Csalár a történelmi Nógrád faluja, Bussától délre, közvetlenül az Ipoly partján fekszik. A folyó vizenyős partja, alacsony teraszai határolják; északi és északkeleti részén pedig kisebb lankák, a földtörténeti harmadkor képződményei láthatók. Itt áll, a falu fölé emelkedő domb tetején a település barokk-klasszicista temploma is. Valószínű, hogy e helyütt már korábban is épült Istennek valamiféle hajléka, a régi templom körül pedig temető is volt.
A egykori temető maradványa lehet a mai templom főfalának keleti részébe beépített szép, fehérre meszelt, XVIII. századi homokkőkereszt, melyen Sztraczinszky Pál neve olvasható, aki 1797-ben hunyt el. Kilétéről annyit tud a krónikás, hogy az illető egykor templombíró volt. (Farkas, 2012:6)
Áll még a templomkertben egy szürkésfehér, kétlépcsős gránit obeliszk is, rajta ezzel a felirattal: „ BEYER VILMOS/ szül. 1830. aug. 10./ megh. 1899. ápr.2.” Ekkor mások már biztosan nem temetkeztek ide, a nevezett tehát kivételt képezett. A helyiek szerint ő az itteni földbirtokos, Beyer Károly testvére volt, s feltételezhető, hogy eme földbirtokosok segíthették a csalári templom renoválását.
A község neves szülöttéről, Szentiványi Ráfael püspökről a falu helytörténésze, Farkas Sándor szerzett nemrégiben tudomást kutatásai során. Aztán Sztyahula László egyháztörténész, a település hajdani plébánosa tárta fel részletesebben a neves egyházi személyiség életét. A püspök nem itt van eltemetve, de Sztyahula László kezdeményezésére a helybeli önkormányzat egy emléktáblát állított a templom falán. 
A tábla szövegén ez olvasható: „ Csaláron született/ SZENTIVÁNYI RÁFAEL/ (1722-1783)/ aki teológiai tanulmányai elvégzése után/ 1747-től felsőludányi plébános/ 1754-től pozsonyi, 1758-tól pedig esztergomi kanonok, nógrádi főesperes/ 1758-tól thenői prépost s arbei választott püspök/ 2008.10.4″. A fekete márvány emléktáblát Orosch János akkori pozsony-nagyszombati segédpüspök szentelte fel a nagyszámú hívősereg jelenlétében. 1978-tól 1982-ig egyébként maga Orosch János is plébánosa volt a községnek.
A kiterjedt Szentiványi család leszármazottja, Szentiványi Ráfael 16 évesen került a nagyszombati papneveldébe, ahol két év filozófiát és négy év teológiát tanult. Az Esztergomi Prímási Levéltárban fennmaradt néhány dokumentumból is kiderül, hogy Szentiványi alapos tudású, az egyháztörténetben tájékozott, a pasztorációs tevékenységben kiemelkedő munkát végző egyházi személyiség volt, aki támogatta a szegényeket, szorgalmazta a templomépítést stb. Nyomtatásban fennmaradt az 1776-ban Batthány József érsek, bíboros beiktatásakor elmondott beszéde.
A település mai temetőjének központi keresztjét a XIX. század végén emelték. Ez egy háromlépcsős vöröses márvány talpazatra helyezett öntött vaskereszt. Ugyanilyen a korpusza is, feliratán pedig ezt olvassuk: „Isten/ dicsőségére/ álítatták/ Penyicska József/ és/ Csóry József/ 1890″. A dedikáció alatt egy kehely látható. A helybeliek ma is felkeresik ezt a keresztet keresztjáró napokkor és midenszentekkor. Ilyenkor a litániát is elmondják a temetőkeresztnél.
