Végül szólnunk kell még arról, hogy a Pusztatemplomnál végzett ásatások során sírleletek is előkerültek. A szentélytől keletre megnyitott szondában például 9 kelet-nyugati tájolású, soros temetkezésre utaló sírhelyet tártak fel. A sírok keletkezése a templomépítés előtti időbe (XII. század) tehető, de vannak köztük leletek a barok korból (XVII. század) is (Hanuliak, 2008). Úgyszintén vannak sírok a szakrális építmény falai alatt. Így feltételezhető, hogy a dombon – mint említettük is – már a templomépítés előtt temető volt, s a föld mélye avarkori, vagy még régebbi emlékeket is rejteget itt.
Az is köztudott, hogy temető volt a templomtól távolabb, délre, délkeletre eső, ma már fákkal és bokrokkal benőtt részen is. Néhány évtizede ez bozótba burkolózott, így a sok-sok sírkőről alig lehetett tudomást szerezni. Mára a fa sírjelek elkorhadtak, s csak néhány kő síremlék vehető szemügyre. A területet kitisztították, így azok jól megközelíthetők.
A régi temetőben csak az előkelőbb polgárok, a nemesek sírjelei maradtak meg. Mára mindössze néhány darabot látni ezekből is. A sírjelek fehér vagy fekete márványból, gránitból vagy homokkőből készültek. Van köztük obeliszk, csúcsívben vagy félkörívben végződő síremlék, s akad egy hatszög és két kereszt alakú sírjel is. Az evangélikus sírjeleket legtöbbször szomorúfűz díszíti. Egy kivételével valamennyi sírjel dedikációja, felirata olvasható. A legtöbb halottat (akiknek még áll síremlékük) a XIX. század közepén vagy a század második felében temették ide, de akad olyan személy is, aki a XX. század első felében került ebbe a temetőbe. Ekkor már a faluban lévő temető is megvolt természetesen, s a holtakat valószínűleg régebben elhunyt családtagjaik miatt helyezték ide.
A régi csalomjai nemesek közül a Bolgár család elhunyt tagjai a legnépesebbek. Valószínűleg egy családi sírboltban nyugszanak, mert egy magas téglalap alakú obeliszken, a keresztalakzat alatt több név is szerepel, s az obeliszk három oldalán is neveket találunk. Itt pihen például Bolgár Gábor, aki az 1842-47. években Hont vármegye szolgabírája, majd 1849-ben alispán, a honti lovas-nemzetőrség parancsnoka és csalomjai birtokos volt. De itt nyugszik BOLGÁR JÁNOS (1850-1928), Inámi Bolgár Gábor fia is, aki a közéletben és a gazdasági életben egyaránt szerepet vállalt; elnöke volt a Hontvármegyei Gazdasági Egyesületnek, szerkesztette annak kiadványait: az évkönyveit, 1883 és 1887 közt pedig a Honti Gazdát,
Látható Nagycsalomja régi temetőjében néhány Plachy-síremlék is. „TETTES/ PLACHY ANTAL ÚR/ Hideg tetemei/ Itt nygosznak/ Meghalt május 21-én/ 1849/ Életének 61. évében”. – olvassuk az egyik sírjelen. Egy másik sírkövön pedig ez olvasható: „Itt nyugszik/ TETTES/ MÉHES JÓZSEFNÉ/ született/ PLACHY AMÁLIA asszony/ Meghalt Julius 22-én 1869/ élete 64. évében/ Áldás hamvaira”.
A híres Méhes család unokája volt a genealógus és író Nyéki Méhes Mózes, akárcsak a falu neves szülötte, Fayl Friegyes zeneszerző. Áll még a temetőben egy Platthy-síremlék , s van itt néhány nőági Gáspár-sírjel is, de a templom melletti temetőben nyugszik „Tekintetes/ HORVÁTHY LAJOS/ Több Megyék Tábla Bírája elhunyt/ életének 73dik évében 1844″. Sajnos, a nem éppen sok megmaradt sírjel közül sem tudjuk valamennyit bemutatni. Talán kárpótol az, hogy ami most kimaradt, szerepel a Nagycsalomjáról kiadott két könyvünkben.
Fejezzük be eszmefuttatásunkat azzal, hogy Nagycsalomján nagy dolgok történtek az utóbbi években. Kinyitották e történelmi hely hosszú időre bezárult könyvét. A port még lehet tovább törölni, a helyet szépíteni, az emlékeket mélyíteni, az ismereteket pontosítani. Ám ami történt itt eddig is, szinte a csodával határos. Szinte egyedül álló a Felvidéken. Feléledtek és megszentelődtek az évszázados kövek, jól látható alakot öltöttek a romok. A Pusztatemplom újra megszentelődött, ahol lelkipásztoroknak, híveknek egyaránt felemelő érzés dicsőíteni az Urat, közelebb kerülni ahhoz, aki kezét nyújtja most is felénk. De erőt és bizakodást nyerhet az is, aki – hogy Ipolyi Arnoldot megnyugtassuk – nem hagyja veszni emlékeit, s megmerítkezik azokban, ha csügged. És hiszi: a romok közt, a temetők felett is fakadhat élet, ha azokat szemmel tartjuk, kegyelettel őrizzük. Isten segítsen, hogy ez is részévé válhasson földi életünknek!
A sorozat befejező része.
(A képek kattintással nagyíthatók!)
Csáky Károly/Felvidék.ma
Fotó: Csáky Károly felvételei és archív képek a szerző gyűjteményéből
