget.
Balassa Zoltán további fényképei a kassai megemlékezésről ITT>>> tekinthetők meg.
Honvédek sírjainak koszorúzása a kassai köztemetőben
A kassai magyarok évek óta megünneplik nemzeti ünnepünket a köztemetőben, ahol a „daliás idők” számos jeles résztvevője nyugszik. Ezek a sírok ma már védelem alatt állnak, így remélhetőleg meg is maradnak.
A sírok megkoszorúzását Halász György, a Henszlmann Imre Történelmi Társaság elnöke kezdeményezése révén valósul meg már évek óta.
Március 15-én szombaton találkoztunk a köztemető bejáratánál, ahová a Szolnoki Műszaki Szakközép- és Szakiskola diákjai is évente eljönnek, hogy leróják kegyeletüket és műsorukkal emeljék az ünnepség rangját.
Elsőként Forster Gyula (1831-1905) megkopott sírjánál álltunk meg. A ceglédi születésű nyomdatulajdonos és lapszerkesztő Szegedről Aradra, majd Pestre került a Hampel-féle kereskedelmi iskolába és mint gyakornok, a Beimel és Kozma nyomdában ismerkedett a szakmával. 1848-ban ő szedte ki a pesti Landerer és Heckenast nyomdában Petőfi Sándor Nemzeti dalát, a szabad sajtó első termékét. A későbbiekben is számos lap szedője és munkatársa volt, Sárospatakon hat évig dolgozott nyomdászként, később miskolci nyomdáját átadta a Klein és Ludvig cégnek és gyermekeihez Kassára költözött. Több munkát is írt.
Czimbalmosné Molnár Éva főkonzul köszönetet mondott Halász Györgynek és mindazoknak, akik ezt a 
szép hagyományt ápolják. Két évtizede fáradoznak a Rozália temetőben és a Köztemetőben található magyar sírok feltérképezésén, kutatásán. Fölkérte a kassai tanárokat, hassanak oda, hogy ne csak a szolnoki diákok jöjjenek tömegesen e rendezvényre, hanem a kassai magyar diákság is vegyi ki részét az ünnepségen. Valamint fölhívta a helyiek figyelmét a március 26-i könyvbemutatóra, melyen Csallóközi Zoltán az 1848-as szabadságharc emlékhelyeit foglalta össze kötetében.
Majd Halász György mondta el ünnepi beszédét. „«Üdv az ünneplőknek! A magyar trikolór büszke lengése, a lelkesedés tüze hirdeti, hogy ünnep a mai nap. Ez ősi város fiai, akiknek apái egykoron a hazáért annyit áldozának, büszke önérzettel ünnepelnek. Áll a szobor! Az elmúlt nagy idők dicsőségét hirdeti és mutatja az utódok háláját. Tekintsen rá mindenki, akinek szívében a nemzet hősei iránt való szeretet lakozik s mélységes áhítattal gondoljon a legendás idők legendás alakjaira. Kassai honvédők!»
Ezeket a mondatokat a Felsőmagyarország politikai napilap 1906. szeptember 9.-én a kassai Honvédszobor leleplezése alkalmából kiadott Emléklapjából idéztem.”
A kassai honvédszobrot országos ünnepség keretében leplezték le. A Herkulesfürdőn tartózkodó Kossuth Ferenc, kereskedelmi miniszter, táviratot intézett az ünneplőkhöz: „Dicsőség a hon vitézeinek, dicsőség a kilencedik zászlóaljnak, álljon a szobor és éljen az emlék századokig, honszeretetre tanítva és elszántságra buzdítva élni, halni a hazáért, szabadságért, jogért, függetlenségért. Üdvözlöm Kassát. Kossuth.”
„Kívánsága sajnos nem teljesülhetett. A dóm mögött, a Szent Mihály-kápolna tövében elhelyezett szobor talapzatán csupán tizenkét és fél évig állhatott.
