A szakolcai jezsuita templomban augusztus 30-án, vasárnap délután 16 órakor koncertet tartottak. Szakolczay-Riegler Ernő, a későbbi Ernest Riegler-Skalický születése 125. évfordulója alkalmából. A koncertre eljött két leányunokája Pestről és Belgiumból. Unokahúga, a 94 éves Tychler Edit Szakolcán él. A néni néhány éve kiadta szlovák nyelven emlékeit Életem Szakolcán (Môj život v Skalici, 2006) címmel. Annak fia, František is jelen volt feleségével Elenával együtt, akik a koncert megszervezésében komoly szerepet vállaltak. Megjelent még a 87 éves Dr. Gere Gézáné Pogány Mária, fiával Tiborral együtt, akinek az ünnepelt első felesége, Gerecze Margit volt a nagynénje. Edit és Mária legutóbb 1938-ban találkoztak.
A volt Xavéri Szent Ferencnek szentelt jezsuita templomot úgy mint a város legtöbb épületét gyönyörűen helyreállították. A templom a kommunista időszakban nagyon lepusztult. Garázsnak használták és gabonaraktár működött benne. Felújítása után nem szentelték föl, de ünnepélyes rendezvények otthona. Romantikus orgonáját (1894) Sheffieldből hozták. Építője Albert Keates volt.
A koncertet a Musica sacra Skalica rendezvénysorozat keretében tartották meg. A család helyben lakó tagjai karöltve PhDr. Viera Drahošovával, a Hegyentúli Múzeum igazgatójával mindent megtettek a rendezvény sikeréért. Sajnos azonban Szakolczay-Riegler Ernő egyetlen műve sem csendülhetett föl, mert a családtagok birtokában nincs ilyen. Második házasságából származó leányánál, Ágnesnél kellene azoknak lenniük Pozsonyban, de vele megszakadt a kapcsolat, sőt egy időben halálhírét is keltették. Lehet, hogy olvasóink közül valaki tud segíteni?
A fiatal Marek Vrábel orgonista is sajnálatát fejezte ki emiatt. A legjelentősebb szlovákiai orgonaművész Kassán végezte a konzervatóriumot, majd a pozsonyi Zeneművészeti Főiskola növendéke lett. Több külföldi mesterkurzuson vett részt. Megszerezte az Artis doctor fokozatot. Több nemzetközi megmérettetés győztese. A Pozsonyi Orgonafesztivál igazgatója a szlovákiai kortárs szerzők műveit szívesen mutatja be. Eddig 8 CD-je jelent meg. Az egyik a koncert után megvásárolható volt. Öt szerzőtől mutatott be orgonadarabokat a templomban, mely állítólag Közép-Európa legjobb akusztikájú terme. Alexandre-Pierre-François Boëly, Johann Pachelbel, Johann Sebastian Bach, Felix Mendelssohn-Bartholdy és Charles-Marie Vidor műveiből adott ízelítőt, amivel nagy sikert aratott. A koncert előtt röviden jellemezte az egyes műveket, azt megelőzően én a család nevében köszöntem meg a szervezők fáradozását. A közönség állva tapsolt, így köszönte meg Marek Vrábelnek az élményt.
De ki volt ez az ember, akinek tiszteletére muzsikáltak? És milyen sorsot takar a kettős név? Életrajzát egyik unokája, Szakolczay Cecília állította össze, azt használtuk föl írásunkban. Szakolcáról egy vastag kötet jelent meg, de akkor még Szakolczay-Riegler Ernőt helyben nem tartották számon, így kimaradt. Egykori háza helyén három fenyőfa nőtt. Csak a mellette álló Gvadányi-kúria maradt meg az író és tábornok kétnyelvű emléktáblájával. Szembe vele meg Juhász Gyula költő szintén kétnyelvű emléktáblája figyelmeztet jelenlétére.
Szakolczay-Riegler Ernő
Hősünk 1890. január 12-én a Felvidék nyugati peremén fekvő Szakolcán látta meg a napvilágot. Édesapja, Riegler Henrik matematikát és fizikát tanított a város gimnáziumában. A német származású család Szászországból eredeztette magát. A német anyanyelvű Riegler Henrik széles látókörű, művelt ember, magyarnak vallotta magát. Ez vonatkozott szüleire is. Henrik első, kora gyermekkori emléke, hogy szülei az 1848/49-es szabadságharc leverése után honvédeket rejtegettek.
Ernő apja szépen gordonkázott. Emellett komolyan érdekelte a csillagászat. Szőlőhegyi présházukban, a „búdában” távcsövével kedvére tanulmányozhatta a csillagos eget.
1910-ben a lakosok 10%-a volt magyar anyanyelvű, így a tanulók egy része nem tudott elég jól magyarul. Riegler szlovákul is elmagyarázta a tananyagot, amiért néha kritika érte. Egyik tanítványa, Csernoch János később hercegprímás lett.
