A medvesaljai néptánchagyományok kutatása során Tajtiban Pál Imre András (1903) volt a következő adatközlőm. A beszélgetés 1985. július 10-én készült.
Imre bácsi, ismerték Tajtiban a vasvári verbunk táncot?
Nem táncolták itt csak a kettest, a csárdást.
A férfiak külön nem is táncoltak soha?
A férfiak nem, csak a nők, azok karéjt táncoltak. Összefogódzkodtak, osztan úgy járták. Ahányan voltak, annyian álltak össze, de a férfiak nem.
Maga is táncolta az eleresztős csárdást?
Nem, én csak a kettest, a csárdást táncoltam, úgy ahogyan mutattam.
Azt az eleresztős formát, hogy elengedte volna a táncosát, azt nem táncolta?
Nem, nem szerettem én a táncot.
Milyen tánc volt a tetvestánc nevű?
Az csak olyan tánc volt, hogy azt az ember magától felfedezte.
Maga ezt a táncot ismerte, táncolta?
Tudtam, minden lagziban eljártam, ahova meghívtak.
És még most is tudja?
Tudni tudnám most is, csak már beteg vagyok…
Milyen nótára ment az a tánc?
Hát azt mindenre lehetett táncolni. Például… „Oltsuk el hát a gyertyát,/Mert azt ingyen nem adják,/Mert azt ingyen nem adják”.
Erre a dalra táncolta legszívesebben?
Erre is, meg arra is, hogy… „Elment Géza mangelni, mangelni”.
Ez hogy van?
Én is elfelejtem ám. Mikor volt az, amikor én ezt daloltam, bizony régen.
- Elment Géza mangelni, mangelni.
Nekem mondja, háljak vele az éjjel, az éjjel.
Én az éjjel magával nem hálok,
Mert megtudják a lányok, a lányok.
Ugye az embernek ezek a szövegek csak eszébe jutottak. Én mindig szerettem viccelni. A katonaságnál is mesélnem kellett. A nyúl mesét mondtam el: A nagy nyulat megnyúzom. A bőre ejtőernyőnek jó. Aztán gondoltam, hogy felmegyek a fára. Ereszkedek le, de mi lesz, ha nem nyílik ki? Tudja, ilyen bolondságokat beszélt az ember a fronton, a tisztek meg nevettek rajta.
Akkor maga volt a mókamester?
Hát tudja, én mindent megjártam. Itthon is mókáztunk, bolondoztunk.
A tetvestáncot kitől tanulta?
Láttam úgy nagyjából, aztán, magamtól felfedeztem. Valamikor az nem úgy ment, mint most, mert most már nem bírom.
Ezt a táncot mindig csak szólóban táncolták?
Mindig csak egyedül. A mulatságokon a nép kérte mindig, hogy táncoljam el. A lakodalmakon is, meg a szórakozások alkalmával. Mindig kértek, hogy táncoljam el. Akkor még én is szívesen táncoltam, akár reggeltől estig is, és ha kértek, szívesen eltáncoltam ezt a táncot is. De most már nem bírja a szívem.
Ki volt még jó táncos a faluban?
Hát, itten olyan jó táncosok nem nagyon voltak. Táncolni tudtak sokan, de olyan külön táncokat nem nagyon táncolt senki. Azt, amit a cigány muzsikált, azt táncolták. Volt, aki finomabban járta, de szólóban nem táncoltak.
Mikor kezdett itt táncmester táncokat tanítani, melyik évben?
A múlt republikában. Financ volt ő. Itt szolgált. Házaknál tanított minket, de a másik financ meg letiltotta. Talán egy hónapig ha jártunk. Ott ugye, több mindenbe belejöttünk volna.
Mit tanultak az alatt az egy hónap alatt?
Olyan egyszerűbb táncokat, amelyek könnyebbek voltak, olyan kezdő táncokat. Egy-egy tanítás kevés ideig tartott, mert csak este jöhettünk össze. Csak akkor, ha neki ideje volt. Hébe-korba, nem rendszeresen.
