Négyszázhetvenöt évvel ezelőtt, 1540. szeptember 27-én szentesítette III. Pál pápa a Jézus Társasága (Societas Jesu) katolikus szerzetesrendet – közismert nevén a jezsuita rendet. Az elmúlt évszázadok alatt számos ellentmondásos – általában a tudatlanság és rosszindulat veszedelmes elegyétől átitatott – „hír” tapadt a jezsuitákhoz, ami aztán termékeny táptalajt adott az összeesküvés-elméletek kedvelőinek. Tény azonban, hogy az „Isten katonáinak” is nevezett szerzetesközösség meghatározó szerepet játszott a katolikus egyház történetében.
Jézus Társaságát Loyolai Szent Ignác alapította 1534-ben Párizsban. Alapítását és tevékenységének korai szakaszát meghatározta a reformáció terjedése: noha a katolikus egyház megújítása (tekintettel a reneszánsz pápaság visszásságaira) a jezsuita rend céljai között is szerepelt, mindez azonban a szentegyháztól való elszakadás szándéka nélkül. A pápa – III. Pál – 1540. szeptember 27-én szentesítette a jezsuita rend alkotmányát, ezzel a társaság hivatalosan is elismertté vált. A hit védelmét elsődleges célul tűző rend komoly szerepet játszott az ellenreformációban, Magyarországon például – köszönhetően Pázmány Péter munkásságának – sikerült is megfordítani a folyamatot. Az évszázadok során a jezsuita rend nagyon komoly és eredményes missziós tevékenységet folytatott a világ számos részén, ami természetes módon vezetett politikai befolyásuk megerősödéséhez is. Ez pedig szintén természetes módon vezetett a politikai hatalom részéről megnyilvánuló gyanakváshoz, ami végül oda torkollott, hogy francia nyomásra 1773-ban XIV. Kelemen pápa feloszlatta Jézus Társaságát. A rendet aztán 1814-ben VII. Piusz pápa állította vissza
Noha a rendi fogadalmak között szerepel az egyházi rangok elfogadásától való tartózkodás is, 2013-ban mégis egyháztörténeti jelentőségű eseményre került sor: március 19-én egy jezsuita foglalhatta el Szent Péter trónját Ferenc néven. Ő az első jezsuita a pápaság történetében.
Minderről Puss Sándor atya, felvidéki jezsuita szerzetes akkor így írt hírportálunkon: „Mai napig, mint tudósokat emlegetik a jezsuitákat, ideje lenne, hogy arról legyünk ismertek, mennyire törődünk a nyomorultakkal, azokkal, akikkel senki sem törődik – és tessék már el is jött az ideje. Óriási felelősség hullott a nyakunkba. Jezsuita még soha nem volt pápa, az az igazság, ez kicsit abszurd is, hiszen a jezsuiták nagy részének megengedik, hogy olyan fogadalmat is tegyen, miszerint mindenféle egyházi rangot, kinevezést kerülni fog, ha ki akarnák nevezni, el kell utasítani. A XVI. század óta ha valahol az egyházban súlyos gondok voltak, oda a pápa igyekezett mindig jezsuitákat küldeni, elég ha a török hódoltság idejére, Pázmány Péterre gondolunk. Most meg egyenesen a pápai székben lehettek nagy gondok, ha a jezsuiták részére vált szabaddá. A jezsuiták nem szentek, mi is csak gyarló emberek vagyunk, annál nagyobb a felelősség, ami most bennünket ért.”
szd, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”38560,37584,36648″}
