A kassai Rovás Akadémiában nyílt meg minap a Pósa Lajos emlékkiállítás, melyet a Rimaszombatban élő Pósa Judit, az író szépunokahúga és a Pósa Lajos Emlékbizottság elnöke nyitott meg. Ebből az alkalomból beszélgettem vele.
A rokonok közül Ön, Bene Judit és Gyurán Ágnes jelent meg a tárlaton. Elsőként hadd kérdezzem meg, hogy Önök miképpen rokonai Pósa Lajosnak?
– Az író apjának több testvére volt. Neki nem volt saját gyermeke, csak egy fogadott lánya. Ezeknek vagyunk az utódai.
A kiállítás az író életpályáját kíséri végig Nemesradnóttól, a szülőhelytől 1914-ben bekövetkezett haláláig. Utóéletét csak röviden villantja föl. Mi történt tehát azután?
– Halála után, amíg élt az özvegye, megjelentek a kötetei, de sajnos ebbe a vállalkozásba belebukott. Ugyanis jött a második világháború és az embereknek más gondjaik adódtak, minthogy Pósa-versekkel foglalkozzanak. Csupán három hely maradt, ahol soha nem feledték. Nemesradnót, Sárospatak és Szeged.
Versei a csehszlovák tankönyvekben megjelentek még az 1920-as évek után is. Akkor egymás mellett megfért Pósa: Mi a haza c. verse és alatta Štefánik képe. A második világháború után már erre nem találunk példát.
Magyarországon 1960-ban jelent meg újra verseskötete, a Cicaiskola, Romániában pedig 1981-ben. Igazából az ezredforduló tájékán kezdték újra felfedezni. Kun Miklós Jenő, egy irodalmat szerető ember kezdte kutatni: könyve a Kairosz Kiadónál jelent meg (2005). Gábor Emese képzőművész, a Táltoskönyvek alapítója 2006-tól adja ki Pósa bácsi legszebb gyermekverseit, eddig több mint tíz kötet jelent meg; ezeket az ő festményei díszítik. Ő készítette el az író Hódmezővásárhelyi mellszobrát is. Csipka Rozália, a Siker Kiadó vezetője is több kötetét adta ki.
Lényeges, hogy Pósa Lajos visszakerüljön a tankönyvekbe, az őt megillető helyre: Benedek Elek mellé, mert enélkül a magyar diákok és pedagógusok nem fogják tudni, hogy ki volt ő. Megjegyzem, Gaál Mózes, aki Pósa után lett főszerkesztője a gyermeklapnak és Sebők Zsigmond életművének tárgyilagos értékelésével is adós az irodalomtörténet-írás.
2014-ben meghirdettük a Pósa Lajos emlékévet; 65 rendezvényünk valósult meg, öt államban. Magyarországon és Szlovákián kívül Franciaországban, Belgiumban és az Egyesült Államokban is. Erdély még előttünk áll. Sokat segítettek a cserkészek. Senki ne mondja, hogy nincs összefogás, lelkesedés. Csak át kell adni, a küldetést és ezek az emberek dolgoznak! Sok helyütt úgy fejeztem be, amikor a csillogó szemű gyerekeknek beszélünk róla, hogy látom a jövőt.
Mi az oka annak, hogy 1945 után egyáltalán nem emlegették?
– Sokáig tiltólistán volt. Az imádságok és a hazafias versek éppen elég indokot szolgáltattak erre.
Ez elég nagy bűnnek számított néhány évtizede. Pedig érdemeit azért nem kellett volna elhallgatni!
– Legnagyobb érdeme volt, hogy megalapította az Az Én Ujságomat, ahol irodalmi értékű versek, regények, elbeszélések jelentek meg magyar íróktól, magyar gyerekeknek és nem német, angol, vagy francia, tehát idegen irodalmat adott. A magyar szellemiséget és kultúrát kívánta közvetíteni. Meggyőzte a legnagyobb magyar írókat, mint Gárdonyi Géza vagy Jókai Mór, meg a többieket – csupa nívós személyiséget -, hogy írjanak a gyerekeknek. Ennek nevelő hatása volt. Ahogy olvastam Az Én Ujságom megsárgult lapjait, az első író-olvasó találkozókat az akkori Magyarországon ők szervezték meg. Levelezésben álltak a gyerekekkel. Tanácsokat adtak a tanulással, családi problémákkal kapcsolatosan, de azért hangsúlyozták, a szüleiket is kérdezzék meg.
Most, amikor Dinnyés József előadta megzenésített verseit, döbben rá az ember, mennyire aktuálisak a gondolatai.
– Isten, haza, család, anya – ezek voltak az alapértékei. Sok fiatal tehetséget fedezett fel. Például Móra Ferencet, Dankó Pistát, Egri György kiváló gyermekírót Jászberény környékéről.
Kevesen tudják, hogy a Pósa-asztal milyen gazdag társadalmi életet élt. Csak a neveket sorolom. Jókai, Gárdonyi, Bársony István, Feszty Árpád, Fadrusz János, Lányi Géza, Bródy Sándor, Rákosi Viktor, Beöthy Zsolt. Sok színész és szobrász kapcsolódott be a munkába. Nem számított vallási, felekezeti hovatartozás, sem a származás. Nem egymás hátán akartak felmászni, hanem egymást segíteni.
Feszty Zsolt 2009-ben, Feszty Árpád kingyesi műtermének romjaihoz kalauzolta az egykori Pósa-asztal tagjainak föllelt leszármazottait. Számos alapítvány vezetője is jelen volt. Ugyanaz a szellemiség lengte át e szép napot, mint annak idején. A segítőkészség. Elhatároztuk, a Pósa-asztal személyiségeinek emléket állítunk: közös kiállítást szervezünk. Akkor ez sajnos nem valósult meg, de ma már Ópusztaszeren láthatók a kingyesi gerendákra írott tréfás sorok is. 2014-ben a lehetőségei szerint minden egyes barát segítette a Pósa-emlékév kiállításainak létrejöttét. Amikor Jókai Károlynak megköszöntem segítségét, azt válaszolta, szóra sem érdemes, mi száz éve barátok vagyunk!
Ön szerint, mi Pósa Lajos üzenete ma?
– A szeretet – válaszolta Pósa Judit némi gondolkodás után. – Az Istenszeretet, hazaszeretet, családszeretet. Ugyanaz, mint egykor. A baráti szellemiség, a segítőkészség függetlenül minden megkülönböztetéstől.
1908-ban Nemesradnót leégett, így a fecskék nem tudtak fészket rakni. Tovább röpültek Cakóban és Balogújfaluba. De azután összesereglettek, vagyis értelmezésem szerint országgyűlést tartottak és visszajöttek. Gallyak között raktak fészket, ami nem jellemző, de itt maradtak. A radnótiak kaptak egy reményt és példát! Amikor látom a gyerekszemeket, ott csillog a remény. Őket kell megkeresni és megszólítani. Nekik kell átadni, hogy vigyék tovább ezt a lángot.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”59199″}