Szakolczay Cecília így ír dédszüleiről: „Felesége, a nála jóval fiatalabb Mayer Róza – Róza mama – szeretettel s gondosan nevelte Ernőt, és öccsét, Bélát. A ház berendezése a kornak megfelelő ízléssel és részben régi családi bútorokkal volt berendezve, s természetesen a zongora is része volt, amelyen Ernő tanult.” A ház belső kertje virágokkal volt tele. A nosztalgiát árasztó lángvirág ágyásokat színes üveggömbök tarkították. Az asszony nagy gonddal vezette a háztartást és a vincellér által művelt szőlőskertet. Igyekezett szerény vagyonukat gyarapítani. A „búda” a család egyik legkedvesebb helye volt, mely megmaradt az államosítás után is, egy tenyérnyi szőlővel.
A zene gyermekkora óta kísérte. Már zsenge korában orgonált az egyik szakolcai templomban. Ilyen alkalmakkor mindig sokan jöttek el a szentmisére és élvezettel hallgatták a tehetséges fiatalember művészi játékát.
Ernő középiskolai tanulmányai után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemre iratkozott és az Eötvös Kollégium tagja lett. 1914-ben magyar-német szakos tanári diplomát szerzett.
Ennek köszönhetően felvették az Országos Nőegylet Veres Pálné Gimnáziumába óraadó tanárnak. 1915-ben itt ismerkedett meg kolléganőjével, Gerecze Margittal. Egy évre rá összeházasodtak. Miklós fiuk 1921-ben született, aki jog- és államtudományi diplomát szerzett.
1919 áprilisában kinevezték az Angolkisasszonyok Intézete élére, de ott csak szeptemberig maradhatott. Vélt baloldali nézetei miatt elvesztette állását. Ekkor barátja, a bártfai születésű Zalánfy Aladár (1887-1959) orgonaművész, orgonaszakértő és zenepedagógus tanácsára és segítségével mozizongorista lett. Az Uránia Filmszínházban, a tisztviselőtelepi Delej utcai mozgóban, és a Corsó moziban játszott. Részben Zalánfy ösztönzésére, beiratkozott a Zeneművészeti Főiskolára orgona és zeneszerző tanszakra. Liszt ösztöndíjasként végzett (1925). Közben 1923-ban felkérést kapott a Szt. István Bazilika művészorgonistájának posztjára. Ezt a tisztet 1947-ig töltötte be.
Tanárai közül később kollégája lett Antalffy-Zsíross Dezső (1885-1945) orgonaművész, zeneszerző, Kodály Zoltán, Siklós Albert (1878-1942) zeneszerző, zenepedagógus és Zalánfy is. 1927-től a Zeneakadémia egyházzenei tanszakán az orgona és orgonaismeret rendes tanáraként dolgozott. Számos tanítványa közül megemlítjük a Liszt-díjas Pécsi Sebestyént (1910-1991), Gergely Ferencet (1914-1998), Lisznyay Szabó Gábor (1913-1981) egyházzenészt és a Liszt-díjas Antal Györgyöt (1917-). Hogy csak néhányat emeljünk ki.
Orgonaművészként több száz hangversenyt adott Magyarországon. Budapesten főleg a Zeneakadémián és a háborúban később szétbombázott Pesti Vigadóban. Szakolczay-Riegler avatta föl a szegedi Dóm Geyer József által készített orgonáját, mely Európában a második legnagyobb. Más városokban is koncertezett. Külföldön is nagyra értékelték virtuozitását. Szerepelt Bécsben, Frankfurtban, Kölnben, Augsburgban, Fuldában, Passauban… Mesteroktatóként évente részt vett Németországban a nyaranta szervezett kántorképző tanfolyamokon. 1927-ben a novi gyógyüdülőben hangversenyezett, 1936-ban Salzburgban, 1939-ben pedig a Rajna menti városokban hangversenysorozatot rendezett egyházzenészekkel együtt. A Magyar Rádióban gyakorta önálló orgonaesteket tartott.
Tanári és művészi tevékenységével párhuzamosan orgonaművészeti szakértőként és orgonaépítőként is hírnevet szerzett. A pécsi Angster, illetve a Rieger orgonagyárral működött együtt. Számos orgona átépítése fűződik nevéhez. Elsősorban a játékasztalok tervét és elrendezését végezte el. A Szent István Bazilika orgonájának átépítése is az ő tudását dicséri. Több fővárosi és vidéki templom orgonáját ő tervezte.
Az Országos Magyar Cecília Egyesület választmányi, az országos egyházkarnagyi, az országos középiskolai énektanári és az országos tanítóképző intézetek ének és zenetanári vizsgáztató bizottságának, és a Liszt Ferenc Társaságnak tagja.
Nagy műveltségű felesége mindenben segítette, főleg szakmai előmenetelében. Ezt nagyban előmozdították közös érdeklődési köreik, mint a nyelvtanítás, a zeneelmélet, a filozófia és a társadalomelmélet, de a matematika is. Mindketten több nyelven beszéltek. Kiterjedt társadalmi kapcsolatokat ápoltak a szellemi élet és a művészvilág személyiségeivel.
