Március harmincadikán – meg nem élt nyolcvanötödik születésnapján – gyönyörű emlékhangversennyel tisztelgett Budapesten, a Művészetek Palotájában több száz, a 2013-ban elhunyt mester műveiért rajongó zenebarát.
A telt házas Bartók Béla teremben harminc komáromi zene kedvelő is részese lehetett a kiváló színvonalú és hangulatú eseménynek. Történt ez annak köszönhetően (is), hogy köztudott: Szokolay Sándor mindig egységes magyar nemzetben gondolkodott, többször megfordult a Felvidéken, Komáromban is, ahol hat éve az Ima rontás ellen c. művével köszöntötte őt a Concordia vegyes kar.
Életem nagy ajándéka, hogy Szokolay Sándor felfigyelt az Egy mondat a szeretetről c. versemre, amely Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című költeményének ú.n. parafrázisa, és elhatározta, megzenésíti. 2009 januárjában a Művészetek Palotájában hangzott el az így megszületett mű, és abban, – csakúgy, mint most, a Szokolay-emlékhangversenyen, a Nemzeti Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás) is közreműködött.
Barátságunk Sándor haláláig tartott, de ez a nyolc esztendő is elég volt ahhoz, hogy megcsodáljam az ő hatalmas tudását és a zenei műfajokban megmutatkozott, őt a világhírig röpítő tehetségét,megismerjem együtt érző, érzékeny lelkét, kedves és megbízható egyéniségét, és nem lankadó vágyát újabb és újabb művek létrehozására. Fogyó ereje, gyengülő szíve ellenére hősiesen küzdött, hogy ilyen állapotában is képes legyen alkotni. Az isteni gondviselés mellett orvos feleségének és a szeretettel teli soproni környezetnek is köszönhető, hogy élete és pályája záró szakaszát alkotással is tölthette.
A hangverseny karnagya Kocsis Zoltán volt, aki Szokolay Sándort „Bartók és Kodály egyenes ágú örökösei közé” sorolja, s aki olyan mesterien fogta össze a zenekart és az énekkart, mintha a több mint száz közreműködő egyetlen testté formálódott volna. (Szólisták: Boldóczki Gábor – trombita és Pataki P. Dániel – tenor. Műsoron három Szokolay-mű, valamint egy-egy Bartók és Kodály alkotás szerepelt.)
A hangverseny az én olvasatomban már az 1956-os forradalom és szabadságharc idei hatvanadik évfordulója előtti első, hatalmas lelki erőt felszabadító művészeti esemény volt. A Művészetek Palotája a Duna partján magasodik. A koncert után a kivilágított budai látkép fogadott. A második világháborúban és az ötvenhatos forradalom és szabadságharc idején rommá lőtt Budapestnek már nyoma sincs. Ragyogtak a megvilágított hidak és épületek, amiképpen a hangverseny folyamán a Bartók Béla teremben elhangzott, a nemzet véres történelmi tragédiái után mindig megújulást hozó, zseniális művekből is kizengett.
