A királyhelmeci születésű Dobos László Kossuth-díjas író, szerkesztő, műkritikus, politikus 83 éves korában, 2014. július 25-én hunyt el. Igen gazdag szellemi hagyatékot hagyott maga után, hiszen mind szóval – művein keresztül – mind cselekedeteivel maradandót alkotott a felvidéki magyarság kultúrájának megmaradásáért.
„Dobos László igazi életműve maga az élete volt, ahogyan annak minden percét megélte. Barátai, tisztelői felnéztek rá, mert mindig a tisztesség, az igazság oldalára állt, magatartása példamutató volt, a lelke tiszta. Munkássága, helytállása mindannyiunk számára követendő kell, hogy legyen. Hálával tartozunk a jó Istennek, hogy ezt a remek férfiút a felvidéki magyarság szolgálatába állította” – mondta laudációjában Cservenka János, a Széchenyi Társaság elnökségi tagja 2014 szeptemberében, amikor számos elismerő díj után, a Széchenyi Társaság Dobos Lászlót az egyetemes magyarság szellemi felemelkedéséért folytatott alkotói munkássága elismeréséül a „Széchenyi Társaság Postumus díja” kitüntetésben részesítette.
Dobos László saját maga és kortársai küldetését úgy határozta meg, hogy dolguk „az emberi-erkölcsi magasságok felé való iránymutatás“.
Pedagógiai pályafutását szülővárosában kezdte, de pár év után Pozsony lett tevékenységének fő színhelye. Ennek ellenére a későbbiekben is sokszor megfordult Királyhelmecen. Író-olvasó találkozók, baráti beszélgetések, egykori pályatársainak látogatása gyakran hazahozta az írót szülővárosába.
Jómagam 1984-ben gimnazistaként találkoztam először Dobos Lászlóval Királyhelmecen. Író-olvasó találkozóra érkezett a városba, ahol az esszéket tartalmazó Gondok könyve (1982) bemutatása volt napirenden. Sok év után újra elővettem az író által dedikált példányomat, és újra elolvastam. Halálának évfordulóján a kötetből vett gondolatokkal idézném a szülőföldhöz való ragaszkodását és követendő útmutatásait.
Dobos László azt írta az első soraiban, hogy a könyv az elmúlt idő s önmaga dolgainak visszaolvasása, negyedszázad írásaiból válogatva. És valóban az. Értékes kortörténeti dokumentumnak tekinthető a kötet, hiszen a „forrásvidékről“ pontos adatokat, események pontos leírását, hiteles korrajzot és követendő életszemléletet tartalmaz. A könyv első része a „világ megérintése“, a második rész a „helyünk a világban“, a harmadik rész az „egyéni és közösségi önismeret szándéka“ címszavakkal foglalható össze. Ha csak e pár iránymutatást nézzük, amit az író megfogalmazott kötetét jellemezve, érezhető, hogy alkotása minden sora tanulságos útmutatást adhat számunkra értékválsággal küzdő világunkban.
Dobos László emléktáblája Királyhelmecen (Fotó: Tökölyi Angéla/Felvidék.ma)
A mű számos sorát idézhetném bizonyítékként, de álljon itt most néhány olyan sor, amelyben a Bodrogköz emberének ad útmutatást: „Magamtól is csak azt kérhetem számon: mit tettem, mit teszek a Bodrogköz világgá mutatásáért? Az ország és a Bodrogköz, a világ és a Bodrogköz viszonyát kell ügyelnünk….a világhoz kötődés szükségét….építeni, ablakot nyitni, cselekedni kell…. Mert becsületünk, önbizalmunk s jogunk is ennek arányában s ezáltal leend.“ (Gondok könyve, 216.o.).
Dobos László szülővárosában híven őrzik az író emlékét. Ennek jeléül a Mécs László Polgári Társulás elnöke, Csurgó Dezső, az író egykori pályatársa kezdeményezésére Királyhelmecen 2015-ben szobrot, idén júniusban pedig emléktáblát állíttattak az író tiszteletére. Az emléktábla leleplezésénél ünnepi beszédet mondott dr. Szili Katalin miniszterelnöki megbízott, a Magyar Országgyűlés volt elnöke és Batta György író.
Szili Katalin beszédében a következő szavakkal méltatta az írót: „Dobos László emléktáblájának avatására június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján kerül sor, ami több, mint szimbolikus, hiszen számára – mint író, s mint közéleti ember – mindig a közösség érdeke, a megmaradás parancsa, a szabadság megélése volt a legfontosabb. A közösségért felelősséget vállaló értelmiség, a nemzetért cselekedni kész közéleti személyiség mindig példa, nem csupán Királyhelmecen, a Felvidéken, hanem a kárpát-medencei magyar közösségek számára is, melyek büszkén őrzik és élik meg önazonosságukat, a nyelvi és kulturális örökséget.”
Batta György író Dobos László emléktáblájának avató ünnepségén elhangzott beszéde teljes terjedelmében ITT olvasható.
