„Becsület, jellem, tisztesség, adott szó. Az első három az embert minősíti. Úgy feszül rajta, mint a kabát, és első látásra megismerszik a viselője. Érvényes ez a negyedik fogalomra is, de ehhez legalább két ember kell, és az időnek kell igazolnia (…) .”
„Az adott szó valamikor annyit jelentett (és sokaknál jelent ma is), hogy ha két ember megegyezett valamiben, azt be is tartotta. Ha két gazda megbeszélte, hogy nem szántja bele a maga barázdáját a szomszéd parcellájába, akkor az úgy is volt. Ha egyik eladta a borját a másiknak, nem kellett papír, szerződés, tanúk. Se körpecsét, se közjegyző. A kézfogás többet ért, mint tucatnyi nyugta meg elismervény. Az „úri becsületszó” nem csak az Andrássy úton volt divatban, s nem csak cilinderes emberek között dívott. Társadalmi osztálytól függetlenül volt kötelező érvényű (…).”
„Mit kezdjünk most már a szószegőkkel? Akik ráadásul nem a szomszédot, barátot, ismerőst verik át, hanem emberek tömegeit az ígéreteikkel? Amelyekről ráadásul már az ígéret kimondása, mi több, már a megfogalmazás, a születés pillanatában tudják, hogy érvénytelen lesz, hogy megszegik? Mihez kezdjünk az olyan politikusokkal, akik a csillagokat is lehazudják az égről, csak hogy megszerezzék a hatalom egy szeletét, majd azt mondják, mindezt a mi érdekünkben, a közösség, a társadalmi béke iránti „elkötelezettségük” okán tették? (…)”
„Mindez azért is érdekes, mert évszázadok óta érvényes az ún. társadalmi szerződés megfogalmazása. Thomas Hobbes, John Locke, Jean-Jacques Rousseau és David Hume elmélete a középiskolák tananyaga, melynek lényege: Ha a nép, a társadalom vezetői visszaélnek a rájuk ruházott hatalommal, jogukban áll, sőt kötelességük felbontani ezt a megállapodást, és új vezetőket választani. (…)”
Őry Péter: Az adott szó (Forrás: Őry Péter blogja)
