Megalakulásának 20. évfordulója alkalmából „Kisebbség – Tudomány – Közélet” címmel tartotta ünnepi konferenciáját ma Somorján a Fórum Kisebbségkutató Intézet.
Bevezető előadásában Öllös László, a Fórum Intézet elnöke a nemzetiségi tudományosság megteremtésének fontos elméleti irányelveit mutatta be. Hangsúlyozta, az adott kisebbségnek (és így a Fórum Intézetnek is) három kihívásra kellett válaszolnia: miképp vizsgálja meg saját közösségének múltját, jelenét és jövőjét; miként ismertesse meg saját népcsoportjával; mi módon juttassa el a nemzeti többség közvéleményéhez.
A Fórum Intézet megszületésétől fogva egy szabad, hatalmi parancsok és központilag megadott módszertani utasítások nélküli kutatási kereteket kínált.
Az elsők között volt a Kárpát-medencében
Rigó Konrádnak, az SZK kulturális minisztériuma államtitkárának és Nagy Balázsnak, a Pozsonyi Magyar Nagykövetség titkárának üdvözlő szavai után Bárdi Nándor történész és kisebbségkutató (MTA TK KI) tartott előadást a kisebbségkutatás elmúlt száz évéről.
Elmondta, magának az intézetnek a születése beleilleszthető a kárpát-medencei folyamatokba. A rendszerváltozás előtt a Szlovákiában élő nemzetrészünk tudományos élete teljesen vissza volt szorítva, és az esetleges öndokumentáció is csak egyedi jelenségként bukkanhatott fel. Az 1996-os alapítás már a határon túli műhelyek megjelenésének sorába illik, amiben a Fórum az elsők között volt a Kárpát-medencében. A kétezres évek óta pedig a nemzetrészek kutatásai elindultak a megfelelő modellek keresésének irányába, amelyek biztosíthatnák a kisebbségi sorsban élők fejlődését az adott társadalmakon belül.
Rámutatott, a Fórum Intézet már 2000-ben 10 kutatási témában 86 kutató segítségével igyekezett vizsgálni a szlovákiai magyarok helyzetét. 2002-ben a somorjai könyvtár kibővítésével önálló kőintézménnyé alakult, ahol már addig is működött az intézmény fontos része, a Bibliotheca Hungarica. 2007-től fejlesztik a Szlovákiai Magyar Adatbankot, és 2009-ben kezdeményezték a Szlovákiai Kerekasztal megalapítását.
Az intézmény a magyar és német típusú kutatásszervezést honosította meg, és különlegessége, hogy nem szlovák állami pénzekből, hanem civil alapon, non-profit intézményként sikerült fenntartását biztosítania. A finanszírozással összefügg, hogy a tevékenységében jelentős szerep jut a társadalomszervezési funkcióknak is.
Az előadó szerint, az intézet sok modellértékű megoldást adott az egész Kárpát-medencének. Például, amikor a magyar állam vállalta a nyelvi és más jogsértő bírságok kifizetését, az intézmény kezdeményezte a jogsegélyszolgálat kialakítását.
Bárdi Nándor (Fotó: a szerző)
Jelenleg az intézet legerősebb területei a Liszka házaspár által fémjelzett néprajz, az Öllös Lászlóhoz köthető nemzeti jogok (mint emberi jogok), a szlovákiai magyarok értékvizsgálata (Lampl Zsuzsanna), az asszimilációkutatás (Gyurgyík László) és a történelmi forráskutatás. A két történésznek, Simon Attilának és Popély Árpádnak legalább annyi munkája jelent meg, mint Erdélyben az ezen a témán dolgozó nyolc történésznek.
A tudomány ledönti a korlátokat
Štefan Šutaj szlovák történész a szlovák és a szlovákiai magyar tudományosság kapcsolódási lehetőségeiről beszélt. Visszaemlékezett 1996-ra, a nyelvtörvény bevezetésének évére, amikor a szlovák értelmiség nagy része a Fórum születését a magyar revizionista intézményépítés részének tekintette. Maga a tudomány azonban ledönti a korlátokat, és ő maga is az elmúlt húsz évben 16 fórumos konferencián vett részt.
Elmondta, változik a szlovák-magyar történelemszemlélet, és reméli, hogy az egymás mellett futó történelemből eltűnik a nemzeti elfogultság. A Fórum alapítását logikus lépésnek tartotta, mert a szlovák állami tudomány nem volt képes és hajlandó a nemzetiségek kérdéseivel foglalkozni. A Fórumot, mint szlovák kutató, a szlovák tudományos élet részének is tekinti, és Esterházy János, valamint a hadifoglyok kérdésének a szlovák tudományos életbe való emelését a Fórum eredményének veszi.
Csehy Zoltán a Bibliotheca Hungaricát méltatta, azt a kiindulási alapot, amelyre a tudományos kutatás a munkáját építeni tudja.
Szarka László történész pedig kiemelte az intézmény önállóságát és függetlenségét, amelyre egy önigazgató kutatói szervezet épülhet. Rámutatott, kisebbségi törvény nélkül csak az adott aktuális helyi politikai szituációtól függ a lokális önkormányzatiságunk. A sikertelenségérzetünk pedig abból fakad, hogy a minket érintő kérdésekről a fejünk felett döntenek.
A továbbiakban bemutatták a legújabb kiadványaikat, majd az ünnepi vita során Bukovszky László, a szlovák kormányhivatal nemzeti kisebbségekért felelős kormánybiztosa a Szlovák Köztársaság ezüst emlékérmét adta át az intézetnek.
Függetlenség a jövőben is
Záró előadását Simon Attila, a Fórum Intézet igazgatója azzal kezdte, hogy nem neki kellene most itt állnia, hanem az idén elhunyt Tóth Károlynak, az intézet alapítójának és fő szervezőjének, aki nélkül sokkal szegényebb az intézmény. Ő volt az, aki elindított egy felmérést a szlovákiai magyar tudományosságról, amire aztán alapozni tudta a Fórum megalapítását, felismerve, hogy amit nem teremtünk meg, azt felülről nem fogjuk megkapni.
A jövőt tekintve Simon Attila a függetlenséget, mint legnagyobb értéket jelölte meg. Az intézet betagozódása akár az állam, akár egy párt kereteibe, a szabad gondolkodás gátját jelentené. A húsz év legnagyobb sikerének azt tartja, hogy az elért eredményeket ma ilyen szépszámú közösségben ünnepelhették.
