Csáji Attila november 16-án, a kassai Rovás Akadémián tartott előadást a fény éve alkalmából. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Szesztay Ádám főkonzul, mely a Kassai Polgári Klub, a Kikelet és a Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanács rendezésében valósult meg.
Kovács Ágnes, a Rovás Akadémia igazgatója bevezetője után, Csáji átvette a szót.
Az UNESCO az Európai Fizikai Társaság javaslatára a 2015-ös évet a „Fény Nemzetközi Évének” hirdette meg. Fölkérték az országok tudományos akadémiáit, hozzák létre az egyes szakbizottságokat és legkülönbözőbb helyeken és témakörökben kiállításokat, előadásokat, szimpóziumokat szervezzenek. Lovász László (1948-) világhírű matematikus és számítógép-tudomány kutató, az MTA elnöke, létrehozott Magyarországon egy bizottságot és felkérte Csájit a művészettel kapcsolatos rendezvényeket fogja össze.
Miért a 2015-ös esztendőre esett a választás? Ezer évvel ezelőtt Abū ‘Alī al-Hasan (al Hajszam) jelentette meg „A látásról” szóló könyvét. Az arab–perzsa vagy a közép ázsiai, bukharai tudomány hihetetlenül erős volt a középkor bizonyos évszázadaiban. I. Justiniánus (483-565) az isztambuli Hagia Szófiát teljesen újjáépítette. Építészei addig ismeretlen szerkezeti elemeket alkalmaztak, a csegelyes kupolát, mely lehetővé tette, hogy az épület a térfűzések gazdag rendszerévé váljon, eddig ismeretlen és szokatlan térélményt nyújtson. Ugyanakkor ez a Justinianus különös gyanúval tekintett egy sor görög filozófusra és tudósra és megszüntette az Akadémiát. Száműzte őket. Perzsiában leltek otthonra, ahol I. Huszrau (501-579) létrehozta saját hatalmas szaszanida birodalmát. A görög tudósok műveit perzsa nyelvre, később arabra fordították. Műveik így maradtak fenn. Ennek köszönhetően ez a tudás nem veszett el.
A másik két ok, hogy ez az év lett a fény esztendeje a következő: 50 évvel ezelőtt fedezték fel a háttérsugárzást és Albert Einstein (1879-1955) 100 éve írta meg az általános relativitás elméletét, mely korszakalkotó felfedezés.
Mi magyarok sajátos hagyományokkal rendelkezünk ezen a területen. Az előadó felsorolt néhányat a magyar hozzájárulásból. Petzval József (1807-1891) újfajta, nagy fényerejű, akromatikus optikát hozott létre, amely a fényképészetben, különösen portrék készítésénél forradalmi változást hozott. Azelőtt perceken keresztül kellett ülni a gép előtt mozdulatlanul, ami azután az ő jóvoltából másodpercekre, vagy azok tört részére rövidült. Cipszer származása és annak ellenére, hogy Bécsben dolgozott, mindig magyarnak vallotta magát.
A 19. sz. végén Magyarországon létrehoztak egy olyan intézetet, mely optikai eszközök gyártásávalm fejlesztésével és továbbképzéssel egyaránt foglalkozott. Ez volt a Magyar Optikai Művek (MOM), melynek szintén komoly jelentősége volt.
A Központi Fizikai Kutató Intézetben (KFKI) a lézerekkel kapcsolatos kutatások világszínvonalúak voltak és máig azok. Jánossy Lajos (1912-1978) professzor optikai kutatásaitól a speciális lézerek létrehozásáig széles a skála. Az attoszekundumos lézerek létrehozásának az elképzelése is itt született, tíz évvel megelőzve ezzel a világot. Egy attoszekundum úgy viszonyul az egy másodperchez, mint egy másodperc az ősrobbanástól máig eltelt időhöz.
Messze nem véletlen, hogy Szegeden attoszekundumos-lézer központot építenek, mely világ viszonylatban kiemelkedően jelentős lehetőségekhez juttatja a kutatókat. Ebben az évben Krausz Ferencet – az attosekundumos lézerek létrehozásával foglalkozó kísérleti fizikust – Nobel-díjra terjesztették fel, s amint német újságok is írták, a legesélyesebbek között szerepelt. Méréseik 150 attosekundumos intervallumban zajlottak. A cél, hogy 5-6 attosekundumra menjenek le, ezzel a mérések pontosságát tovább javítsák. Ezt még tovább lehet folytatni – szögezte le az előadó -, de más területre kívánt áttérni.
