Bartal Károly Tamás, jászóvári emeritus premontrei apát vezetésével augusztus 9-én ünnepi szentmise kezdődött Szent Rókus tiszteletére Szepsiben a fogadalmi kápolnánál, ahol az idén is ünnepélyesen megemlékeztek az 1831-es kolerajárvány áldozatairól. A városban 6 hét alatt 212 lakos halt meg. Az 1872-es kolerajárvány újabb 34 áldozatot követelt. A hívek a járvány elmúltával a város domboldalán szent Rókus tiszteletére kápolnát emeltek, ahol minden esztendőben augusztus 16. – szent Rókus ünnepe – táján rájuk emlékeznek és az utóbbi 15 évben napjaink testi – lelki betegeinek gyógyulásáért is imádkoznak. A szentbeszédet Dr. Szalay László, nagyidai plébános, a plébánia szülöttje mondta.
Ma, korunk új pestise: a kábítószer, az alkohol, a testiség, a szerencsejátékok szenvedélye és a szekták sokasága szedi áldozatát népünk körében. E megszentelt helyen őértük és mindazokért szállt az ima, akik szenvednek miattuk, és akik felszabadításukon fáradoznak, az orvosokért és az ápolókért, nem utolsó sorban a fiatalokért, hogy bölcsen, erős akarattal elkerüljék korunk szenvedélyeinek fondorlatos csapdáit.
A megemlékezés és a kérés eucharisztikus ünneplésben csúcsosodott ki, mert leghatékonyabban ez juttatja
eszünkbe, hogy úgy az egyházban, mint a társadalomban, van egy kulcsszó, amit különös hangsúllyal kell sulykolni a köztudatba. Ez a szó a „szolidaritás” a sorsközösség vállalás. A Gondviselés rendelkezésére kell bocsátanunk szerény képességeinket, mert életünk csak anyagi, lelki és szellemi javaink megosztásával és ajándékozásával válik termékennyé, hoz gyümölcsöt. Hatványosan érvényes ez egy olyan időben, amikor könnyen elbizonytalanodunk, ha pl. új családot, munkahelyeket, vagy egyházi iskolát kell alapítanunk.
Jézus Krisztus ezen a hegyen is, önmagát ajándékozva az Eucharisztiában, ismét kiosztotta a Kenyeret és a Bort, Testét és Vérét. Újból megtapasztalhatóvá lett, hogy Isten mennyire szolidáris az emberrel. Olyan szolidaritás ez, amelyik soha nem fogy el, ezért mindig ámulatba ejtő. Isten egészen közel jön hozzánk. A keresztáldozatban megalázva önmagát, belép a halál sötétségébe, hogy életét adja nekünk, ami legyőzi a rosszat, az önzést és a halált. Osztozik utunkban, sőt, táplálékká lesz, valódi táplálékká, amely támaszt nyújt életünknek azokban a pillanatában, amikor életutunk göröngyössé válik, és akadályok lassítják lépteinket.
Jézus Krisztus az Eucharisztia által végig járja velünk önmagunk útját, ami a szolgálat, a javakban való osztozás és az adományozás útja. Velünk jár, hogy az a kevés, amink van, és akik vagyunk, ha megosztjuk másokkal, bőséggé váljék, mert Isten hatalma, ami a szeretet hatalma, leszáll szegénységünkre és átalakítja azt (Ferenc pápa).
Az ünnepi szentmise Szentségimádással és szentségi áldással zárult a városra és a szűkebb pátriára. Imádva az Eucharisztiában jelen lévő Krisztust alkalom adódott megkérdezni, és feltenni a kérdést: hagyom-e, hogy átalakítson az Isten? Engedem-e, hogy az Úr, aki önmagát adja nekünk, vezessen, hogy egyre jobban kilépjünk kerítéssel körülvett kis világunkból? Nem félünk-e adni, másokkal osztozni, szeretni Őt a szükséget szenvedőkben?
A hagyományos Szent Rókus búcsú az idén is, az egyháztanács tagjainak elkötelezettsége révén az emlékhely rendbe hozásával, az ünnepi eucharisztia méltóságteljes megünneplésével, a város és az egyházközség híveinek közös összefogásáról tanúskodott. Láthatóvá lett, hogy az eucharisztikus találkozások csúcsok és források, amelyek arra ösztönöznek, hogy megosztva Jézussal és egymással azt, akik vagyunk, és amink van, szeretetközösséggé váljunk. Termékeny létté…
GB, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”47712,46366″}
