Sorozatunkat a zselízi szobrok szemrevételezésével folytatjuk.
Szent Donát-szobor 
Az amfiteátrum mellett található kiskertek már több száz évvel ezelőtt is mezőgazdasági területként voltak használatosak, nevezetesen a közeli majorhoz tartozva a grófi család ‘éléskertjeként’ funkcionált. A közeli Gereble-erdő és a Garam festői tája nagyon kellemes légkört teremt itt, ami régóta egyik kedvenc sétacélpontja a város lakóinak. Egyes feltételezések szerint az Esterházyak idejében itt egy kis szoborpark volt kialakítva. Három szobor állott egymás mellett, középen az idősebbek által még jól ismert Szent Donáttal, melyet a városban csak Dónátkaként emlegetnek. Sajnos a másik két szoborról semmilyen forrás nem lelhető fel, ezért kilétük meglehetősen kétséges. Szent Donát szobra viszont forrásokkal bizonyíthatóan ott állott, ezt leginkább talapzata bizonyítja, mely mind a mai napig megtalálható egykori helyén.
Eredetét tekintve egyértelműen állítható, hogy amint megannyi zselízi kulturális érték esetében, ennek létrehozása is a nagy tekintélyű arisztokrata családhoz, az Esterházyakhoz köthető. Táblát vagy feliratot sajnos nem tartalmaz, de egy dokumentum 1778-at jelöl meg építésének dátumául. Bizonyos véset kivehető a talpazaton, ezek mintha villámokat formálnának, hiszen Szent Donát a villámlás és a gazdák, a kertek védőszentje. Ebből kifolyólag állításának az oka is kikövetkeztethető, vagyis a környék termését óvta rendületlenül. A szobor történetéhez hozzátartozik, hogy állapotának romlásával a nyakrész is eltörött, ami által forgathatóvá vált a feje.
Az emberek ezt kihasználva Dónátka tekintetét előszeretettel fordították saját kertjük vagy birtokuk felé, hogy arrafelé oltalmazzon.
Maga a szobor a múlt század derekán már olyannyira megrongálódott, hogy csaknem a megsemmisülés peremére került. Végül Szűcs László igyekezett megmenteni eltorzult alakját az erősen megrongálódott homokkő szobornak, ám állagának javítása még mindig további beavatkozásokat igényelne.
A részleges rekonstrukciót követően hosszú évekig az egykori Esterházy-kastély körüli antik szobrokkal egyetemben egy városi raktárban porosodott. Várták, hogy a város vezetése méltó helyet találjon nekik. Eredeti helyére ugyan sem a Dónátka, sem Héraklész, Euridiké és Orpheusz nem került már vissza, de a zselíziek nagy örömére annál sokkal méltóbb, szebb környezetet találtak számukra. Állapotára és korára való tekintettel Szent Donát a városi múzeumban lelt otthonra. Euridiké a Takarékpénztár, Orpheusz a múzeum előtt díszeleg, Héraklész pedig a Sacher/Magyar Ház udvarát őrzi mitikus alakjával.
Nepomuki Szent János-szobor
Az 1945. március 26-án a visszavonuló német haderő és az azt megelőző három hónapos front felbecsülhetetlen károkat okozott Zselízen. Felrobbantották többek közt a Szent Jakab-templom tornyát, a detonáció során pedig a környező objektumok is megkárosodtak. Így járt a templom közvetlen tőszomszédságában található Nepomuki Szent János-szobor is. Mindössze vörös márvány talapzata és pár fotó maradt meg róla az utókornak léte bizonyításul.
Ez a talpazat azóta megbecsületlenül a plébánia udvarán kallódik, talán egy jobb sorsra vár, hátha valaki régi pompájában állítja vissza.
Anyaga valószínűsíthetően ugyanabból az anyagból származik, mely az Esterházy kastélyban és kriptában is fellelhető. De több, a grófi gazdasághoz köthető személy sírköve is ugyanebből az anyagból készült.
Ebből kifolyólag okkal feltételezhető, hogy a Nepomuki-szobor létrehozása is a kultúrakedvelő és -teremtő grófi családhoz köthető.
Szent Flórián-szobor
A városháza udvara ad otthon a városi rendőrségnek és a tűzoltóságnak is. 2002. május 4-én a tűzoltóság új korszerű szolgálati épületet kapott, aminek alkalmából az udvar közepén a tűzoltók védőszentjeként is számon tartott Szent Flóriánnak szobrot állítottak.
Az ünnepélyes ceremónián a Pozsonyból érkező országos katonai püspök szentelte fel a szobrot, s áldotta is meg egyben az egész épületkomplexummal együtt.
Sajnálatos módon az erről megemlékező tájékoztató tábla a város etnikai arányait figyelmen kívül hagyva csak egy nyelven, szlovákul szerepel.
„Szűz Mária”-szobor a temetőben
A csalóka alcím ellenére Zselízen kültéri Szűz Mária-szobor nincs. A katolikus temetőben a középső bejárattól jobbra, rögtön az első sorban egy formabontó sír található, melyen egy antik női alak áll. Ezt sokan tévesen Szűz Máriának tartják, annak ellenére, hogy stílusjegyei alapján biztosan állítható, hogy nem őt formálja a szobor. Ez felirata megvizsgálásával további bizonyítást nyer.
Bár jelentős kora miatt meglehetősen megkopott a véset, ennek ellenére a gondos szemek kiolvashatják, hogy tulajdonképpen Eggenhoffer Havas Janka (1853-1877) nyughelyéről van szó.
Tehát sírnak vagy sírjelnek, s nem szakrális kisemléknek tekinthető, ám lokális kultuszát figyelembe véve mégis besorolható e csoportba. Arról nem is szólva, hogy különös formájával egyik legemblematikusabb és legrégibb éke a katolikus temetőnek, felbecsülhetetlen értéke pedig a városnak.
Csonka Ákos, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”48606,46915,46532,46340″}
