A Fülektől 5, Losonctól kb. 10 km-re lévő magyar többségű település területe már az újkorban lakott volt. A község határában elvégzett ásatások többek között kelta hamvasztásos sírokat, avarkori és korai magyar sírokat, a bükki és laténi kultúra településeinek nyomait tárták fel.
A leletek egy része a Füleki Vármúzeum állandó kiállításán tekinthető meg.
A település első írásos említése 1439-ből származik. A 16. században két részből (Alsó- és Felsőperse) állt. 1554 és 1593 között török fennhatóság alatt volt, egy fél évszázaddal később katonai harcok során, 1655-ben teljesen elpusztult és 1670-ben épült újjá. 1725-ben lett ismét önálló község. Lakosai jobbára mezőgazdasággal foglalkoztak. A 18 században a Koháry majd a Coburg család tulajdonába tartozott. Utóbbi család egyik sírhelye a helyi temetőben található.
1828-ban 237 lakosa volt. Népessége a 20 század első évtizedében érte el a csúcsát, 1910-ben 450 éltek a községben. Számuk azután fokozatosan csökkent, 2001-ben 195, 10 évvel később 197 lakosa volt, melyből 33 vallotta magát szlováknak. Mai hivatalos megnevezését – Prša – 1927-ben kapta.
Történelmi értékei közül a legrégebbiek és a legnagyobb értékkel az itteni ásatások során előkerült honfoglalás kori övveretek bírnak.
Több érdekes sírhely található a község temetőjében is. A már említett Coburg család sírhelyén kívül több kereszt sírkő is megtalálható itt melyek szövege csak részben olvasható valószínűleg 19. század első felében készülhettek.
Építményei közül a legértékesebb az 1913-ban épült katolikus templom, a Rózsafüzér királynéja templom, amely egy régebbi a 18. században épített templom helyén épült fel. Számos család anyagi támogatásával. Községbeli kalauzom Nagy Mária, a község polgármesterasszonya örömmel mondta el, hogy sikerült megtalálni és megőrizni a templomépítés több dokumentumát. Féltve őrzött kincs ez számunkra – jegyezte meg, miután megmutatta azokat.
Egyhajós templom, bejárai része felett toronnyal. Fő oltárán egy, a 18. század második feléből származó Szűz Mária szobor található. A templomot tágas kert határolja.
Szomszédságában áll a újabb keletű Községháza és Kultúrotthon, melyet a falu neves szülötte Bacskai Béla festménye díszítik.
Bacskai Béla a község neves szülötte, aki egész életén keresztül hű maradt a falujához. Szülőháza halála után évtizedekig állami tulajdonban volt és a csak néhány éve került a község tulajdonába. Elsősorban községi és némi alapítványi támogatással, amit lehetett kijavítottak rajta, rendbe tették a környezetét. Az ide látogatók az eredeti bútorzatát is láthatják. Az épület átvételekor (állami tulajdonban volt) Bacskai Béla hagyatékának addig nem ismert fényképi, rajzai, festményei is előkerültek. Szeretnénk teljes értékű emlékházzá átalakítani, benne egy a munkáit bemutató állandó kiállítással. Keressük a lehetőségeket, s örömmel fogadunk mindennemű segítséget, amely elősegítheti célunk elérését. Büszkék vagyunk arra, hogy a régió egyik legnevesebb festőművésze itt élt és alkotott, s szeretnénk, ha ezt másokkal is meg tudnánk osztani – mondja Nagy Mária. A faluban halálának évfordulóján novemberben emlékeznek meg róla. A részben felújított emlékház 2013 novemberben nyílt meg, s azóta fogadja az érdeklődő látogatókat (a belépéshez a Községi Hivatalban kell jelentkezni).
Bacskai Béla e házban született 1935-ben. A füleki Kovosmalt nemzeti Vállalatban műlakatosnak és öntőmesternek tanult ki. Tanulmányait a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán folytatta, ahol neves művészek voltak a mesteri: Ladislav Čemicky, Ján Želibský, Vincent Hložník, Peter Matejka. Szoros barátság fűzte a Losoncon élő Szabó Gyulához, aki meghatározta művészi pályafutásának kezdeti időszakát. Ugyanekkor hatottak rá a jelentős posztimpresszionista festők, mint Paul Cézanne, Maurice Vlaminck és André Derain. Megragadta a gömöri és nógrádi táj, s fokozatosan ennek és az itt élő emberek ábrázolása került az érdeklődése középpontjába. Teljes életét is itt, ebben a régióban élte le, Persén, Guszonán és Egyházasbáston. Kivételt csak azok a rövid időszakok képeznek, amelyet művésztelepeken (pl. Salgótarján, Hajdúböszörmény) töltött el. Munkásságának az 1980-ban bekövetkezett váratlan halála vetett véget. A helyi temetőben nyugszik, sírja mellett emlékoszlop áll.
Legjelentősebb alkotásaiként az akvarelljeit tartják számon, melyeken a szülőföld iránti szeretetét, az egyedi meglátású, fényben és szélben vibráló dimbes-dombos tájat ábrázolta. Figyelemre méltó alkotásai a fametszetek (kis nyomdája látható az emlékházban) és olajfestmények is.
Megörökítette a munkáséletet, rendszeresen bejárt a füleki Kovosmalt ill. a Losoncapátfalusi textilgyárba.
Festészetét a lendületes ecsetkezelés jellemzi, egyik legfőbb kifejező eszköze a fény.
Egyéni kiállításai Losoncon (1966), Rimaszombatban (1967, 1973), Besztercebányán (1965) és Komáromban (1970, 1973), Nyitrán (1975), Dunaszerdahelyen (1978) voltak. Halála után a gyűjteményes kiállítása 1985-ben Losoncon és Komáromban volt látható. 1986-ban Pozsonyban és Salgótarjánban, 1987-ben Budapesten, 1990-ben és 1995-ben ismét Losoncon voltak láthatóak az alkotásai.
Puntigán József, Felvidék.ma