Március volt akkor is és Kassa lakossága mint 1906 óta minden évben így 1919-ben is meg akarta a szobornál ünnepelni március 15.-ét. Az Ideiglenes szlovák kormány elnöke, Dr. Vavro Šrobár azonban betiltotta az 1848-as szabadságharc megünneplését. Ennek ellenére Kassa március 14-én magyar nemzeti színekben pompázott. Két gimnazista átvetette magát a Mihály-kápolna előtti teret övező vasrácson és a Honvéd-szobor előtt levéve kalapjukat az egyikük szavalni kezdte a Nemzeti Dalt. A két diákot detektívek kísérték be a rendőrségre. A közben hatalmassá nőtt tömeg követelte szabadon bocsátásukat. Az utcákat megerősített őrjáratok járták. Egy lány melléről egy csehszlovák katona letépte a magyar trikolórt, egy fiút pedig puskaaggyal fejbevágtak. Ezek után a tömeg behúzódott a Rákóczi-kriptához imádkozni.
Március 17.-én hajnali 4 órakor a 74. trencséni gyalogezred katonái és a Sokol egyesület tagjai ledöntötték Kassa szabadság-szimbólumát a Honvéd szobrot, előzőleg lefűrészelve annak fejét. Majd «Mi vagyunk a bátor sólymok – My sme smelí sokolíci» című dal éneklésével távoztak. A 15 tonnás ércszobor a földön feküdt a lefűrészelt fejjel együtt.
A barbár tetten felháborodott lakosok sűrű tömege megtöltötte a Mihály kápolna előtti teret. A Himnuszt és a Kossuth nótát énekelték.
A szobor eltávolítása ellen tiltakozó tömeget a felvonuló katonaság sortűzzel oszlatta szét. A sortűznek két halálos áldozata volt: Ördög Ilona 37-éves háztartásbeli és Hervacsics Aranka 13-éves újságáruslány. Ők voltak a város megszállásának következő áldozatai. 1919. január 6-án Jámbor József fűtőmunkást gyilkolta meg egy katonai őrjárat. Ez volt azonban az első eset a város újkori történetében, hogy civil polgárok közé lőttek. Ez csak 1968 augusztusában ismétlődött meg.”
Amikor most itt a kassai Köztemetőben elhelyezzük az emlékezés virágait 1848 hőseinek sírjára, gondolatban emlékezzünk mindazokra akiknek volt bátorságuk részt venni és életüket is áldozni eszményeikért.
„De gondoljunk és emlékezzünk a 95 évvel ezelőtti áldozatokra is és mindazokra akik életüket áldozták a
Nagy Háború csataterein, amely kitörésének századik évfordulójára is emlékezünk ebben az évben.”
Ezt követően Maléter Vilmos (1819-1896) sírjának megkoszorúzására került sor a gyönyörű, ám pusztulóban lévő Maléter-kriptánál, ahol unokaöccse, Maléter István jogász, Maléter Pál 56-os honvédelmi miniszter apja is nyugszik. Maléter Vilmost 1849-ben a császári hadak a város elfoglalása után tizenkét másik jeles kassai polgárral együtt túszként Krakkóban hurcolták, ahonnan két hónap múlva szabadultak. Maléter együttműködve Apponyi Albert gróffal, megalakította a városban a Magyar Nemzeti Pártot.
A szolnoki diákok egyike itt is szavalatot mondott, mint társa az előző sírnál, majd Havasi Péter olvasta föl a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala aktuális 12 pontját. Első pontja önrendelkezést követel saját ügyeinkben, majd az alkotmány kisebbségekre vonatkozó részeinek betartását és az azt sértő jogszabályok eltörlését. Önálló kisebbségi intézményrendszert és a gyakorlatban érvényesíthető és számon kérhető nyelvi jogokat, anyanyelvünk hivatalos regionális nyelvvé nyilvánítását. Olyan támogatási rendszert, melyben nem mások döntenek helyettünk. Adóink maradjanak a régiókban. Továbbá államilag támogatott, munkahelyteremtő beruházásokat követelt a magyarlakta területeken. Minőségi oktatást, iskoláinkat ne hozzák hátrányos helyzetbe. Az oktatási rendszer neveljen egymás elfogadására, ne hallgasson és ne tájékoztasson félre a kisebbségekről. A szlovák oldal is vállalja az őszinte, jóakaratú szlovák–magyar párbeszédet. A kormány tartsa tiszteletben a jogszerűen kinyilvánított helyi népakaratot. Jól működő igazságszolgáltatást követelt végül az utolsó pont, hogy senkit se zaklassanak nemzetisége miatt.
