A népi mesterségek listáján még olvashatunk a drótostótokról, akik törött cserépedények és lyukas fémedények javításával foglalkozó vándoriparosok voltak.
Régen nem voltak megfelelően szilárd ragasztók, ezért az edényeket kívülről dróthálóval fonták be. Az öntöttvas, majd később a lemezfazekak elterjedésével a drótozásra többé már nem volt szükség, és a drótostótok egyéb mesterségekre, általában kitört ablak- és ajtóüvegek pótlásával foglalkoztak.
A felvidéki gyökerekkel rendelkező váci Kitlinger Kálmán fazekas, kézműves, drótostót elmondása szerint a szakma Rozsnyó mellől indult egy kis falucskából. Nagyrovó község tót nemzetsége az elszegényedés miatt vándormesterségbe, a drótozásba kezdett. A megélhetésük végett járták a falvakat, országokat. Eljutottak egészen Amerikába, ahol manapság nagyobb kultusza van a mesterségnek, mint ahonnan indult. Napjainkban művészi szinten bonbontartókat, szobrokat, tehát nem használati tárgyakat drótoznak a Pozsonyban található Drótosok Egyesületének tagjai.
Hogy lett önből drótostót?
A drótostót szakma úgy jött az életembe, hogy Erdélyből reklámra szánt edényeket hoztak haza. Nem figyelmeztették őket, hogy nem mindennapi használatra valók. Itthon bőszen elkezdték használni, és egyszerre csak törtek, repedtek. Mivel én vásárokon árultam a saját edényeinket, mindig megkérdezték, mivel lehet a repedt edényeket javítani. Nekem a falon lógott egy vérfogó tál, amit még a nagymamámtól örököltem, aki Pelsőcről származott, és Rozsnyón nőtt föl. Számomra kihívás volt megfejteni a falon lógó megdrótozott edény titkát. Hogyan drótozták meg, hol kezdték el, hol hagyták abba. Nem nagyon lehetett rájönni, mert nem olyan egyszerű dolog ez, mint ahogy kinéz. Addig kutattam a drótosmesterség után, míg találtam egy idős úriembert, aki megmutatta azokat az alapfogásokat, amelyekre szükség volt ahhoz, hogy elkezdjem a drótozást. Két hónappal később szerettem volna ismét meglátogatni az idős bácsit, megköszönni neki a találkozást, de akkor közölte a felesége, hogy a drótos mesterség átadása után két héttel később elköszönt. Nem vitte sírba a szakmáját, sikerült még átadnia. Az erdélyi reklámedényekkel kezdve, a felvidéki drótozott tál titkával folytatva, valamint az idős drótosnak köszönhetően ma már mestermunkát tudok készíteni.
Mit drótoz?
Különböző formájú, típusú, sütő- és főzőedényeket, tálakat, amelyek a használat során sérültek, meg tudom drótozni úgy, hogy nem kell eldobni. Lehet tovább használni, hiszen még a tiszta vizet sem fogják elengedni.
Mióta foglalkozik drótozással?
Körülbelül hét éve, hogy elkezdtem vele foglalkozni, és több mint öt éve kézműves vásárokon interaktív mesterség bemutatóként is csinálom. Lássák, hogy ez a szakma még él, legalábbis amíg én vagyok, addig igen. Volt egy pár érdeklődő, akik meg akarták tanulni, de hát az A betűnél leragadtak. Ez a mesterség fizikailag is megterhelő, hiszen keményen kell a drótot húzni. Néha megjegyzi a párom is a műhelyben, hogy már megint égettbőr szag van. Semmilyen segédeszközzel nem tudom úgy meghúzni a drótot, hogy ne csússzon ki a kezemből. A bőröm az, ami meg tudja tartani. Próbáltam segédeszközöket használni, kárpitosként az ott használatos technikákat is kipróbáltam, de azok nem jók.
Milyen kellékek, segédeszközök kellenek a drótozáshoz?
Nagyon sok kellék nem kell hozzá. A cserépedényt lehet foltozni, amit két lemezfleknivel, egy maroküllővel és egy nitszeg, valamint kalapács segítségével, némi rozsliszt hozzáadásával meg lehet foltozni úgy, hogy nem engedi el a vizet. Tehát főzni, sütni, nyugodtan lehet benne tovább is. A foltozás kellékei tehát a lemezvágó olló, kalapács, lyukasztó, maroküllő és egy darab lemez. A drótozáshoz pedig kell egy olyan árszerű eszköz, amit én is magamnak alakítottam ki, mivel nem lehet kapni. Ez ahhoz kell, hogy a drótozás közepe táján, illetve a végéhez közeledve a feszülő drót alá lehessen nyúlni, mert különben nem lehet a drótot átfűzni. Nem csak tekerés, hanem egyfajta Z alakú húzás van rajta, amivel a függőleges és vízszintes szálat is tudom feszíteni. Így rövidül a drót egyre, és ezért mint az abroncs, kőkeményen szorítja össze az edényt. Amikor egy repedt edényt drótozok a műhelyben, lehet hallani ahogy zizzen, tehát a repedés pórusai mennek a helyükre, ahogy húzza a drót. Továbbá van egy oldal csípőfogó, amivel a drótot le lehet vágni. Van laposfogó, amivel a végén segítek magamnak húzni, amikor már nem lehet a drótot kézzel megfogni. Fontos a drótostót láda, ami jellegzetes. Az alja egy szerszámosláda, a háti része pedig a drót és lemez tartására szolgál. Ezt is én készítettem magamnak, mert ezt sem árulják, hiába mentem a nagy áruházakba…
A beszélgetés a várhosszúréti kézműves vásáron készült.
Beke Beáta, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”55970,55215,55116,52753,47949,55215″}