Édesapja Ipolyszécsénykén született, ő maga ötven éve él az Amerikai Egyesült Államokban. Tavaly nyáron járt először a Felvidéken. Első látásra beleszeretett a környezetbe, és idén augusztusban visszatért apja szülőföldjére festeni. A Felvidék.ma az ipolybalogi Szent Korona Ünnepen találkozott a jelenleg San Franciscóban élő mérnök amatőr festővel, Cziglényi Attilával.
Édesapja, Cziglényi Ádám 1909-ben született Ipolyszécsénykén, kisgyermekként került Budapest környékére, ahol ismert és elismert bélyegtervező, grafikus lett. Miként fedezte fel a felvidéki gyökereit?
Édesapám még kisgyermek volt, amikor elhagyták Ipolyszécsénykét. Először Nagymarosra költöztek, majd több városban is laktak. Én már Budapesten születtem. Hosszú évtizedekig nem jártam apám szülőfalujában, mígnem 2015 nyarán poszthumusz díszpolgárrá nem avatták. Ezzel kapcsolatban keresték meg Csaba bátyámat és engem is. Nagyon örültem a megkeresésnek, mivel ezzel elismerték édesapám munkáját. Tavaly nyáron látogattam el először a faluba.
Milyennek látja a Felvidéket, Ipolyszécsénykét?
Nagyon kedvesen fogadtak az itteniek. Szép a környék, a természet, mindenhonnan árad a nyugalom. Érzem, hogy a szívem egy része idetartozik, hazatért. A látogatásaimkor érzékelem, hogy az itteni közösség részévé váltam. Gyermekkoromban többször hallottam aputól Ipolyszécsényke nevét. Nem tudtam, hogy hol található, de már a neve is olyan szépen és kedvesen hangzott.
Miként emlékszik vissza művész édesapjára?
Apu szép bélyegeket készített. Magyarország mellett számtalan állam megbízásából tervezett bélyeget. Az évek során összesen több mint ezer bélyegtervet készített. Bélyegtervezés közben nagyon el volt foglalva. Ekkor számára csak a bélyeg létezett, semmi más, még mi, gyerekek sem. Messziről csendben csodáltuk, ahogy apu dolgozik. Igazi művészember volt.
Cziglényi Attila Deák Józseffel, Ipolyszécsényke polgármesterével (Fotó: Pásztor Péter)
Ön is foglalkozik festészettel. Az édesapja irányította e művészeti ág felé?
Édesapám művész volt, én csupán amatőr festő vagyok. Már kiskoromban szerettem játszani a festékekkel. Ugyanakkor láttam, milyen nehezen boldogul az édesapám. Édesanyám kérésére műszaki képesítést szereztem, gépészmérnök lettem. 1966-ban kerültem ki az Amerikai Egyesült Államokba, mérnökként dolgoztam. Mintegy harminc évvel ezelőtt tértem vissza a képzőművészethez. Imádom az alkotás folyamatát, ilyenkor csak arra tudok koncentrálni. Remek kikapcsolódás.
A helyszínen készítem el a képeimet. Viszem az állványt, megkeresem a kellő és ideális szemszöget, és elkezdek alkotni. Több kiállításom volt már az Egyesült Államokban. Pályázatokon is részt veszek. Egy képzőművészeti egyesület tagjaként közös projekteken dolgozunk, ilyenkor együtt festünk. Megbeszéljük az alkotás folyamát, véleményezzük társaink festményeit.
Idén nyáron több felvidéki településen is megfordult már. Meg is festette az élményeket?
Olyan szép helyek vannak itt az Ipoly mentén, melyeket meg kell örökíteni. Lefestettem a falu templomát, ahol az édesapámat megkeresztelték. A község közelében lévő forrás szintén felkeltette az érdeklődésemet, azt is tervezem megfesteni. A napokban jártam Kékkő várában, nagyon megtetszett a hely, meg is festettem. Fokozatosan bejárom azt a környéket, amely apámhoz köthető. Több helyszín a vásznon is megjelenik majd.
Járt már a környező országokban, vagy a frissen felfedezett Felvidék mellett Magyarország az úti célja?
Mivel érdekel Trianon tragédiája, megfordultam már az elcsatolt területeken is. Nagy törés volt ez a nemzetünk számára. Jártam már Székelyföldön, Erdélyben és Délvidéken is, és ezeken a helyeken ugyancsak festettem. Az itt készült alkotásokból egy szép kis sorozat állhat össze. Szeretném ezt tovább bővíteni. Egy kiállítás gondolata is megfogant bennem, valahol itt, az anyaországban, avagy a Felvidéken állítanám ki a festményeimet.