A fényművészetnek vannak sajátos magyar előzményei. A művészet évezredeken keresztül a fény teremtményeivel foglalkozott s nem a fény közvetlen képteremtő lehetőségeivel A 20. sz. elején Moholy-Nagy László (1895-1946) hívta föl erre a figyelmet a Bauhausban.
Bácsborsodban született. Apjuk vállalkozása tönkrement, így elhagyta feleségét és öt gyermekét. Amerikába vándorolt, ahol eltűnt. Nagybátyja, Nagy Gusztáv ügyvéd fogadta örökbe, aki Moholban élt. Az iránta érzett szeretetből és tiszteletből vette föl a Moholy Nagy nevet. Számos kitűnő tanára közül, Babits Mihály magaslott ki, aki felfigyelt tehetségére. Moholy akkoriban esszéket, verseket írt, melyek megjelentek. Majd joghallgató lett Pesten, Ady követlen környezetében találjuk. Később is mindig volt Ady- és Babits-kötet a birtokában. 1919 után kiment Bécsbe, majd Berlinbe. Ott orosz konstruktivistákkal ismerkedett meg, akik termékenyítőleg hatottak rá. Ezt tovább fejlesztette és egyéni világgá formálta és a 20. század egyik legjelentősebb konstruktivista festőjévé vált. 1922-es Sturm-galériabeli kiállítása alkalmával, Walter Gropius (1883-1969), a kor egyik legjelentősebb építésze, felfigyelt munkáira és meghívta, legyen a Bauhaus egyik tanára. Kiemelkedő feladatokat bíztak rá, a Bauhaus könyvkiadását. A vizuális kultúráról számos könyvet adtak ki.
Moholy Nagy a kor egyik legkarakterisztikusabb és kiemelkedő hatású konstruktivista festője lett, miközben a fotóművészetet is megújította, pedig a kezdet-kezdetén azt nem tartotta művészetnek. Fényírónak tekintette magát. Ebben van valami különösen sajátos. Merész látásmód jellemezte. Így merőben új lehetőségeket fedezett föl. Lencse nélkül, fényérzékeny papíron rögzítette a tárgyakat. Így született meg a fotogram. Kitágította a fotózás lehetőségeit. A film új látásmódjának egyik elindítója lett. A 20-as évek végén – Gropiusszal együtt – otthagyta a Bauhaust és egyre több filmet készített. Egyik legjelentősebb filmje A fekete-fehér és szürke fényjáték (1930). A fényekkel értelmezett mozgó konstrukció létrehozásával fénymoduláló konstruktivista mobilt és fénykörnyezetet teremtett. Így lerakta a fényművészet alapját. A film megvalósításában egyik segítője a csaknem tíz évvel fiatalabb Kepes György (1906-2001) lett, aki komoly szerepet játszott a filmek elkészítésében.
A rendkívül sokoldalú Moholy az ipari formatervezés megújítója is lett. Chicagóban Gropiusnak ajánlották föl, hozzon létre egy új Bauhaust. Ő ezt nem tudta vállalni, kiemelkedő képességű társát, Moholy Nagyot ajánlotta, aki elvállalta és kitűnően telesítette feladatát. Számos intézetet vezetett pl. a School of Designe-t Műveivel a legkülönbözőbb múzeumokban találkozhatunk és visszatérően kiírják: hungarian-american. Munkatársára, Kepesre bízta a fényosztályt. Itt kifejtett munkássága alapján. Kepes később megbízást kapott egy merőben új szellemű intézetet létrehozására, mely művészek-tudósok-technikusok közös alkotómunkájára épít és a mediális kutatások modellértékű központja lett. Ez a Center For Advanced Visual Studies (a Haladó Vizuális Tanulmányok Központja) a világ talán legjelentősebb műszaki egyetemén, a Massachusetts Institute of Technology-n, az amerikai Cambridge-ben.
Csáji munkássága kapcsán rámutatott, fontos a racionalizmus, de meg kell határoznunk azokat a területeket, ahol túl léphetünk és ahol túl kell lépni rajta. Moholy racionalista volt, de a teljességre törekedett. Ez a teljesség a 20. sz.-ban széttöredezett. Láncos Kornél matematikus és fizikus – Einstein közvetlen munkatársa – hívta föl arra a figyelmet, hogy a tudományos gondolkodás sem pusztán racionális. Fontos a Heuréka, a ráébredés, a ráérzés. Valami bevillan. A művészetnek és tudománynak a gyökerei, a lényege azonos, az emberi teremtő erő.
