A Nemzeti Örökség Intézete megbízásából 2014 tavaszán közvélemény-kutatás készült a magyarországi fiatal (18 és 30 év közötti) felnőttek történelemképéről és a nemzeti örökséghez/emlékezethez fűződő viszonyáról.
A magyarországi fiatal felnőttek 25 százalékát inkább nem, 5 százalékát pedig egyáltalán nem érdekli a magyar történelem. De ha jó napunk van, úgy is mondhatjuk: háromnegyedük viszont érdeklődik a magyar múlt iránt. Ez derül ki a Nemzeti Örökség Intézete (NÖI) megbízásából ez év tavaszán készített és a minap publikált közvélemény-kutatásból, melynek alanyai 18 és 30 év közötti anyaországi fiatalok, vagyis hazánk jövőjének zálogai – ahogy mondani szokás – voltak, már csak ezért is érdekes lehet számunkra, miként is vélekednek a fiatalok nemzeti múltunkról és kulturális örökségünkről.
A NÖI a kutatással arra kívánt választ kapni, milyen a magyarországi fiatal felnőtt lakosság viszonya történelmünkhöz, milyen képet alkot róla, mit tart fontosnak a tárgyra vonatkozó oktatásban és egyáltalán: mit gondol a nemzeti, kulturális örökség ápolásáról, illetve az emlékhelyekről, emlékévekről és emléknapokról. A reprezentatív felmérés eredményeit aligha hagyhatják figyelmen kívül a magyar nemzetpolitikai alkotóműhely stratégái.
Tömören és velősen az vonható le a kutatásból – maga az intézet is így értékelt –, hogy noha helyenként alapismeretekkel is bajok vannak, azért a többség érdeklődik a történelem iránt, fontosnak tartja a nemzeti emlékezet ápolását. Ugyanakkor azonban a közéleti kérdésekkel, a politikával kapcsolatban apatikusak a fiatalok. Akiket viszont érdekli a politika, azok általában kritikusak nemzeti emlék- és ünnepnapjainkkal kapcsolatban. Az egyik legfontosabb következtetés talán mégis az, hogy a fiatalok nem igazán találnak nemzeti múltunkban pozitívumokat, pozitív üzeneteket, így azonosulási pontot sem. És ez minden, csak nem biztató.
De nézzünk néhány konkrétumot a kutatásból (a teljes kutatási összefoglaló megtekinthető a NÖI honlapján ITT)
Arra a pofonegyszerű kérdésre, hogy „mennyire érdekli önt a magyar történelem”, a következőképpen válaszoltak a huszonéves fiatal magyarok. Tizenhat százalékukat nagyon, 59 százalékukat pedig inkább érdekli. Ezzel szemben húsz százalékukat inkább nem érdekli, 5 százalék pedig azt válaszolta, hogy egyáltalán nem érdekli a magyar történelem. Mindennek ellenére 95 százalékuk – ideértve a „nem érdeklődőket” – azért fontosnak tartja a történelem ismeretét. Legalább önkritika van, s így némi remény is.
Figyelemre méltó kérdés volt a történelmünket leginkább jellemző szavakra, jelzőkre rákérdező. A „legnépszerűbb” a viharos/zivataros lett, s ennek biztosan nem az időjárás az oka, elvégre viszonylag szép tavaszunk volt az idén. Csodálkoznivaló ezen nincs, elvégre nemzeti imádságunk, a Himnusz is címében viseli a zivatar szót. Ám a többi népszerű jelző sem épp szívderítő: balszerencsés, küzdelmes, vesztes, harc/háború, bukás, továbbá bonyolult, bukás, hányatott, hazugság, kudarc, rossz döntések, sikertelen, szenvedés, szerencsétlenség, széthúzás, szomorú, tragikus és Trianon szerepelnek a negatív listán.
Az első, pozitívnak nevezhető népszerű szó, ami történelmünkről a fiataloknak eszébe jut, a „hazaszeretet/hazafiság” volt. De ide tartoznak a kitartó, a dicsőség, az összetartó vagy épp a szabadság szavak is. És tulajdonképpen ennyi is az összes, ami pozitív.
Ami nagy múltunk híres vagy hírhedt szereplőit illeti, árulkodó az a tény, hogy a fiatalok egy kivételével kizárólag politikusokat neveztek meg „legfontosabbakként”. A kivétel is éppen az a Petőfi Sándor, akinek március 15-i és azt követő tevékenysége jóval inkább politikai, mint irodalmi.
A legnépszerűbb pozitív alak Hunyadi Mátyás (42 %), Szent István (38 %) és Széchenyi István (31%). Nem fért fel a dobogóra Kossuth a maga 24 százalékával, tőle pedig jelentősen lemaradva szerepel a listán Petőfi, Deák, IV. Béla, II. Rákóczi Ferenc, Árpád fejedelem, Hunyadi János, Attila hun király és Horthy Miklós. Utóbbi egyébként a negatív listán is szerepel, mindjárt az ötödik helyen. A trianoni csapás után az országot talpra állító kormányzót csak olyan „nagyságok” előzik meg a negatív listán, mint Rákosi Mátyás (18 %), Kádár János (12 %), Gyurcsány Ferenc (12 %) és Szálasi Ferenc.
Gyurcsány Ferencet egyébként a fiatalok jobban utálják Szálasinál, de még Hitlernél is, aki – bár magyar gyökereiről nem tudni – befért az első tízbe (pontosan a 9. helyre).
És végezetül egy jellemző adalék: nemzeti ünnepeinket illetően meglehetős zűrzavar uralkodik a fejekben. A válaszadók 3 százaléka augusztus 20-át nem tartja nemzeti ünnepnek, 10 százalékuk október 23-ról vélekedik így. Ezzel szemben május elsejét 51 százalék, pünkösdöt 37 százalék, karácsonyt 28 százalék tartja nemzeti (!) ünnepnek. Ugyanakkor a válaszok alapján ünnepi megemlékezésekre a fiatalok csaknem a fele ritkábban, mint évente jár. A megkérdezettek egyharmada évente egyszer vesz részt valamilyen megemlékezésen. A fiatalok 8%-a életében egyszer, 13%-a még soha nem volt ilyen rendezvényen.
Emlékévet 30 százalékuk tudott megnevezni a közelmúltból. A válaszolni tudók 24 százaléka a holokauszt emlékévet nevezte meg. A rendszerváltás emlékévét ehhez képest csak 3 %-uk.
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
