Révész Bertalan irodalomtörténész, nyugalmazott egyetemi tanár, a tudományok kandidátusa, az MTA tagja 1935. május 14-én született Ung megyében, a Nagykapos melletti Iskén. A huszadik század kataklizmái pótolhatatlan veszteségeket, lakosságcsökkenést okoztak településeinknek – többek között Iskének is –, közöttük a két világháború értelmetlen áldozatait, a kitelepítés, lakosságcsere, deportáció veszteségeit, majd az ötvenes évek nagy kirajzását a munka és tanulás után. Révész Bertalan is az utóbbi generációnak a tagjaként tanulni indult el szülőhelyéről. Először Pozsonyba, az ottani pedagógiai iskolába, majd, amikor megalakult a Rozsnyói Pedagógiai Iskola, akkor Felső-Gömör központjába – Fábry Zoltán fogalmazása szerint – „a Drázus-parti Athénba” – került, ahol 1956-ban sikeresen leérettségizett. Ugyanezt az utat járta meg unokatestvére, Sipos Béla is, aki szintén beírta nevét kisebbségi oktatásügyünk történetébe és a Csemadok krónikájába. De kerültek ki más neves személyek is a mára már alig száz lakost számláló Iskéből.
A rozsnyói diákévek meghatározóak lettek életére; a város magyar kulturális hagyományai, az iskola tantestülete, és az egész országból összesereglett tenni vágyó diáktársak arra sarkallták, hogy tanulmányai befejezése után visszatér szülőföldjére, és alsó tagozatos pedagógusként kezdi oktatni az egyre szaporodó magyar iskolákban a gyermekeket, és szervezni a magyar kultúrát a Csemadokban. Aztán mégsem így történt, mert tanárai biztatására magasabb célt tűzött maga elé, jelentkezett a Pozsonyi Pedagógiai Főiskolára, ahol 1960-ban tanári oklevelet szerzett.
Abban a szerencsés helyzetben volt, hogy egy munkahelyen (helyesebben: szolgálati helyen) telt el aktív munkálkodása, mégpedig a Nyitrai Pedagógiai Főiskola (később Konstantin Filozófus Egyetem) Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén, amelynek oktatója, illetve tanszékvezetője is volt. A napokban az 55. évfordulóját ünneplő nyitrai magyar pedagógusképzés aktív résztvevője volt több mint négy évtizeden át! Amíg a Zobor alatti városban az első évtizedet a tömegképzés jellemezte, hiszen szükség volt a szépen sorjázó magyar iskolákba frissen képzett tanítókra, tanárokra. Mondogatták is ekkor többen: értelmiségünk pedagógus-centrikus lett, szükséges, hogy a tehetséges magyar érettségizők más főiskolákra és egyetemekre is eljussanak. A nyitrai magyar pedagógusképzés a mai napig – hatalmi és belső, intézményi ármánykodás ellenére – teljesíti küldetését, szerepének és szereplőinek a megítélése a volt hallgatók és az utódok feladata.
Révész Bertalan irodalomtörténészként a magyar reformkor irodalmával (A magyar reformkor irodalma – 1977), illetve Czuczor Gergely munkásságával foglalkozott, kandidátusi értekezését is Czuczor Gergelyből írta. Tudományos munkája kötetben is napvilágot látott Czuczor Gergely költői pályája 1830-ig (1993) címmel. Később még egy hosszabb tanulmányával tért vissza a témához, Czuczor Gergely költészete az 1820-as években (2001).
Közéleti tevékenységet a Csemadokban folytatott. Kétszer is elnöke volt a nyitrai területi választmánynak, de tevékenyen hozzájárult az érsekújvári Czuczor Napok rendezvénysorozat sikeréhez is. Tagja volt a Csemadok Országos Választmányának, 1989 februárjában aláírója a „harminchármak” dokumentumának, amely a hatalomtól kisebbségi helyzetünk alkotmányos rendezését követelte. Közösségünk életével kapcsolatos gondolatait, javaslatait a „Szabad népek valánk, s azok legyünk…(1993) tanulmányában foglalta össze.
Közírói munkássága is elismerést érdemel. Több tanulmányában foglalkozott a magyar iskolák helyzetével, a magyar gimnáziumi osztályok struktúrájával és színvonalával: Anyanyelv – iskola – nemzettudat (1999). Olyan témák ezek, amelyek napjainkban is visszaköszönnek az alacsony diákok miatt veszélyeztetett gimnáziumi osztályok helyzetében. Megoldása egyre aktuálisabb, hiszen a gimnáziumi osztályaink hálózata akkor alakult ki, amikor a magyar alapiskolákba még kétszer annyi tanuló járt, mint jelenleg.
Különös figyelmet szentelt a zoboralji magyar közösség múltjának és jelenének. Minden ottani magyar településen megfordult, tapasztalatait, aggodalmait egy tanulmányban foglalta össze: A magyar nemzettudat zavarai a Zoboralján (1992). Vannak folytatói kezdeményezésének, mert a drámaian csökkenő zoboralji magyar közösség – itthonról és „odaátról” – állandó figyelmet és segítséget érdemel!
Révész Bertalan elhatalmasodó betegsége folytán több mint tíz éve egy beszűkülő világban, a demencia (dementia senilis) kegyetlen rombolása miatt vegetatív életet él. Kapcsolata szűkebb környezetére, elsősorban családjára korlátozódik. Felesége, Jutka asszony, példaadó gondoskodással törődik vele, aki első tanítványai közé tartozott, és aki az idei ünnepségeken másokkal együtt átvehette az egyetem aranyérmét.
Révész Bertalan családjával a népdal szerint piros rózsától híres Nyitragerencséren él, és a mai napon itt tölti be 80. születésnapját!
Máté László, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”21942″}
