A köztársaságielnök-választásnak volt egy, a kormányfő által ki nem mondott tétje. Igaz, nem a legfontosabb. Győzelme esetén kormánya (más kormányfővel) kényelmesen, komolyabb nadrágszíj-összehúzás nélkül kormányozná az országot 2016-ig, a választási időszak végéig. Különösebb megrázkódtatás, társadalmi ellenállás nélkül. Formálisan ugyan új kormányfővel, új kormány állna fel, amely kétévnyi mentességet kapna az adósságplafonról szóló sarkalatos törvény szigorú rendelkezései alól. Ehhez persze, meg kellett volna nyernie a választást.
Nem így történt, ezzel az adósságplafonról szóló sarkalatos törvény rendelkezései egészen más megvilágításba állítják tevékenységének második félidejére a kormány gazdálkodását. A tavalyi év folyamán az államadósság a hazai össztermék 55 százaléka körül billegett. Amennyiben az idén eléri az 55 százalékot, hatályba lépnek 2015-ben az adósságplafonról szóló törvény enyhébb szankciói. Jövőre megkötné a kiadások 3 százalékát, 2016-ban pedig az előző évi kiadások szintjén kellene gazdálkodnia. Növekedés nélkül, s ez az intézkedés érintené az egész államháztartást, beleértve a szociális- és egészségbiztosító költségvetését is. Enné is rosszabb, szinte katasztrófával felérő forgatókönyv lépne életbe, amennyiben idén az államadósság elérné a hazai össztermék 57 százalékát. Ebben az esetben kiegyenlített államháztartási költségvetést kellene elfogadnia. A jelenlegi viszonyokhoz képest a kiadásokat jövőre 3,7 milliárd euróval kellene csökkenteni vagy ennyivel megnövelni az államháztartás bevételeit (főleg az adóbevételeket), illetve a két megoldás kombinációját alkalmazva elérni a kiegyenlített államháztartást. A tisztánlátás végett, ez az összeg túlszárnyalja az oktatási és a szociális tárca együttes költségvetését, vagyis az oktatási intézmények éves költségeit és a szociális juttatások éves keretét együttvéve.
Hogy mindezt megelőzze, a kormánynak tüstént hozzá kell látnia a fokozott takarékossághoz, a nadrágszíj összehúzásához. Ma még korántsem a fenti mértékben, ám nem kockáztathatja meg bármely határérték túllépését, hiszen azt a fentiek értelmében sokkal keményebb szankciók követnék. A kormányfő érezte a közelgő bajt, 2012-ben megpróbálta a határértékeket megnövelve módosítani az adósságplafonról szóló sarkalatos törvény szigorú rendelkezéseit. Mivel ezt pártja önmaga nem tehette meg és nem talált szövetségest a törvényhozásban, kapóra jött a köztársaságielnök-választás lehetősége, ezzel a formális kormányváltás. Amellyel kétévnyi haladékot kaphatott volna a kormány, hogy kényelmesen, társadalmi megrázkódtatások nélkül kormányozza végig az egyszínű, koalíciómentes kormányzati időszakot.
A szegény embert még az ág is húzza, mondja a közmondás. Mivel a tavalyi évet 3 százaléknál alacsonyabb államháztartási hiánnyal zárta a kormány, idén csökkentenie kellene az általános forgalmi adó (ÁFA) kulcsát 20-ról 19 százalékra. Ez pedig 200 milliós kiesést okozna a bevételi oldalon. Emiatt a vonatkozó törvényt módosítja majd ahelyett, hogy végre betartaná egyik első ígéretét, a szerényebb keresetűek érdekében csökkentené az ÁFA kulcsát, lehetővé téve a termékek és szolgáltatások árának csökkenését.
Ilyen helyzetben, a súlyos vereséget követően, vajon lehet-e még a kormányfőnek motivációja kormányzásának második félidejére? Aligha. Nem véletlenül menekült a kormányfői bársonyszékből. Kettős csapás érte tehát őt. Nem nyerte el korábbi választói bizalmát, elveszítette a számára olyannyira fontos köztársaságielnök-választást. Másodsorban komolyan el kell gondolkodnia a felett, hol, mely területen húzza össze alaposan a nadrágszíjat. Hogy megelőzze a katasztrófa-forgatókönyvet: a kiegyenlített államháztartás kényszerét. A kialakult helyzet a népszerűségi mutató növekedését kizárja. Ez pedig a harmadik csapást jelenti majd a kormányfőnek. Egyébként az adósságplafonról szóló sarkalatos törvénnyel semmi bajom, csupán be kell tartani annak rendelkezéseit. Nem pedig reformok, beruházások, munkahelyteremtés nélkül kormányozva elszenvedni az államadósság fokozatos növekedését. Ezt nevezik szakértelem nélküli alibi kormányzásnak.
Farkas Iván
A szerző az MKP gazdaságpolitikai alelnöke