(Fotó: Schnelczer Zoltán/hagyomanyokhaza.hu)
A másik finánc miért tiltotta le a tánctanítást?
Mert nem tetszett neki, hogy a társa közénk barátkozzék.
Imre bácsi, mondja el még egyszer, hogy is volt, amikor a cigánnyal nyúlért húzatta?
Á, az is olyan móka volt. Elmentem haza nyúlért. Osztan betettem szakajtóba. Elhoztam. Osztan a nép között, hogy ne lássák a nyulat, alul húztuk a nyulat, a letakart szakajtóban. Odaálltam a cigány elé, no, cigányok gyertek, nyúlért muzsikáltok, csak én táncolok, meg aki akar. Akkor felemeltem a szakajtót, a nyúl kiütte az orrát, akkor aztán nagyot nevettünk. A cigány meg nagy örömmel vitte be a nyulat Imre bácsihoz az ólba, hogy majd reggel elviszi. Megint három napkor mulatság volt. Reggel járkáltunk, mert nekünk is volt tehénistállónk és abban volt nyúl is. A tehén meg megtaposta, de hol a nyúl taposta meg a tehenet, hol meg a tehén a nyulat. Felvettem a nyulat, már nem élt. Megtaposta a tehén, rákötöttem a nyakára szép bokrétát. Oszt úgy vittem a hónom alatt, úgy hurcoltuk végig a falun, közbe meg húzta a cigány. A nyúl meg ott volt a hónom alatt. Azt mondja a nép, hogy de jámbor nyúl, meg se mozdul. Nem tudták, hogy már meg van dögölve. Azt hitték, hogy él. Hát, ilyen bolondságokat csináltunk. Még a kismalacot is elloptuk az ólból, oszt elvittük a lagziba. Aztán megfogtuk és visszavittük a gazdájához.
Mit csináltak vele a lagziban, elengedték?
Dehogy engedtük el, csak úgy megmutattuk, és jókat nevettünk az adomán. Vicceket meséltünk és ehhez kellett a malac is, azt is elővettük.
Akkor még hosszú volt a lagzi, és volt idő ilyen mókázásra is?
Én is elmentem a lagziba. Berúgni nem rúgtam be, mert én berúgva 1949-ben voltam utoljára. Akkor küldtek el Zsolnáról. Olyan szomjas voltam, hogy több bort ittam meg, mint kellett volna. Télen volt, de azért hazajöttünk. Én is hazajöttem, de itthon már nagyon elfogott. Még én azóta nem voltam berúgva. Az italt megittam, szenvedélye nem voltam.
Hány napig tartott itt a lakodalom?
Akkor vasárnap délben kezdték, aztán még hétfőn is tartott.
Szokás volt itt a hajnaltűztánc?
Amikor lagzi volt, akkor reggel kihozták az udvarra az menyasszonyt és a tűzben megsergették, porkolták. Porkolták a menyasszonyt.
Az mit jelent, miért kellett a menyasszonyt megporkolni?
Az ugye, olyan szokás volt abban az időben. A tűz égett, a menyasszonyt kihozták, oszt bele-beleserdítették. Ezt nevezték porkolásnak.
Úgy forgatták, hogy a szoknyája alá is csapjon a láng?
Hát, ment az mindenütt. Nem számított, hogy hol éri. Kioltották volna, ha baj van. Nem erős tűz volt, csak szalmából rakott. Ilyeneket csináltunk akkor, abban az időben.
Amikor vége lett a lakodalomnak és már megrakták a tüzet, azután dalolva végigmentek a falun, vagy ki-ki haza ment?
Ki hazament, ki meg, ha volt keresztapja, akkor azt feltették kétkerekű kocsiba, vagy talicskába. Feltették és elhúzták, eltolták a kocsmába.
A keresztapát?
