Az alábbiakban közöljük Z. Németh István recenzióját Mészely József könyvéről.
Mészely József gyermekverseivel a Kor-Zár együttes Hangraforgó című kazettáján találkoztam először 2001-ben. A fülbemászó dallamokkal megerősített hat elbűvölő vers (Ábrándok, Ezer felhő, Hajnali mondóka, A somlyói búcsúban, Pislákol az esti csillag, Mikulás) hamar az egész család kedvencévé vált, a csemetékkel együtt hamarosan fejből fújtuk Mészely József vidám sorait. Akkor még nem sejtettem, hogy hosszú esztendőket kell várnom ahhoz, hogy a Mosonmagyaróváron élő költő további alkotásai eljussanak hozzám.
A Csillagporos varázslatok című gyermekverskötetet az Ab-Art Kiadó jelentette meg, és a téli ünnepkör meséit, verseit tartalmazza, ahogy a könyv elején található ajánlás is mondja: „Rékának, Ilkának és Neked”. A kötetnyitó Ezer felhő kék, szürke és hófehér fellegei már megelőlegezik a gyermekek által olyannyira várt hóhullást, és a fehéren szikrázó mennyei csillagok – nem tudván ellenállni a Hó hívogató című vers csábító sorainak – valóban meg is érkeznek. Ettől kezdve sütőtök illata árasztja el a kis szobát, „cseng a mozsár, búg az őrlő, szita huppog, cuppog a majonéz, hoppláz a habverő” – kezdődhet az ünnepi készülődés, amit a Tésztagyúró mondóka is különlegesen mókássá tesz. Megismerkedünk Mézes Álmossal, az okleveles mézesbábossal, akinek csupán egy nagy szívfájdalma van: nincs aki e nemes családi hagyományt, mesterséget továbbvinné. Aztán „jámbor áhítattal, békességes dallamokkal, hószín szárnyon” megérkezik karácsony, hogy gyertyát gyújtson a fenyőágon, megérkezik a Kis Jézuska, akit arra kérünk, hogy „Maradj nálunk egész évben, / a mosolygós szeretetben „, majd az év legszebb ünnepe után az újévköszöntő következik, hogy „Farsangoljunk / hat hetet, / míg elűzzük / a telet!”.
Mészely József pedagógusként is, költőként is beavatott ismerője a gyermeki léleknek. Hibátlan verseléssel, ritmussal, játékos ötletekkel és huncut rímekkel csábítja az olvasót, hogy közösen fedezzék fel ennek az erős, hatalmas, ám korántsem fagyos szívű óriásnak, a Télnek minden mókáját, titkát és ünnepélyes pillanatát. Nagy erénye a kötetnek, hogy az írók-költők által már oly gyakran tollhegyre tűzött témákról is tud új és hatásos költői képpel szolgálni, nem ragad le a sablonoknál (pl. „A Mikulás puttony / olyan mint egy csodafa.”, „…virgácsát is / mesefáról tördeli, / azért olyan csillagporos / s ezüstösen mennyei.”) Ezek az emberségből, hagyományból, népköltészetből kivirágzó versek megzenésítés nélkül is muzsikálnak, felnőtt és gyermek fantáziájára egyaránt hatnak. Külön említést érdemel a kötetből a három mese (A mikulásvirág igaz meséje, A Mikulás igazi varázslata, A karácsonyrózsa meséje), amely a szórakoztatás mellett az ismeretszerzést is szolgálja.
Mészely Ilka kötetet illusztráló rajzairól csak a legmagasabb elismerés hangján szólhatunk. Minden színe, vidámsága, derűje a szívnek és szemnek oly kellemes, nézegetése a gyermeket csillogó szeművé, a felnőttet gyermekké bűvöli.
Amikor az interneten felleltem a költő egy kedves húsvéti versét, bizakodni kezdtem, hogy talán a tél után „kikelet jön”, s folytatásként a tavaszi ünnepkör verseit-mesét, „Mészely-varázslatait” is kézbe vehetjük majd nemsokára.
Z. Németh István, Felvidék.ma
