Abban a szerencsében volt részem, hogy meghívást kaptam a Nincs kegyelem című film december 8-ai ünnepélyes díszbemutatójára Salgótarjánba.
A film az 1956. december 8-ai salgótarjáni sortűz témáját dolgozza fel, amikor a szovjet katonák és a magyar pufajkások perceken át lőtték a város központjában összegyűlt fegyvertelen tömeget, köztük gyerekeket, családokat is. A film előzetese alapján egy – ebben a témában egyedülálló –, megdöbbentő filmre számíthattunk.
A történelem iránt érdeklődő személyként már ismert volt előttem ennek a szomorú napnak a története. A téma miatt azonban kicsit tartottam attól, hogy a film esetleg megválaszolatlan, nyitott kérdéseket hagy bennem, hiszen az 1956-os forradalom és az azt követő megtorlások még ma is sokakban félelmet keltenek. Sokan még ma sem mernek beszélni róla, nem merik kimondani az igazságot, inkább hallgatnak, titkolóznak.
Törőcsik Mari és Matúz Gábor, a film rendezője (Fotó: Közép-európai Média Intézet, Tóth Milán)
A filmrendező, Matúz Gábor korábbi munkásságát ismerve (Igazságot Magyarországnak!, Hóhér, vigyázz!, A legbátrabb város) nagy várakozással tekintettem a bemutató elé. És nem kellett csalódnom!
Egy nagyszerű filmet láthattam, mely olyannyira magával ragadott, hogy még órákkal a film vége után is a hatása alatt voltam, folyamatosan peregtek bennem a képsorok. Az 1956. december 8-ai eseményeket olyan részletesen, érthetően, kendőzetlen őszinteséggel mutatja be, hogy még a témában kevésbé tájékozott ember is megérthette az előzményeket, a nap történéseit.
Nagyon jó volt, hogy párhuzamosan, egymás mellett láthattuk a szereplőket hétköznapi emberekként, akik szerelmesek, gyászolnak, várandósak, tanulnak, örömük, bánatuk van, mint minden embernek, és láthattuk őket áldozatként, vagy éppen karhatalmistaként, akik az újonnan felállt, legitimitással alig rendelkező akkori Kádár-kormány vakbuzgó végrehajtó katonájaként követve a parancsot, belelőttek a tömegbe.
Szerintem a történelem tanulása során sokszor gondot okoz a mai fiataloknak éppúgy, mint mikor én voltam középiskolás, hogy nevek, évszámok, helyszínek, történések információhalmazát kapják, amit úgy-ahogy megtanulnak, de kevés kivételtől eltekintve, ha érzelmileg nem tudnak kötődni egy-egy történelmi eseményhez, akkor az nem jelent számukra többet, mint kötelező megtanulandó anyagot.
A film egyik jelenete (Fotó: Közép-európai Média Intézet, Komka Péter)
Ennek a filmnek a segítségével a nevek arcot kapnak, mindennapi emberekké válnak, akikhez már lehet kötődni pozitív, vagy akár negatív értelemben, de mindenképpen érzelmet váltanak ki belőlünk, és beleégnek a tudatunkba.
Az 1956-os forradalmat követő megtorlások első időszakát, a Magyarországot félelembe borító sortüzeket eddig egy film sem dolgozta fel ebben a formában. A rendező különös atmoszférát teremtett, egymásba szőve dokumentarista és játékfilmes elemeket szerelemről és halálról mesél, így a Nincs kegyelem egyedülálló és egyben hiánypótló alkotásnak számít. A filmnek köszönhetően 1956. december 8-a már nem csupán egy gyászos történelmi eseményt fog eszünkbe juttatni, hanem érzelmileg is tudunk kötődni mindahhoz, ami aznap Salgótarjánban történt, és közelebb hozza az ország több pontján is megismétlődött megtorlásokat.
És ez szerintem nagyon fontos, mert segít minket abban, hogy sose felejtsük el ezt a tragikus, szomorú napot, az ártatlan áldozatokat.
Nagyon tetszett a színészek játéka is. Hiteles volt, szinte a történet részévé váltunk. A film erős érzelmi reakciót váltott ki belőlem. Úgy éreztem, Nógrád megyeiként, ez az én történetem, az én tragédiám is.
Meg kell említenem a film csodálatos zenéjét is. A film befejezése pedig életszerű: a sortüzet követően az élet folytatódik, és a tömegbe lövő pufajkásnak kisfiút szül a felesége. Számomra ez egyfajta sorsfolytonosságot jelentett.
A film egyik jelenete (Fotó: Közép-európai Média Intézet, Komka Péter)
Sosem szabad elfelejteni az akkori eseményeket, emlékezni kell a hősi halottakra. Az élet viszont megy tovább, és az emlékezés nem szabad, hogy megkeseredett, esetleg bosszúszomjas emberekké tegyen bennünket. Mindenki számára vannak olyan filmek, amelyeket időről időre újból megnéz. Számomra ez a film ilyen lesz.
A film olyan lett, amilyent Matúz Gábortól vártam. Nagyszerű, tanulságos, őszinte, reális képet ad az eseményekről.
Ajánlom mindenkinek megnézésre, akit egy kicsit is érdekel, mi történt aznap Salgótarjánban, mi történt a levert forradalom után Magyarországon.
A film felvidéki bemutatójára Léván, a Reviczky Házban kerül sor 2017. március 3-án, 17 órakor. A vetítés után a Matúz Gábor rendezővel közönségtalálkozót szerveznek. Minden érdeklődőt szeretettel várnak a szervezők.
