Nem tudom, szerepel-e a Szlovák Nemzeti Párt alapító okiratában vagy a működését szabályozó valamely dokumentumban egy passzus arról, hogy a nemzeti(eskedő) párt vezetőségében kizárólag piától szétmállott agyú félnótások vagy saját jogán címeres ökrök lehetnek tagok, mindenesetre a sok évi statisztikák erre engednek következtetni. A Ján Slota, vagy éppen az alig különb nemzeti matróna, Anna Malíková-Belousovová fémjelezte hőskorra épp elegendő csak utalni. Előbbi távozása után még azt hihettük, hogy oda a szlovák politikai élet egyik oly csodálatosan természetes színfoltja, ám – szerencsére vagy sem – tévedtünk: a jelenlegi SNS-vezérkar is hozza a megszokott nívót.
A párt első alelnöke, Rafael Rafaj ugyan nem éppen elsőáldozó a magyargyűlölők között, nem is a Malina Hedvig mellett tartott pozsonyi tüntetésen debütált, legújabb „projektje” azért kétszeresen is figyelemre méltó. Egyrészt azért, mert eljárás lefolytatását kezdeményezte a magyar himnusz nyilvános eléneklése miatt. Másrészt meg azért, mert ennek „terheltje” nem más, mint Bugár Béla.
A párt honlapján olvasható közlemény szerint Rafael Rafaj a szlovák törvényhozás mentelmi bizottsága előtt kezdeményezett fegyelmi eljárást Bugár Béla parlamenti képviselő ellen, aki képviselői esküjét páros lábbal tiporta, mikor az említett Hedvig melletti pozsonyi tüntetés végén elénekelte a magyar himnuszt. Szerinte ugyanis erre kizárólag külföldi hivatalos személy látogatása alkalmából lenne lehetőség a diplomáciai protokoll szabályai szerint – ilyen eset meg ugyebár nem állt fönn az egykori koronázóvárosban…
Természetesen világos, hogy az egész hecc arról szól, hogy a parlamenten kívülre szorult párt a föléje tornyosuló Kotleba-árnyék hűvösében igyekszik valamit mutatni magából, nehogy végleg elnyelje a nagy pártdaráló. Ennek ellenére azért szívesen megnézném, milyen anyag tölti ki a teret abban a koponyában, amely pont Bugár Béla Szlovákia iránti elkötelezettségét és hűségét kérdőjelezi meg. Ennél komolyabb kérdés az, hogy merre tart az úgynevezett szlovák nemzeti radikális politizálás Szlovákiában? A kérdés azért lehet érdekes, mert – egy természetesen messze pontatlan képlet alapján – amennyit az SNS züllik, a Kotleba-féle irány (szándékosan nem hegyezem ki pontosan egy pártra) annyit erősödik. Sőt, többet. Mert míg ezek az idióták azon rugóznak, hogy ki milyen himnuszt énekel el egy civil rendezvényen és hogy ez mennyire sérti a szlovák alkotmányt, addig amazok a maguk módján terítékre veszik a sok éve szőnyeg alá söpört problémákat. És akkor csodálkoznak az elemzők, hogy Kotlebáék piszok népszerűek a szlovák fiatalok körében? Meg hogy ugyanezek körében a kutyát sem érdekli az Európai Parlament?
A „vajon miért” kérdésre kezdhetnének el válaszokat keresni elöljáróink. Ha majd úgy érzik, megunták már a köldöknézegetést…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