Moholy komoly elméleti munkásságot fejtett ki. Mivel angolul, németül és franciául szuggesztíven, de nem tökéletesen beszélt, kezdetben felesége ültette át német nyelvre írásait. Mindig ragaszkodott magyar anyanyelvéhez. Tudatában volt a magyar nyelv hihetetlen gazdagságának és ebből fakadó eszköztárának. 1945-ben kiderült, fehérvérűségben szenved. Egy évre rá meghalt. Utolsó szavai a következők voltak: Magyarnak születtem és magyarként halok meg!
Csáji Attila egy kérdésre válaszolva kifejtette, ezek a részben zsidó származású fiatalemberek, Berlinben magyar kört hoztak létre. Szilárd Leó jelentette a kör magját, ő vette rá Einsteint szeminárium tartására. Koestler Artúr (1905-1983) író is tagja volt ennek a körnek. A tizenharmadik törzs c. munkájában (http://cucmoz.atw.hu/Arthur_Koestler_- A_tizenharmadik_torzs.pdf) fejtegeti, hogy a kelet-európai zsidóságnak sokkal több köze van a magyarokhoz, mind gondolnánk. Ugyanis, a Kazár Birodalom felvette a zsidó vallást. Ezek egy része, a kabarok jöttek be velünk Árpád bejövetelekor.
De nézzünk egy további magyar kiválóságot! Gábor Dénes (1900-1979) a magyar fővárosban született, Családja Oroszoroszágból származott. A 17. sz.-ban vándorolt be. Még ott tértek át a zsidó hitre. A 20. sz. elején a Gábor család áttért az evangélikus vallásra. A neves tudós kiemelten dicsérte a magyar gimnáziumi oktatást visszaemlékezéseiben. Hangsúlyozta, milyen komoly alapokat kapott, pedig nem is a fasori evangélikus gimnáziumban tanult, mely a világ egyik legjobb tanintézménye volt a maga korában. Ott Rátz László (1863-1930) tanár, a remek matematikus keze alól, számos kiválóság került ki. Róla életműdíjat neveztek el.
Gábor Dénes először villamosmérnökként helyezkedett el Berlinben. Ez a város akkor a legkomolyabb intellektuális központnak számított. A 30-as évek elején hazajött és a Tungsramnál dolgozott. Egy szabadalma körüli bonyodalmak miatt Németországba távozott, majd Angliába. Egy másik jeles magyar fizikus, kémikus és feltaláló, Bródy Imre (1891-1944) találta föl a krypton izzót, aki szintén a Tungsramnál dolgozott.
Gábor Dénes szeretett volna olyan fényképeket készíteni, amelyek a teret is rögzítik. A teniszpálya mellett, sorára várva, bevillant a megoldás, a fény intenzitás mellett a fényhullám fázisát is rögzíteni kell. Ehhez azonban speciális monokromatikus, koherens fényforrásra van szükség. Abban az időszakban ilyen nem állt rendelkezésre. 25 évnek kellett eltelnie, mire a világ rádöbbent, milyen zseniális találmányról van szó. Ekkor megkapta a Nobel-díjat. A holográfia olyan kiteljesedést ért meg, amit Gábor Dénes megsejtett. A lézerfény létrehozása ebben alapvető szereppel bírt.
A hologram készítéséhez három dologra van szükség. Koherens fényforrásra (ezt biztosítja a lézer), rezgésmentes környezetre (asztalra, mely kiszűri a zavaró mozgásokat) és rendkívüli fényérzékenységű emulziós lemezre. Ha arra gondolunk, hogy a klasszikus nyomdai raszterezésnél egy négyzetcentiméteren 100 pontot rögzítünk, mely már rendkívül érzékeny nyomatot ad. A holográfia esetében egy mm2-en több ezer vonalat kell rögzíteni. Ebben az összehasonlításban kezdjük érzékelni a hihetetlen érzékenységi különbséget.
Ma már sokfajta hologram létezik. Gábor Dénes megélhette, hogy az általa felfedezett lehetőség rendkívüli karriert futott be.