A csalári temetőben találjuk a másik jeles személyiség, ZSÉLYI ALADÁR sírját. Ö kiemelkedő magyar gépészmérnök, repülőtervező és pilóta volt. A Tudósnaptárban azt írják róla, hogy már fiatalon saját repülőgép tervezésébe kezdet, s „Ő alkalmazott először olyan kormányszerkezetet, amellyel a repülőgép valamennyi irányban irányítható volt. Nevéhez fűződik a rugózó futómű, valamint a kerekek közé szerelt biztonsági csúszótalp is. Magyarországon először kezdett el foglalkozni gázturbinákkal. Jelentős tudományos és publikációs tevékenységet fejtett ki, ő volt a magyar repülési szakirodalom megalapítója. Repülőgépeinek építését mérnöki számítások alapján végezte. 1914-ben kipróbált gépével 170 km/óra csúcssebességet ért el a korabeli gépek 90-100 km/óra teljesítményével szemben.” (http://www.kiki.hu/physics/historia)
A legtöbb lexikon, biográfia szerint Zsélyi 1883. december 12-én született Bussán. Vannak azonban honlapok, cikkek, kiadványok, melyek Csalárt jelölik meg születési helyéül. Akárhogy is volt, egy biztos: Zsélyi emlékét mindkét helyen őrzik, s mindkét településhez erős kötődése volt. Bussán járt iskolába, s a faluban ma emlékkiállítása is van. Csalárban nyugszik, és sírját újabban rendben tartják.
Zsélyi Aladár fiatalon hunyt el Budapesten, de az ottani gyászszertartás után Csalárban temették őt el szülei sírja mellé. A XX. század elején még Csalárban lakott testvére, mint arról a Borovszky-féle monográfiában is olvashatunk: „A Verbóy Sándortól a XVIII. század végén emelt kúria jelenleg Zsélyi Gézáé, a kiváló magyar aviatikus bátyjáé”. (é.n.:24)
A bussai emlékszoba őrzi az egykori, Zséliy haláláról szóló gyászjelentést, amely így szól: „Magyar Aero-Szövetség mély szomorú-/sággal és megrendült szívvel jelenti, hogy választmányi,/ szaktanácsi és sportbizottsági tagja,/ ZSÉLYI ALADÁR/ okl. gépészmérnök és okl. pilóta/ folyó évi július ho 1-én hosszas szenvedés után – mint/ hivatásának áldozata – elhunyt./ Folyó hó 3-án pénteken d.u. 4 órakor fogják/ Budapesten a Kerepesi úti temető halottasházában a/ róm. kath. egyház szertartása szerint beszentelni,/ majd Csalárra szállítani, ahol folyó hó 4-én, szombaton/ d.u. 4 órakor újbóli beszentelés után helyezik örök nyugalomra./ A magyar aviatikának volt ő egyik legkiválóbb/ képviselője s immár második vértanúja./ Őrizzük meg szívünkben emlékét szeretettel./ Budapest, 1914. évi július hó 2-án/ a Magyar Aero-Szövetség”.
A síremléket egyébként Miroslav Mihály, a losonci repülőtér egykori parancsnoka állíttatta saját költségén, s arra ez a szlovák felirat került:”ZSÉLYI ALADÁR/ priekopník letectva/ r. 12. XII. 1883 v Bušianciach – + 1.VII.1914 v Budapešti”.
Később egy magyar nyelvű emléktáblát is elhelyeztek a síron, mely ugyancsak bussai szülöttként említi a csalári temető halottját: „Itt nyugszik/ ZSÉLYI ALADÁR/ a magyar repülés történetének/ kiemelkedő alakja, szakíró/ Bussa, 1883. XII. 12.—Budapest, 1914. VII. 1-én/ állíttatta Csalár község/ és a Palóc Társaság 1993-ban”.
A Felvidéken az AB ART Kiadónál megjelent egy kötet is Magyar Ikarosz címmel (Winkler László munkája, Haraszti Mária szerkesztése), melynek célja a Zsélyi-életmű népszerűsítése.
Csáky Károly, Felvidék.ma
A szerző felvételei
{iarelatednews articleid=”53167,53004,53212,52907,52848,52695,52649,52290,52267,52006″}