Az ünneplők ezután Klimkovics Gábor (1833-1891) sírjához vonultak, aki családtagjai körében nyugszik. Őt a Felső-Magyarországi Múzeum alapítójaként és igazgatójaként tiszteljük. 1848/49-ben a Lapinszky-féle 4. gyalogütegnél szolgált tűzmesterként, később cs. és kir. kapitány lett.
Nem messze tőle nyugszik Bielek István (1831-1805) erdőrendező főerdész, 1848/49-es honvéd hadnagy. Utolsóként Wodiáner Márton (1825-1907) ügyvéd sírjára kerültek virágok és koszorúk, aki 1848/49-ben honvédőrmesterként szolgálta hazáját – számolt be Balassa Zoltán.
Balassa Zoltán további fényképei a honvédsírok koszorúzásáról ITT>>> tekinthetők meg.
Kelet – Szlovákiában is megemlékeztek a forradalom kitörtéséről. Helyszíni beszámolóink Királyhelmecről, Péderről, Szepsiből…
Királyhelmecen az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 166. évfordulójára március 14-én emlékeztek. A Város és Királyhelmec Kulturális és Művelődési osztálya által szervezett emlékünnepen méltóképpen ünnepeltek a városi hivatal üléstermében összegyűltek. Először a Himnusz hangzott el, majd a Kulturális és Művelődési osztály igazgatója Tarcali Beatrix üdvözölte a jelenlévőket és adta át a szót Balog József polgármesternek. A város polgármesterének ünnepi beszéde után következett Szivák Gábor – a Várday István Városi Könyvtár vezetője – „Népek igaza” című előadása. Az egész ünneplést a helyi Árvalányhaj éneklőcsoport műsora, a Csemadok „Hajdók Géza” Királyhelmeci Alapszervezetének műsora, a helyi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola, valamint a helyi gimnázium magyar tagozatos diákjainak műsora gazdagította. Végezetül elhangzott a Szózat és a városháza előtti Petőfi szobornál zajló koszorúzás zárta az emlékünnepet.
Molnár Valéria a királyhelmeci eseményről készült képriportja megtekinthető a képgalériában ITT>>>.
Péderben március 15-én koszorúzással emlékeztek a kopjafánál. Ünnepi beszédet Czimbalmosné Molnár Éva, Magyarország kassai főkonzul asszonya mondott. Majd ünnepi műsor és a Csemadok Péderi ASZ évzáró taggyűlését tartották. A péderi megemlékezésről Zborai Imre küldött fényképeket, ITT>>> tekinthetők meg.
Szepsiben ünnepi megemlékezést, koszorúzást és ünnepi műsort tartottak az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 166. évfordulója tiszteletére március 16-án.
Az ünnepi megemlékezés és koszorúzás a szepsi városi temetőben kezdődött, ahol imát mondottak a történelmi egyházak képviselői: Gábor Bertalan, római katolikus esperes – plábános és Gábor Lajos, református lelkipásztor. Énekkel közreműködött a Katolikus Dalárda. Majd koszorúztak, megemlékeztek a honvédsíroknál.
Az ünnepi műsort a Városi Művelődési Központ nagytermében rendezték, ahol fellépett a Szepsi Asszonykórus, a Szepsi Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium diákjai és pedagógusai. A szepsi megemlékezésről szintén Zborai Imrétől kaptunk fényképeket, melyek megtekinthetők a Képgalériánkban ITT>>>.
Balassa Zoltán, MV, ZI, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”44617,44615,44614,44612,44604,44603,44624,44598″}
