„A pozsonyi dunai fürdők” és az „Emlékezés a Lidóra ” címmel nyílik nagyszabású kiállítás szombaton, június 27-én, 17.00 órakor az Eurovea üzletközpont Expo pavilonjában, (a Cinema City mellett). A kiállítás kiötlői és kurátorai a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás tagjai.
A Pozsonyi Kifli több más szervezettel karöltve úgy döntött, bemutatják az egykori pozsonyi dunai fürdők gazdag történetét, a város egykori szimbólumának számító Lidót, amelyről a fiatalabb generációknak már sejtésük sincs. Mindamellett fel szeretnék hívni a figyelmet arra a jelenleg elhanyagolt partszakaszra, amely a ligetfalui oldalon az Öreg hídtól az Apolló hídig húzódik. Ezt a területet a 20. században jó néhány évtizeden át fürdőzők ezrei népesítették be. A kiállitás kurátorai, ifj. Papp Sándor és Szabó Réka, a Pozsonyi Kifli aktivistái, olyan sikeres nemzetközi kiállítások és dokumentációs projektek szerzői mint a „Danubius Fluvius Pictorum” vagy a „Liszt Ferenc és pozsonyi barátai”. Viszonylag rövid időn belül sikerült összegyűjteniük a történelmi értékeknek számító fényképeket, filmfelvételeket, sajtóbeszámolókat, de tárgyi emlékeket is: fürdőruhákat, úszósapkákat, úszógumikat, mentőöveket és -mellényeket.
Nyolc LCD-képernyőn futnak majd a filmbejátszások, a legrégebbi 1933-ból való. Ez az első ilyen jellegű projekt, amely a monarchiabeli és a csehszlovák idők pozsonyi fürdőit mutatja be, egész a múlt század nyolcvanas éveiig.
„Két olyan hely volt a régi Pozsonyban, ahol az ember biztosan összefutott ismerőseivel. A Duna bal oldalán a korzó, a jobbon pedig a Lido. Jóllehet ez a múlt század elején tehetősebb rétegek számára épült, impozáns medencékkel és pálmákkal, később mégis közkincs lett” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak ifj. Papp Sándor muzeológus.
A 2. világháború alatti bombázások után is tovább élt, a két medencét és környékét az emberek rendbe hozták, vagy magában a folyóban fürdőztek, egyszerre több százan. „A Lido szimbólum volt, de mára, sajnos, feledésbe merült. A Duna tetszetősen kialakított bal partjával szembeni terület ma gyakorlatilag a senki földje. Az egykori medencéknek nyomuk sincs már. Csupán a bejárati kapuból maradt fenn egy betondarabka a töltésen húzódó kerékpárút melletti gazban. Aki a Lidót nem élte meg, segítség nélkül esélye sincs, hogy megtalálja a történet színhelyét. Mi most ebben is segítünk” – mondja a kiállítás egyik kiötlője és kivitelezője.
BA, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”50684,52714″}
