Nem igazán élünk a választási jogunkkal, alig ellenőrizzük a megválasztott képviselőinket és híján vagyunk az aktív állampolgárságnak – így értékeli 1989 novemberének egyik emblematikus alakja, Ján Budaj az azóta eltelt 27 évet.
A Topky lappal készült beszélgetésében Budaj arról beszél, hova jutottunk a szabadság majd három évtizede alatt.
1989 novembere óta azzal küzdünk, hogyan irányítsuk a közügyeinket, vélekedik Budaj, aki szerint hiba, hogy nem élünk a választójogunkkal, amiért 89 novemberében harcoltunk, és nagy hiba az is, hogy nem ellenőrizzük a megválasztott képviselőinket. „A legfőbb ideje, hogy törődjünk azzal, hogyan döntenek, és miért hoznak olyan döntéseket. Például ott, ahol élünk, s ahol ismerjük a viszonyokat. A demokrácia a helyi önkormányzatnál kezdődik” – fogalmazott.
Budaj szerint egyáltalán nem mondható, hogy megbirkóztunk volna az átmenettel, s hogy Szlovákia klasszikus demokratikus állam lenne. „Először is, mert hiányzik az aktívabb állampolgárság, és nincs jogállamiság. Az ügyészség minden kormány alatt a „sajátjait” védelmezi.
A kommunizmust már senki sem akarja Szlovákiában
Budaj szerint semmit sem jelent, hogy a szocializmusra sokan „a régi szép időkként” emlékeznek. Mint mondta, a rendszerváltás óta nyolc szabad választás volt Szlovákiában, ahol az emberek szavazhattak volna Szlovákia Kommunista Pártjára, és a retro hangulatból valóság lehetett volna. Ám nem ezt tették. Valójában Szlovákiában már senki sem mondana le a polgári jogokról és a szabadságról sem. Ezért szerinte nem fenyeget a totalitarizmus visszatérésének veszélye.
Budaj szerint a szlovákoknak 89 novembere óta sokkal több akadályon kellett keresztülmenniük, mint a környező országoknak, mivel államot is alapítottak. „Az állam kiépítése történelmi feladat, amit a mindennapok sűrűjében nem is tudatosítunk. Főleg csak a vesztett játszmákat látjuk, meg a hazai politizálás kudarcát. Mindezek a csalódások azonban végre ahhoz a felismeréshez kellene, hogy vezessenek bennünket, hogy mi is felelősek vagyunk ennek az országnak a politikájáért” – vélekedik Budaj. „De szép sikerek is vannak mögöttünk” – véli.
„Tüntetésekkel elértük, hogy megbukjon a totalitárius rendszer, megszabadultunk a szovjet megszállóktól meg a vasfüggönytől. A külföld haragja ellenére saját államot alapítottunk, pozíciót szereztünk az Európai Unióban, és közép-európai viszonylatban nevünk van. Kétségtelen, hogy történelmünkben az 1989-től kezdődő időszak a legsikeresebb időszak. A legnagyobb sikerünket azonban a szabadságba született generációk jelentik, akik már képesek teljes mértékben élni azzal, amit 89 novembere lehetővé tett” – fogalmazott Budaj, aki szerint azonban a korrupció nagy baj, de ennek megoldása éppen ennek az új generációnak a feladata lesz.
„Amíg nem kerül rács mögé az első politikus-tolvaj, addig nem tudunk megszabadulni a régi világtól. A totalitárius rendszer idején a törvény csak az egyszerű emberekre vonatkozott, a fejesek védték egymást. Nem értem, miért tűrjük még ma is mindezt?” – fűzte hozzá Budaj.
Mit nem sikerült elérnünk?
Budaj szerint az állami vagyon kilencvenes években történt szétlopkodása nélkül már meg lehetne az infrastruktúránk, például a szerencsétlen keleti autópálya már a kilencvenes években elkészülhetett volna. A Szlovákiának ártó regionális különbségek ezáltal már rég kisebbek lennének. Budaj szerint nagy szégyen továbbá a roma kisebbség integrálásának és fejlesztésének kudarca. No és persze a már említett korrupció.
„Ha például egy vendégünk ellopná a kocsinkat, biztosan nem hívnánk meg többször magunkhoz. De a pártokat, amelyeknek hazudnak és lopnak a politikusai, újra és újra megválasztjuk. Nem vagyunk elég igényesek, amire leginkább magunk fizetünk rá” – jelentette ki Budaj.
Az embereket jelenleg leginkább érdeklő külpolitikai történésekkel – a Brexittel és Trump megválasztásával – kapcsolatban Budaj annyit mondott, máshol is van gond a hatalmi elittel. „Mindkettőt erős, alulról jövő jelzésnek tartom, a választópolgárok figyelmeztetései ezek a hatalmi elit felé. Mindkét esetből azonban sok jó is származhat. Vagy – ha a pártelitek figyelmen kívül hagyják – megnövekedhet az extrémizmus” – mondta.
Budaj szerint a világ rendje, hogy változik, még az is, ami idősebbek számára megváltoztathatatlannak tűnik. Ma már az emberek másként foglalnak állást, mint régen, a szociális háló sok pozitívumot hozott, de sok a veszélye is.
„Én azonban bízom a természetes értékekben és a józan észben. Demagógok, gyűlöletkeltők, tolvajok vagy szélsőségesek mindig voltak, vannak és lesznek is. Mindenki szabadon megválaszthatja azonban, melyik oldalra áll” – mondta, hozzáfűzve, 1989 óta minden a polgárok kezében van, ezért aligha térhet vissza az elnyomás.
„Nem hiszem, hogy az emberek ezt megengednék. Persze tény, hogy a szabadság természetében az is benne van, hogy az ember saját akaratából le is mondhat róla” – zárta szavait Budaj.
(Felvidék.ma/Topky)