Az ember azt gondolná, hogy itt a nyár, a politikusok nyaralnak, egy kis nyugalom lesz a politikától. Mint már oly sokszor, most is megbizonyosodhatunk arról, hogy Szlovákiában a politikai keringők nem ismernek formációkat.
Milyen jelzővel lehetne illetni azt, mikor a miniszterelnök kerek perec kijelenti, hogy az ellenzék most formáljon véleményt a tervezett szociális csomagokról, támogatják-e vagy esetleges kormányváltás után eltörlik ezeket? Mondjon véleményt úgy, hogy csak a témát ismeri, a konkrét megvalósításáról fogalma sincs. Hm, érdekes egy logika…
Az ellenzék, ha azt mondja, hogy elutasítja és egy esetleges kormányváltás után eltörli azokat, a választók szemében nagyot eshet. Melyik nénikének, bácsinak, diáknak és szülőnek tetszene az, hogy például az ingyenes vonatozást eltörölik, vagy a minimálnyugdíjat, minimálbért megváltoztatják? Melyik politikai párt merné bevállalni ezt a rizikót? A második, illetve harmadik szociális csomag jól van ütemezve. Szépen, lassan a választásokig megtörténik minden, és a kormány terve, mely az emberi felejtést is számba veszi, megvalósul.
Ki fog akkor már arra emlékezni, hogy a belügyminiszter nem konzultált a menekültek elhelyezéséről Bős községgel döntése meghozatala előtt, ki fog azon rágódni, hogy volt itt egy Váhostav-ügy, avagy hogy a kisiskolák napjai meg lettek számlálva? Emlékszünk még arra, hogy a második nyugdíjpillér hogyan lett megcsonkítva? Mennyi ilyen dolog van, amiről lehetne még beszélni. Az ember addig elfelejti ezeket a „botlásokat” és örül majd a szociális csomag adta előnyöknek. Személyesen nekem nincs ellenemre a szociális csomag ötlete, de attól tartok, hogy ez egy nagyon rövid lejáratú kölcsön az állam és állampolgár közt, melyet valószínűsítem, előbb, mint utóbb vissza fogunk fizetni, kamatostul. Amondó vagyok, hogy akkor lenne az ország jó kondícióban, ha a szociális csomagra nem lenne szükség. Ez az a történet, melyet ennek a kormánynak nem sikerült megoldania.
Szlovákia gazdasága akkor most milyen állapotban is van? A kormányfő kijelenti, hogy a tervezett szociális csomagok „körülbelül egy milliárd euróval” fogják megterhelni az állami költségvetést, és ezt a pénzt az adók hatékonyabb beszedésével tudják majd fedezni. Merész egy elképzelés, hogy még 1,6 milliárd eurót fog az állam az adókon nyerni. Ebben a kérdésben én pesszimistább vagyok. Szlovákia államadóssága 53,6 %-a GDP-nek. Összehasonlításként Észtországnak 10,6%, Romániának 39,8% és Görögországnak 177,1% volt az államadóssága a 2014-es év végén. Mindennek fényében mennyire reális az, hogy az államadósság komoly százalékpontokkal fog csökkenni, és párhuzamosan a csökkenéssel még marad pénz a szociális csomagokra is, mindezt úgy, hogy az államháztartási hiány a 3 %-os küszöb alatt maradjon? Ezért állítom azt, hogy ha az állam kitart a szociális csomagjai mellett, akkor a következő kormánynak nem lesz más választási lehetősége, csak az, hogy kevésbé népszerű, megszorítóbb intézkedéseket fogadjon el.
Nagyon szép, hogy az állam törődni szeretne állampolgáraival. Még azt is elfogadom, hogy bizonyos esetekben kivételezzen (pl. azokkal a járásokkal, ahol a munkanélküliség elképesztően nagy). Viszont az már érthetetlen számomra, ahogy ragaszkodik például a kisiskolák diáklétszámaihoz, ami a magyar lakta vidékeken sok esetben likvidálóak, ugyanakkor a másik oldalon támogatni szeretné a sítanfolyamokat, illetve az erdei iskolákat, vagy éppen a teljesen új, úgynevezett „moduláris felépítésű” iskolák építését. Nem az lenne a megoldás, hogy az általános műveltséget támogassa, biztosítsa a gyerkőcök alapvető igényeit és az intézmények fenntartását – legalább az alapszinten?
Számomra elég meglepő, hogy „pártunk és kormányunk” bevállalja a „reformokat” az egészségügyben is. Igaz, ezek csak apró dolgok, de szakítani lehet a kicsin is. A Smer kormányzása alatt miniszterek cserélődtek, kórházigazgatókat menesztettek, újakat választottak, de még a parlament elnöke is távozott posztjáról a különböző praktikák miatt. Ami konstans maradt, az a nővér és igénye, hogy fizetését alakítsák elfogadható szintre. Mindennek fényében nehéz nem arra a következtetésre jutni, hogy a második szociális csomagban megfogalmazott kórházi közös helységek felújítását egy meghatározott vállalkozói hálózat fogja elvégezni, mint ahogy valószínűleg a kiválasztott gyógyszerek támogatása is egy meghatározott kulcs szerint történik majd.
Kár, hogy miniszterelnökünk újra csak úgy állítja be a helyzetet, hogy ki nincs velünk, az ellenünk. Ezek szerint még a hosszú politikai karrierje alatt nem volt lehetősége megtapasztalni, hogy a világ az nemcsak fehér és fekete, és egy államban akkor lehet sikeresen reformokat bevezetni, megtartani, ha széleskörű rétegeknek szólnak. Ezek a reformok pillanatnyilag biztosan segítenek majd embereken, de hosszú távon nem oldják meg a társadalom rétegeződését, nem csökken majd a társadalmi polarizáció, és nem fog megoldódni a szegényebb és a középréteg helyzete sem. Sajnos, a szegényebb réteg megkapja az áhított alamizsnát, a középréteggel elhitetik, hogy tényleg kaptak valamit, miközben semmit sem, és a gazdagok szűk csoportja visz mindent. Mit csináljunk? Járjunk keringőt és tapsoljunk a zenészeknek, vagy vegyük tudomásul, hogy kapunk is valamit, meg nem is?
Köpöncei Péter, Felvidék.ma
az MKP lévai járási elnökségi tagja{iarelatednews articleid=”55556,54049″}