Ernest Riegler-Skalický
Úgy tűnt, különösebb zökkenők nélkül folytathatja életét és karrierjét. Másképp történt. A világháború kettétörte pályáját. A Bazilika művészorgonistája és a Zeneakadémia egyházzenei tanszakának vezető tanára csakis a klerikális reakció szolgálatában állhatott. 1946-ban B-listára került, megfosztották katedrájától. Ez a megalázó helyzet reménytelenségbe, elkeseredésbe taszította. S ekkor, 1947-ben meghívták a pozsonyi Konzervatórium és Zeneművészeti Főiskola (VŠMU) tanárának és orgonatervezőnek. Még az év novemberében áttelepült. Felesége azonban nem volt hajlandó követni. Útjuk kettévált. 1949-ben új házasságot kötött Káldy Mariannával. 1959-ben született Ágnes leányuk.
Túl az ötvenen Ernest Riegler-Skalicky néven folytatta életét. Egyik levelében írta: „Nekem vannak terveim. Talán sikerülnek. Egy kis létszámú zenekart akarnék szervezni. Kinek kell a mai világban az orgona?! – Pláne többnyire elpusztultak. És 55 évemmel nem várhatok éveket, hogy újak épüljenek. A főiskolai megmaradt, de nincs áram a megszólaltatására.” Egy másik levele örömteli hírekről tudósít: „Pozsonyban gyönyörű terrénumom nyílik. Ki vagyok nevezve az áll.[ami] konzervatóriumra professzornak s januárban kaptam egy újabb írást, melyben arról értesítenek, hogy a zeneművészetek és tudományok szervezés alatt lévő Akadémiájára is számot tartanak rám. Aztán koncertorgonát fogok tervezni stb., stb.” Nagy energiával neki is látott tervei megvalósításának. Mivel korábban többször dolgozott együtt a budapesti Rieger orgonagyárral, mely a krnovi leányvállalata volt, ott nagyon szívélyesen fogadták és vállalták vele az együttműködést. Ez igen gyümölcsöző lett. Számos orgona felújítása, megépítése, játszóasztalának megtervezése, avatása az ő nevéhez fűződik (Opava, Eperjes, Szenc, Ótura…) A jó együttműködésnek köszönhetően a gyár egy kisebb orgonát épített lakásán, mely nyugdíjba vonulásáig rendelkezésére állt. Az ország számos helyén hangversenyezett, de az akkori kommunista diktatúra külföldi fellépéseknek nem kedvezett. Ez nem keserítette el, hiszen hasznosan múlik az idő, sokat dolgozik, tanít, orgonákat tervez, és tevékenységét elismerik. 1955-ben így ír: „Lelkileg teljesen rendbe jöttem. Örömmel tölt el, hogy orgonaiskolámon dolgozhatom.” Rendszeresen hangversenyezett a Csehszlovák Rádióban. Halála után is többször közvetítették felvételeit.
A tanítás mellett már 1948-ban megtervezte a pozsonyi Szlovák Filharmónia orgonáját, mely 1956-ban megépült, amelyet október 30-án hangverseny keretében avatott föl. Azután is gyakran játszott rajta. (Ez ma már nincs meg.) Ezután a nyilvános szereplésektől visszavonulva a tanításnak, orgonatervezésnek és orgonaiskolája megírásának szentelte idejét. Kiadási problémák miatt ez azonban nem jelent meg. Állítólag egyik tanítványa azt saját neve alatt kiadta.
A zenészvilág hetvenedik születésnapja alkalmából nagy szeretettel köszöntötte. Érdemeire való tekintettel még egy évig taníthatott a főiskolán. Számos tanítványa közül feltétlenül megemlítendő Irma Skuhrová (1925-2005), és a később nemzetközi hírnevet szerzett kassai születésű Ferdinand Klinda (1929-) – mellesleg orvosi diplomát is szerzett -, aki Marek Vrábel tanára is volt.
Élete utolsó éveit kislánya, Ágnes nevelésének és zenei képzésének szentelte. 1968. március 20-án hunyt el Pozsonyban. A csalogányvölgyi temetőben pihen.
Írt könyvet a magyar mondatelemzésről, az orgonaproblémákról és –mozgalmakról. Cikkei és tanulmányai jelentek meg a Katolikus Kántor, Magyar Kórus, Magyar Pedagógia, Muzsika, Pedagógiai Értesítő és Zene c. folyóiratokban.
Egyházi énekeket, világi dalokat komponált, de kantátát férfikarra is. Szerzeményei zöme kéziratban maradt ugyanúgy, mint improvizációs jegyzetei.
Amíg nem vettem kezembe a Záhorie c. évente hatszor megjelenő lapot, abban a téveszmében szenvedtem, hogy Krivánszky Miklóssal én fordítottam szlovák nyelvre Szakolczai Cecília írását nagyapjáról. A lapban viszont egy számomra teljesen idegen női név szerepel fordítóként. Ha kinyomtatták, biztosan ez az igazság!
További képek fotógalériánkban tekinthetőek meg ITT>>.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