Csáji Attila ezután a fény évével kapcsolatos rendezvények ismertetésére tért át. Az elsőt a Műcsarnok összes termeiben nyitották meg, melyen az ő életművét mutatták be. Nagyon jó esett neki, hogy Kassáról rengetegen jöttek el a megnyitóra. Ezután ugyanazon a helyszínen nemzetközi fényszimpóziumot tartottak, melyre úttörő jelleggel,1993-ban került sor először. A Nemzetközi Kepes Táraság (The International Kepes Society) nemzetközi fényműhelye kiállítást rendezett szintén a Műcsarnokban. E szervezet 16 ország élvonalbeli fényművészeit foglalja magába, akik között számos magyar található, mint Mattis-Teutsch Waldemár (1950-), Bortnyik Éva (1940-) vagy Bolygó Bálint (1976-). Az új Budapest Galériában (Bálna) is szerveztek nagyszabású fényművészeti kiállítást. Ezt mintegy 800m2-en valósították meg.
A legnagyobb szabású fényművészeti rendezvény Egerben, a Kepes Intézetben került bemutatásra 3000 négyzetméteren „Feny(ny)elvek” címmel. A Kepes Intézet háromszintes klasszicista épület. A műemléképületet muzeális célra alakították át. Úgy tervezték, hogy egy múzeumlánc lesz, mely a tudomány-művészet-technika kapcsolatára épülő legfontosabb eredményeket mutatja be. Ez a jelenlegi kiállítás egy rendkívül aktuális témára, a nemzetközi fényművészetre koncentrál, amelyen belül a magyar hozzájárulás kiemelkedően fontos. Ez az egyik legnagyobb szabású fényművészeti kiállítás a világon, annak ellenére, hogy a Fény Nemzetközi Éve alkalmából világszerte a legkülönbözőbb rendezvényekre került sor. Aki teheti, nézze meg –javasolta az előadó. A Kepes Intézet első muzeális egysége a Kepes György Múzeum, mely a város és művész közös áldozatkészségén alapul. Kepes Heves megyében született, az USÁ-ban halt meg. A második egysége a komputer grafika egyik Párizsban élő üttörőjének Molnár Verának az anyagát mutatja be, a harmadik egységét decemberben nyitják meg ez lesz a Csáji Múzeum.
A Fény Évével kapcsolatos egyik nemzetközi rendezvényen a tokiói Akari Parkban például a japánok a fénytechnológiával és a fényművészettel kapcsolatos innovációra koncentráltak. Ennek díszvendége Magyarország és Spanyolország volt. A magyarok – tudósaik és kutatóik közül – a következőket mutatták be: Jedlik Ányos (1800-1895; dinamó, elektromotor), Bródy Imre (krypton izzó), Gábor Dénes (holográfia), Bay Zoltán (1900-1992; holdradar, fénycsövek, elektroluminiszcencia), Losonczy Áron építész (1977-; a Litracon fényáteresztő, üvegbeton létrehozója). Művészeti oldalról Csáji Attila munkái jelentek meg (lézer szuperpozíciós képi transzformációs módszer).
Ezek a rendezvények – ha nem is ilyen intenzitással, mint az idén – folytatódnak a következő években is, mert egyre nyilvánvalóbb, hogy a fényművészet hihetetlen gazdasággal bír. Moholy ezt megjósolta. Az eszköztár fantasztikus bővülésen esett át. A művészet egyik feladata, hogy ezeket humanizálja.
A 80-as években, egy újságíró megkérdezte Csájit: Sikeres újítóként és fényművészként miért fest? A művész a következőt válaszolta: Miután felfedeztük a kocsit, majd az autót, nem vágtuk le a lábunkat. Mindkettőt helyváltoztatásra használjuk, de másként.
Az egyik kitűnő amerikai magyar fizikust megkérdezték: Létezik magyar fizika? Azt válaszolta, a fizika és természettudomány nem köthető egyes nemzetekhez. De a világ jelenségeit, dolgait egy sajátos hálóval, a nyelvvel halásszuk ki. Ezek a hálók nem egyforma érzékenységűek és ez befolyásolja a gondolkodást és eredményeit. A magyar nyelv hihetetlen gazdagsága és érzékenysége lendítő erőt, rálátást és energiát ad, s hozzájárul az eredményességhez.
Ragaszkodjunk hát anyanyelvünkhöz! Használjuk minél teljesebben! – fejezte be szuggesztív előadását Csáji Attila.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
