Közeledik az adóbevallások ideje, amikor mindenki eldöntheti, hogy az általa megtermelt adóból mire is költi azt a 2%-ot, amiről ő dönthet. Az ember ilyenkor lépten-nyomon felhívásokba botlik, amikben arra kapacitálják, hogy melyik alapítványnak ajánlja fel a 2%-át. De mi lenne, ha az emberek adójuknak nemcsak a 2%-át ajánlhatnák fel arra a célra, amire ők akarják, amit fontosnak tartanak, hanem, mondjuk, az 50-et! Elismerem, első hallásra elképesztő ötlet, teljesen irreálisnak tűnik, csakhogy a világban ma ennél fantasztikusabbnak hangzó javaslatok is elhangzanak, amikről, különböző fórumokon, szakértők, politikusok vitáznak, mozgalmak tűzték ki a zászlajukra.
Ilyen például az a nemzetközi mozgalom, amelyik célul tűzte ki, hogy az államok biztosítsanak a polgáraiknak alapjövedelmet/innen a mozgalom elnevezése is: Feltétel Nélküli Alapjövedelem, FNA/. Az FNA-nak már magyar nyelvű facebook csoportja is van, ahonnan beszerezhető minden információ.
Ebből a kitérőből is látható, hogy az ötletemnek van létjogosultsága – legalább annyi, hogy beszéljünk róla! Ugyanis, szerintem, ennek a javaslatnak több haszna is lenne: egyrészt, az emberek érezhetnék, hogy jobban részt vesznek az állam irányításában, – mondhatnánk úgy is, hogy egy lépés lehetne a közvetlen demokrácia felé – hiszen eldönthetnék, hogy szerintük melyek azok a fontos dolgok, amelyekre költeni kell. Nemcsak egyszerű „szavazógépek”, akiknek négyévente csak a szavazatára van szükség – többek között ahhoz, hogy eldöntsék, kik legyenek azok, akik majd az ő adóikról is döntenek. Másrészt, jelentősen megerősödne a civil-szféra. Harmadszor, de talán ez a legfontosabb, az emberek elkezdenének felelősebben gondolkodni a közügyekről.
Mellesleg pedig, javulna az adófegyelem, hiszen az emberek látnák, hogy az ő keservesen megkeresett adójukat nem nyeli le egy feneketlen bendő, hogy aztán rejtett utakon vándoroljon tovább, amihez közönséges halandónak már nincs köze. Ellenben, ha látná, hogy az az iskola, ahol az ő gyereke is tanul, az a kórház, ahol az ő szerettei is gyógyulnak, az ő pénzéből is működik stb… biztosan szívesebben fizetne be a közösbe!
Aki pedig azt veti ez ellen, hogy micsoda anarchia lenne abból, ha az állam pénz nélkül maradna, annak azt tudom mondani, hogy az állam nem maradna pénz nélkül – hiszen nála maradna az adónk másik fele, azonkívül, még az ilyen-olyan címen beszedett adók teljes egészében!
És, hogy mit profitálhatnánk mindebből mi, kisebbségi magyarok? Talán felesleges is részleteznem, de közvetlenül a mi adóinkból tarthatnánk fenn az iskoláinkat, intézményeinket, anélkül, hogy ki lennénk téve állambácsi kénye kedvének – ha úgy tetszik, ez lehetne az első lépés az autonómia felé!
Azonban, hogy ma, Szlovákiában még korántsem ez a helyzet, annak érzékeltetésére egy hozzászólást idézek:
„Tavaly októberben voltam egy a III. szektor egy konferenciáján, amelyen meghívottként a pénzügyminiszter úr is részt vett és bizony meg kellett vele harcolnunk, hogy idén még megmaradjon legalább ez a 2%, mert csökkenteni akarják, hiányzik ugyanis a költségvetésből…”
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma
