Minden fesztivál a lakóitól gyönyörű. Egy színjátszó fesztivál résztvevői attól szépek, hogy más emberek bőrébe bújva, sokat adnak magukból. Ezáltal ríkatnak és kacagtatnak.
Lelkünk húrjait pengették Szepsi és Buzita országos színjátszó fesztiváljának fellépői is a múlt hét végén, három napon át. A nyomukba eredtünk! Ott voltunk, amikor elindultak a faluból és akkor is, amikor hazafelé tartottak egy szepsi motelből. A fesztivállakókat: szereplőt, technikust, rendezőt, színművészt, műsorvezetőt, zsűrielnököt faggattuk a csodáról, amely addig tart, amíg nézzük. A színházról. Élményeket, hangulatokat, kulisszatitkokat gyűjtöttünk.
Khéli Bálint és Tungli Pál tűzoltó és sofőr a fesztiválon később megdicsért ajtót cipelik a nánai kultúrház előtt (fotó: Bárány János/Felvidék.ma)
A tizennyolc évfolyamból csak kettőt hagytak ki a nánai színjátszók
Kora reggel volt még, amikor a nánai kultúrház előtt egy hatalmas ajtót cipelt Khéli Bálint színjátszó és Tungli Pál tűzoltó és sofőr, hogy az utánfutóba tegyék, Pataši Simona a kellékeket vitte utánuk. Boldogan szállítja a Nánai Színjátszócsoportot mindenhova fellépni a sofőr, fel is sorolta a november tizenkettedikei zimankóban, melyik előadást, miért szereti. Azután az autóba ültek, és mentek a többiekért, Ebedre. Jantosík Napsugár, a csoport másik női tagja Szepsiben csatlakozott színjátszó társaihoz. Útközben Simona elárulta, nagyon izgul. Nemrég vette át Kovács Krisztián szerepét az idei vígjátékban; Hollandiába ment dolgozni a srác, őt kérték meg, ugrana már be helyette. A fesztiválon lesz a premierje. Ebeden beszálltak a többiek, Bóra Róbert, Pesti László, Piski Erik és irány, na, nem az északi sark meghódítása – az egy korábbi hangos sikerük volt – hanem Szepsi és Buzita, a XVIII. Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivál! Az autóban szóba kerültek a korábbi fesztiválokon megélt kalandjaik. A tizennyolc évfolyamból eddig csupán kettőt hagytak ki a nánai színjátszók, akik Lengyelfalusy Juhász Mária rendezésében sorra nyerték a nagydíjakat, a nívódíjakat, az egyéni díjakat. Szépen, lassan olyan Commedia dell’arte társulattá értek, melyben mindenkinek megvan az egyéni feladata, miközben mindenki a nagy egész része is. Az idén az egyik nívódíjat érdemelték ki Karinthy Frigyes: A teknősbéka című vígjátékának előadásával. Bóra Róberté lett a legjobb férfi epizódszereplő díja. „Rengeteg ilyen díjam van már otthon, úgy tíz körül, de mindig azt mondtam, ezek a díjak a csapat díjai. Másképp nem is tudnék létezni” – nyilatkozta az eredményhirdetés után a színjátszó. Tungli Pál tűzoltónak és sofőrnek amúgy ezen a hétvégén megint dolga lesz. November 18-án, pénteken a magyarországi Adácsra, a XX. Országos Színjátszó Találkozóra indul a csoport, újabb sikerek felé.
Húszéves a KGSzT Diákszínpad
A szepsi Bódva Panzió recepciójával szembeni hatalmas sötétbarna bőrfotelben Bazár György prágai egyetemista, volt kassai diák üldögélt. Mellételepedtem, és megkérdeztem, mi húzza vissza évről-évre erre a fesztiválra műsorvezetőnek, még Prágából is. „Ez a negyedik fesztiválom. Annak ellenére, hogy műszaki egyetemen tanulok, közel áll hozzám a színjátszás, kassai diákszínjátszó voltam. Szeretem a konferálást, megérte eljönni Prágából. Igaz, nem csak emiatt jöttem. A fesztivál ideje alatt ünnepli huszadik születésnapját volt csoportom, a kassai KGSzT Diákszínpad, melyben öt évig játszottam. Tavaly a Három szegény szabólegény című előadásunkban Barnabást, a gonosz testvért alakítottam, és Szepsiben is felléptünk – csillogott az egyetemista szeme.
Bari Fatima műsorvezető Havasi Péter zsűritagot faggatja (fotó: Micsuda András)
Bari Fatima királyhelmeci diáklányt, a másik műsorvezetőt másnap, a Buzitai Községi Hivatal emeletén értem utol. A konferálás mellett, a Kozsár Zsuzsanna írónő szerkesztette Lakoma című fesztiválújságba is írt cikkeket a tehetséges szavaló és színjátszó, aki még fáradtan is mosolygott a folyosón. „Amíg nem kellett konferálnom, kipróbáltam az újságírást. Élveztem azt is. A zsűri tagjaival készítettem ankétot, hogy egy kicsit személyesebben is bemutassam őket. Kedvenc helyeiket, kedves olvasmányaikat tudakoltam. Véleményt írtam a füleki Zsákszínház előadásáról. Nagyon tetszett! Különleges hangulata volt, és a két színész hitelesen játszott. Még késő este is azon tűnődtem, hogy a Rose nevű főszereplőnek milyenek lehettek a valódi gondolatai. Messzire kísért az előadás” – vallotta be Bari Fatima.
Belebódultak az Illatszertárba
Bevallom, belebódultam a Jókai Színjátszó Csoport Illatszertár című előadásába. Mentségemre írom, tán az egész nézőtér így volt ezzel. Lélektől lélekig szólt ez a békebeli karácsonyi mese, Mészáros Beáta és Farkas Anna rendezésében. Karácsony közeledik, az illatszertár forgalma a csúcson. Az egyik boltos, Asztalos úr (Farkas Zoltán) eközben is szerelmes, és örül, hogy az ünnepet a még sosem látott kedvesével töltheti. De a bolt tulajdonosa, Hammerschmidt úr (Farkas Imre) furcsán kezd viselkedni Asztalossal. Úgy tűnik a kiállhatatlan és ellenséges Balázs Rózsa (Búss Szabó Mária) kisasszony fúrja Asztalos Mátét… Így kezdődik a történet, a folytatás természetesen teljesen más. Farkaséknál színházat csinál az egész család. Farkas Imre, Jóka polgármestere alakította Hammerschmidt urat. „Tíz évvel ezelőtt a feleségem és a fiam kezdeményezésére, Deák Imrével, egy régebbi jókai színjátszó csoport vezetőjével való együttműködésből indult el az újabb sorozat, ami azóta is tart. A Hyppolit, a lakájban kapcsolódtam be a Jókai Színjátszó Csoport munkájába, azután jött a Van, aki forrón szereti, majd a Liliomfi, és most az Illatszertár. Valamikor alapiskolás koromban tagja voltam a színjátszó csoportnak, majd hosszú szünet után léptem ismét színpadra” – sorolta Farkas Imre. „A vasárnapi ebédnél is lehetett próbálni. Ha bármikor eszébe jutott valamelyikünknek egy ötlet, azonnal megvalósítottuk, azután átvittük a színjátszó csoportba” – csatlakozott a beszélgetéshez Farkas Anna rendező, az édesanya. – „A színházat emberemlékezet óta szeretjük. Bérletünk van a Győri Nemzeti Színházba, a somorjai kultúrház színházi előadásaira. Ha az ember egyszer megrendez egy színdarabot, másképp nézi a színházat. Szeretném kiemelni, hogy az Illatszertár című előadást Mészáros Beátával együtt rendeztük, ő a rendezőpárom” – mondta a rendezőnő. Kiderült, fiuk, Farkas Zoltán, Asztalos Máté alakítója, több színjátszó csoportban is kipróbálta már magát. Szencen, a Teátrumban, Pomichal Mária rendezőnél, a komáromi Selye János Egyetemen Dudás Szabolcsnál. „Azután Deák Imre bácsival elkezdtük Jókán a színjátszást, és azóta is aktív tagja vagyok a csoportnak” – jelezte.
A jókai Farkas-családban mindenki színházat csinál. Balról Farkas Zoltán, Farkas Anna, Farkas Imre polgármester (fotó: Micsuda András)
Amikor megjegyeztem, színészete kiforrottnak tűnik, azt felelte, mindig tanul, a próbákon, a színjátszó táborokban. „Ha az ember hobbiként műveli a színészetet, egy kávéházban is elleshet valakitől mozdulatokat, viselkedést” – vélekedett Farkas Zoltán. Az Illatszertár, László Miklós sikerdarabja, hetvenkilenc éve, 1937-ben indult hódító útjára, és meg sem állt Hollywoodig, ahol három filmet is forgattak a színműből. A Jókai Színjátszó Csoport öt díjat kapott az országos színjátszó fesztiválon. A fődíj mellett a legjobb rendezés és a legjobb díszlet díjait. Farkas Zoltáné lett a legjobb férfialakítás, Pongrácz Andreáé pedig a legígéretesebb tehetség díja.
Nagy Andreát megváltoztatta a szerep
A komáromi Jókai Napok után, Szepsiben Nagy Andrea kapta a legjobb női alakítás díját, a füleki Zsákszínház előadása pedig a fesztivál másik nívódíját. Rose, William Mastrosimone pulóvergyűjtő lánya azt takarná el a pulóverekkel, amit legbelül őriz. Falak veszik körül. Cliff, a bumfordi kamionos ezek közé a falak közé követi a cukorkapultos lányt. A szepsi kultúrházban is egy szőnyeg volt a tér, ahol játszottak. A pulóveres lány című előadásban a lélek bugyrait kutatja a Cliffet megformáló, társrendezőként működő Gulyás László, valamint Mázik István rendező. Kiderült, Nagy Andrea – a színpadi férfipulóvereken kívül – mást is gyűjt. „Sok minden történt velem Komárom óta. Rose ábrándozása után, testben, lélekben, szellemben földhözragadtabb lettem. Szepsiben emiatt lett másmilyen az előadás. Valamit megmutatott ez a szerep, rájöttem, miben kell megváltoznom. Nemrég eszembe jutott, hogy indítok egy videóblogot. Interjúkat készítek érdekes és értékes művészemberekkel, és ezeket gyűjtöm. Amint legalább húsz interjúm elkészül, elindítom a blogot. A kultúra, a művészet és az ember hármasáról szólnak majd az anyagok. Mindig rossz érzéssel tölt el, amikor este elmegyek a házak előtt, és azt látom, mindenütt csak a televíziók képernyői villognak. Azt érzem olyankor, hogy az emberek elpazarolják az életüket, ezen jó lenne egy kicsit változtatni” – mesélt terveiről Nagy Andrea.
Nagy Andrea: ”Művészemberekkel készítek interjúkat” (fotó: Bárány János/Felvidék.ma)
Márai ma is aktuális
Márai Sándor örökké érvényes gondolataival térhettek nyugovóra a fesztivállakók a második nap végén. Ifjabb Havasi Péter színművész adta elő Őrjárat című önálló estjét. „Meghívott fellépni a Genfi Magyar Egyesület, és azt kérték, vigyek valamit Máraitól. Újraolvastam a szerző Kassai őrjárat című művét, az alapján született az Őrjárat. Nem sokkal azután, hogy a német csapatok bevonulnak Párizsba, a közismert író Budapestről hazamegy Kassára, és elgondolkodik a világ menetén. Hitler már Párizsnál jár, egyre inkább elhatalmasodik a kontinensen a káosz. Márai személyes szempontok alapján taglalja a második világháborút. Arról értekezik, hogy mi az ő személyes felelőssége abban, hogy a huszadik századi civilizáció olyan mélyre süllyedhetett. Nagyon aktuális a szöveg, pedig egyetlen sort sem írtam át” – avatott be az előadás előtt a színész.
Nagytárkányban újraindult a színjátszás
Nem lehet hálás feladat utolsó indulóként a közönség és a zsűri elé lépni egy színjátszó fesztivál versenyműsorában, gondoltam a Nagytárkányi Színjátszó Csoport előadása alatt. Martha P. Ildikó: Kukás Guru című bohózata gyakran szerepel a falusi színjátszó együttesek műsorán. „Tavaly februárban döntöttünk úgy, hogy megpróbálunk összehozni egy falusi színjátszó csoportot, ami régen dédelgetett álmunk volt. A helyi alapiskola igazgatója és igazgató-helyettese ötlete alapján úgy döntöttünk, belevágunk, megpróbáljuk, és kiderül, mi sül ki belőle” – fogalmazott Pásztor János rendező, az előadás egyik szereplője. „Személyre szabottan szólítottuk meg az embereket, és mindenki azonnal jött” – vette át a szót Bajzák Katalin, a másik rendező. – „Marci István nevéhez kötődik a színjátszás megalapozása Nagytárkányban. Ő már húsz éve halott, utána nem voltak színielőadások a faluban. Mi most megpróbáltuk” – tette hozzá. Elmesélték azt is a Buzitai Önkormányzat dísztermében, a csoportvezetőknek tartott fogadás után, hogy háromszázan tolongtak a Kukás Guru premierjén. „A csilláron is lógtak a nézők, két hét múlva meg kellett ismételni az előadást, kétszázharminc néző előtt” – büszkélkedett Pásztor János – „Azóta is járjuk a környéket. A mostani a tizenkettedik előadásunk volt. Mindenütt dicsértek bennünket, biztattak, hogy ne hagyjuk abba, és visszavárnak. Pozitív a hozzáállás” – húzta ki magát a színjátszó. „A legjobb visszajelzés az volt, amikor Bolyban és Kiscsernyőben szóltak az ottaniak, ők is megpróbálják, betanulnak egy darabot. Néhány hónap múlva rákérdeztem, elkészültek-e az előadások, de sajnos, nem jött nekik össze. Az országos színjátszó fesztiválra elsősorban tanácsért jöttünk. Mondják meg a hozzáértők, jó úton haladunk-e” – jegyezte meg Bajzák Katalin rendező. A helyi színjátszó hagyomány újjáélesztéséért járó díjjal térhettek haza.
Bajzák Katalin és Pásztor János, a Nagytárkányi Színjátszó Csoport rendezői tanácsért jöttek (fotó: Bárány János/Felvidék.ma)
Változatos fesztivál volt
Regős János zsűrielnök saját bevallása szerint naiv néző. Azt mondta, olyan színházi pályát futott be az elmúlt negyven évben, olyan helyeken tudott színházzal foglalkozni, ahol alapkövetelmény volt, hogy sok új minden jelenjen meg. Harmincegy évig igazgatta a budapesti Szkéné Színházat, úgy fogalmazott, amikor kedve volt, előadást csinált, írt, rendezett, játszott – amelyik csoportról úgy érezte, hogy jó, és meghívták, ahhoz csatlakozott. Harminc éven keresztül pantomimművész édesapjával dolgozott egy színházban. „Sikerült megőriznem, hogy mindig gyermeki naivitással és nagy kíváncsisággal üljek be egy-egy előadásra. Még mindig könnyekre tud fakasztani egy megható tragédia, és egy komédia is. Mazsolázó néző vagyok. Ha nem tetszik az előadás, vagy a darab, tudok csodálkozni a színészeken, azokon az embereken, akik állnak, ülnek, mozognak előttem, és valamit megmutatnak magukból” – tudatta a szakember. Véleménye szerint Szepsi és Buzita idei országos színjátszó fesztiválja változatos fesztivál volt. Itt mindig talál szívhez szóló előadást. „Nyilván a szakmai szempontok a lényegesek, mégis a legfontosabb, hogy milyen emberi élményeket képesek adni ezek a produkciók. Szepsibe azért is szívesen jövök, mert itt mindenféle színházi szituáció előfordul. A kukoricát fosztó csécsi asszonyok ugyanolyan meghatóak voltak számomra, mint egy szakmailag szinte hibátlanul kivitelezett Illatszertár a Jókai Színjátszó Csoporttól, vagy a színészi alakítások A pulóveres című füleki előadásban. A Nánai Színjátszócsoport munkáját pedig évek óta követem. Vannak színházi formák, játékstílusok, melyek közelebb állnak hozzám. Az övék ilyen. Életem nagy színházi élményei közé tartoznak azok a csapatok, melyek ezt a buffó-, bohóc-stílust művelik. Nehéz stílus. Évek kellenek, amíg a színészek eljutnak arra a szintre, hogy emberi dokumentumként tudom megélni, amit látok tőlük a színpadon” – mondta el véleményét Regős János, a Magyar Szín-játékos Szövetség elnöke.
„Minden él. És minden megmarad”
Znám Ádám és Micsuda András maradtak a legtovább a XVIII. Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválon. November 13-án, vasárnap, valamivel tíz óra előtt indultak haza Fülekre, ahol a Zsákszínház előadásainak hang-és fénytechnikájáért felelnek. Amúgy a fotózás is közös hobbijuk. Arról faggattam őket reggeli közben a szepsi Bódva Motelben, amit a helyiek csak Hiltonnak emlegetnek, hogy milyen élményeket idéznek majd fel a vonaton. „Először a helyi műszakosok felkészültségét emelném ki” – kezdte Znám Ádám, a szakácsnak tanuló hangmester. – „Mindenben segítettek. Ha valamit nem tudtunk, azonnal ott termettek, elmagyarázták, és megoldottuk”. „A fényekkel is meg voltam elégedve” – vette át a szót Micsuda András, a fénytechnikus. – „Ki sem kellett pakolnunk a saját reflektorainkat, itt szépen beállítottak mindent, saját fényekkel. Fotósként sem volt gondom. Színházi rendezvényekre mindig viszek állványt, ennek most is hasznát vettem” – bólogatott. És hogy mi tetszett a két füleki fiatalnak a fesztivál idei kínálatából? Hiszen, ahogy Márai Sándor írja a Kassai őrjáratban: „Minden él. És minden megmarad”. Znám Ádámnak elsősorban a Csécsi Éneklő-és Hagyományőrző Csoport Kukoricafosztás című falusi komédiája, valamint a rozsnyói G.I.K.SZ.E.R. színjátszó csoport A falu című előadása. „Az utóbbit ügyes fiatalok játszották, akik megfigyelték a környezetüket, és remekül megoldották a színpadon az őket körülvevő pozitív és negatív jelenségek megjelenítését” – mondta a losonci középiskolás. „Az én kedvencem pedig az abaújszinai Rozmaring Esztrádcsoport Miénk ez a cirkusz című előadása volt. Sokáig gondolok még a neonruhás tánckarra. Szépen és egyszerre mozogtak a táncosok, ötletes volt az egész előadás. És a motel melletti éjszakai bár is remek hely volt!” – búcsúzott Micsuda András, a cukrásznak készülő füleki fotográfus. Azután vették a kabátjukat, és elindultak az utcára, a szélbe, az állomás felé.
A füleki Znám Ádám és Micsuda András maradtak a legtovább a fesztiválon
Hét csoport versenyezett
Ríkattak és nevettettek három napon át a színjátszók. Hét csoport versenyzett, hat vendégelőadást tekinthetett meg a közönség. Szepsiben a Vox Columbellae Vegyeskar, Buzitán az országos hírű Buzitai Citerazenekar, valamint a kis énekesekkel fellépő Horňák Marek és zenekara színesítették az egyébként is gazdag programot. Hogy miért érdemes falun színházat csinálni? Farkas Anna, a Jókai Színjátszó Csoport rendezője mesélte, hogy az Illatszertár bemutatója után az egyik szereplőjük, aki történetesen szobafestő, elment egy helyre dolgozni, ahol a háziasszony úgy kínálta, amint a létra mellé lépett, hogy „Művész úr! Itt a kávé”. Hát ezért.
