Egy testvérpár, Kálmán Roland és Kálmán Tamás izlandi beszámolóját hallhatta a közönség szeptember 24-én a dunaszerdahelyi VMK mozi termében.
A VándorLÁSS csapatról tudni kell, hogy hét éve alapította Kovács Zoli „Kovi”, aki jelenleg Andalúziában él. Ez alatt a hét év alatt csaknem 800 vándor csatlakozott a csoporthoz. „Beszélgetéseink alkalmával igyekszünk rámutatni arra az egyszerű igazságra, miszerint minden érző lény boldog szeretne lenni. Emberként a méltósággal élhető Lét mindenki számára elérhető legyen.” – olvasható a csapat hivatalos weboldalán.
Túra utakat (sétákat, gleccsertúrákat vagy akár hegymászást) szerveznek, valamint minden hónapban tartanak egy becsületkasszás beszámolóestet, amikor is egy meghívott vendég valamelyik különleges útjáról mesél. A legközelebbi túrát Kálmán Tamás vezeti december 20-án, Pöstyén mellett a Kis-Kárpátokban.
Az est legelején Tamás felolvasta Kovi levelét, aki a hagyomány szerint minden VándorLÁSS estkor üzen valamit a csapatnak, a nézőknek. Felhívta a figyelmet a novemberben tartandó Pilates táborra, melynek helyszíne Andalúzia lesz.
Ez követően kezdődött el az izgalmas beszélgetés, melyet Kálmán Norbi vezet. Az élménybeszámoló közben Roland által készített fotókat vetítettek a mozivászonra. Norbi számtalan érdekességeket mondott el Izlandról. A közönség többek között megtudta, hogy ez az egyetlen ország, ahol nincs külön vezetéknév. A gyermekek az apa keresztnevéből képzett nevet használják vezetéknévként. Százszázalékos az írástudók száma, itt fogy a legtöbb Cola. Az izlandi lakosság a sziget peremen él, mivel közepe lakhatatlan és veszélyes túrák szervezése szempontjából is.
Rolandtól megtudtuk, az utat feleségétől kapta karácsonyi ajándékként. Testvérével Vásárúttól Pestig együtt utaztak, majd szétváltak és Keflavíkra, Izland nemzetközi repülőterére külön érkeztek. A szigeten Roland nyolc napot, míg Tamás három hetet töltött. Egy hat perces videó is levetítésre került, amiben főleg a tájat, a nehezen járható autóutakat, elképesztő gleccserek és gejzíreket láthattunk. Az első héten az egyes számú főúton utazgattak, ami kb. 1300 km, Tamás 6000 km-t vezetett le a három hét alatt. Szerették volna kipróbálni a sátorozást is, az időjárási viszonyok miatt csupán háromszor sikerült nekik.
Norbi az izlandiak mentalitásáról elmondja, mindenki beszél angolul, nagyon kedvesek, nyitottak. Meglátogattak egy homárfesztivált is, ahol mindenki homárlevesre invitálta őket. Az árak magasabbak, mint nálunk, ám az átlagkeresetük is jóval a miénk fölött van. A munkanélküliség rendkívül alacsony, ennek köszönhetően a közbiztonság is hihetetlenül jó. Mutatnak egy fotót egy termálfürdői csomagmegőrzőről, ahol a táskákat polcokra helyezett bevásárlókosarakba tették. Ami még elképesztőbb, hogy tavaly fordult elő először, hogy izlandi rendőrnek használnia kellett a fegyverét. 2008-ban Izlandot érte először a nagy hitelválság, mire a nemzetközi hálózatok (bankok, gyors éttermi láncok) kivonultak az országból, ám ebből az állapotból az izlandiak nagyon gyorsan felálltak.
Reykjavík Izland fővárosa, az ország legnagyobb városa (lakossága 113 387 fő, az ország népességének mintegy 60%-a) és a világ legészakibb fővárosa. Rolandék szerint inkább kisvárosi hangulatú. A második legnagyobb város Kópavogur, lakossága körülbelül 30 000 fő.
Hallhattunk még nemzeti ételekről, mint például a bálna- és cápahús, bárányhúsos hot dog, különleges köményes- krumplis alkoholról, megtudtuk, hogy majdnem minden sarkon ingyen kávét osztogatnak, rengeteg a könyvtár, nincs fizetett mentőszolgálat, ezt a feladatot ingyen látják el, és rendkívül bonyolultak a városnevek.
Az est végén pedig bejelentették, hogy a Világnomád és a VándorLÁSS jövőre nyáron Izlandi utat hirdet, amelyre már most lehet jelentkezni. A következő VándorLÁSS est pedig október 20-án lesz szintén a városi művelődési központban.
Szabó Mária, Felvidék.ma
