A beharangozott zongoraavatóra teljesen megtelt a Reviczky Ház nagyterme, október harmincadikára teljesen felújítva, felhangolva várta a nemes zeneszerszám első megszólaltatóit.
Mint ahogy arról még áprilisban beszámoltunk, régi álma teljesült a lévai Reviczky Társulásnak egy diófa fényezésű, Franz Wirth márkájú, páncéltőkés zongora beszerezésével, amely akkor még úgy nézett ki, hogy csak apróbb javításokra és hangolásra szorul. Sajnos, az idő vasfoga rányomta bélyegét az egyébként, a 19. század végén, Bösendorfer unokája bécsi műhelyében készült remekműre.
Birner Aladár, zongorahangoló mester négy hónapon át rendszeresen bütykölte kalapácsait, billentyűit, tisztítgatta, fúrt, faragott, gyártotta, az azóta már beszerezhetetlen eredeti pótalkatrészeket, Puksa Ferenc, asztalosmester pedig még az egykoron tanult műbútorasztalosi tudományát is elő kellett szedje, hogy a sérült felületeket kipótolja. Az alapos munka viszont meghozta gyümölcsét.
A zongoraavatón a közönség nagy érdeklődéssel várta, hogy felcsendüljenek az első dallamok.
A rendezvényen megjelentek a társulás szlovák anyanyelvű barátai is, főleg a nemrégiben indított magyar nyelvkurzus látogatói soraiból, akik őszinte elismeréssel tekintenek a polgári társulás, a két nemzetet egymáshoz közelebb hozó rendezvények szervezőire. Nem kis meglepetésre, megjelent a közelgő helyhatósági választások egyik, a lévai magyarsághoz teljesen természetes módon viszonyuló polgármesterjelöltje is, Rastislav Kasan úr is, ami nem rossz előjel, hiszen a jelenlegi polgármester úr sajnos két választási cikluson keresztül egyszer sem talált időt arra, hogy megtisztelje a lévai magyar házat jelenlétével, habár rendezvényben és nevére szóló meghívókban sem volt ez idáig hiány.
A műsort a Lévai Magyar Dalárda kezdte Jeligéjének és a „Tardsd meg hazánkat Isten” című Gárdonyi mű eléneklésével. Szalai Pál karnagy úr ezután nagy örömmel nyugtázta, hogy a zenei szakosztály ilyen értékes zongorával gazdagodhatott. A tulajdonképpeni birtokba vétel csak ezután kezdődött. Először Gába Zsuzsanna, nyugalmazott zongoratanár ült a billentyűkhöz, majd csatlakozott Pánikné Hevesi Lívia, szintén nyugalmazott zenetanárnő egy négykezes induló eljátszása erejéig. A hölgyek után maradtunk még a Hevesi családnál, Tibi bácsi, egykori lévai labdarúgó legenda megmutatta, hogy nemcsak a focipályán tud gólt lőni, a komolyzenében is otthonosan mozog. Őt viszont egy okleveles mérnök, Ürge László, a lévai Csemadok elnökségi tagja váltotta, megmutatva, hogy egy technikus is ura lehet egy hangszernek. Horváth József, a Csemadok gondnoka sem maradt el teljesítményben, fülbemászó dallamokat varázsolt elő a felújított zongorából. A két csemadokos barátunkat a zeneiskola tanárai váltották, először Mészáros Lajos, aki egy magyar népdalra épített saját szerzeményét adta elő mesterien, majd maga a zongora felújítója Birner Aladár úr improvizált egy dzsesszes összeállítást.
A hazai zongorázni szerető és tudó előadók után következett az igazi csemege, az est fénypontja, György Ádám, világhírű zongoraművész, aki a Magyar Köztársaság Miniszterelnöksége Nemzetpolitikai Államtitkársága jóvoltából mutatkozhatott be Léván. A jelenleg New Yorkban élő fiatal őstehetség egyenesen londoni turnéjáról érkezett Lévára. Ahogy a billentyűkhöz ért, mennyei csoda járta át a Reviczky Ház nagytermét a mesterien elővarázsolt dallamokon keresztül. És a közönséget pillanatokon belül ámulatba ejtő fiatalember csak játszott és játszott. Saját kompozícióitól Liszt második rapszódiájáig a fellegekbe repítette a hallgatók lelkét. A végén, az állva tapsoló közönség egy ráadásszámot is kieszközölt, aminek teljesítését örömmel szolgáltatta ez a kedves, közvetlen fiatalember, akit édesapja és egyben menedzsere, György László is elkísért Lévára. Az autogramok kiosztása és a többi fellépővel való rövid beszélgetése után viszont sietett Budapestre, mert az ünnepek után ismét várja New York és egy amerikai koncert körút.
Megtörtént tehát a méltó keresztelő, több mint százéves szolgálat után ismét remek kondícióban a hangszer. Garai Margitka, előző tulajdonosa könnyes szemekkel, meghatódva fejezte ki örömét, milyen jó helyre is került a család számára már feleslegessé vált hangszer. Így tovább szolgálhat egy nagyobb családot, a lévai és Léva környéki magyar közösséget. Minden bizonnyal így is lesz, a Reviczky Társulás további tervei között szerepel zenei szakosztályának megerősítése és a 2015-ös évben kéthavonta legalább egy komolyzenei hangverseny megszervezése, melyeknek során, illetve más rendezvények alkalmával is a Reviczky Ház vendégei élvezhetik majd a zongora megújult és megtisztult hangját. Köszönet illet mindenkit, aki ehhez a sikerhez hozzájárult.
(A képek kattintással nagyíthatók! Az utolsó fotón: György Ádám zongoraművész)
Wirth Jenő, Felvidék.ma