A keresztapát, és annak ott fizetni kellett a népnek. Tudja a keresztapa az olyan volt. A cigánynak volt egy szamara. Itt volt a szomszédba lagzi, oszt reggel feltették a keresztapát a szamárra és úgy vitték a kocsmába. Közben itt állt egy kis pad és annyian felültek még a szamárra, nemcsak a keresztapa, hanem sokan ráültek, hogy a szamár nem bírta. Hát a szamár, hiába szamár, mégis olyan esze volt, hogy leállt. Míg le nem szálltak róla, nem ment tovább. Mikor lekeltek, a szamár kiment. Itt állt a harangláb. Attól lefelé már lapos volt az út. Ott megint sokan felültek a szamárra, de ott már bírta cipelni őket, de ezen a kis hegyen nem bírta. Látja, ilyen dolgok voltak akkor.
Imre bácsinak milyen nyúljai vannak?
Murci, cserbeoltott, belga, mura, ha megérik két és fél mázsa, ha kiszabadul, olyat szarik, hogy két napig ugatja a kutya.
Aztán azt a két és fél mázsás nyulat, hogy vágja le?
Hát, igaz e lefogják. Gyövőnk többen, osztán csak levágjuk.
Úgy, mint a disznót?
Mint a disznót, vagy amikor a lovat herélik. Négy lábára kötelet, aztán lerántják a lábáról. Szarva is nő annak a nagy nyúlnak. Fűrészelem minden negyedévben. Abból van a pipacsutora, hullámfogó, csipesz, csontgomb, az ragyog, akar a tücsök picsája.
Ez mind a nyúl szarvából készül?
Igen, mind a nyúl szarvából.
Kürtöt nem csinálnak belőle?
Azt nem lehet, kürtöt nem lehet csinálni. Valamikor nyúlháton jártam. Nem volt busz, de később nem engedték meg az útkaparók, mert felvágta az utat.
Akkor maga patkót is vert a nyúlra?
Hogyne, a bádogossal csináltattam patkót rá, de azt nagyon nehezen tud a bádogos csinálni.
Én azt hittem, hogy kováccsal csináltatta a patkót?
A kovács ahhoz nem ért. Ehhez csak a bádogos ért, mert ennek sok körme van. Nem olyan, mint a ló patája, hogy egy-egy karikát csinál és kész.
Akkor a patkó úgy nézett ki, mint a kesztyű?
Hát ugye, úgy nézett ki, mint a nyulak talpa. Másképpen nem ment rá.
Ha ilyen vicces történeteket elmondott a lakodalomban, akkor annak víg volt a fogadtatása?
Persze, ilyesmi is kell ott. Akkor az ember még fiatal volt, meg jókedvű volt, hát ilyen „brutálisságot” sokat előhozott. Mindenfele ezt kérték.
Csak a nyúlról tud ilyen történeteket?
A nyúlról engem rengetegen ismernek, mert ahol katona voltam, onnan én mindig hoztam történeteket. Sokan még ma is kérdezik, hogy megvan-e még a nyulas.
Aztán, ha levágták a nyulat, mit csinált a bőrével?
A nyúl bőrét eladtam a cigánynak. Akkora volt egy-egy bőr, hogy a cigány kis lova alig bírta. Nyersen nagyon nehéz volt. Ha kiszáradt, már könnyebben bírta, de nyersen nem nagyon vitte.
Akkor a bőr elég volt egy bundára?
Az elég, hogyne. Ez már nagyon kifejlett bőr volt. Ezzel be lehetett fedni a kazlat is. A búzakazlat valamikor az eső elől befedték ponyvával, bőrrel, hiszen tudják maguk is. Az volt a baj, hogy utána nagyon nehezen száradt meg a bőr. Muszáj volt elküldeni a prímárnak, a tímárnak, nem itt az orvosnak, hogy dolgozza ki.
Szóval a tímárnak, és nem a prímárnak?
Annak, annak, de így mondva viccesebb.
Köszönjük Imre bácsi a dalt, a táncot meg ezeket a szép történeteket is.
x x x
Ide kívánkozik egy másik vicces történet is. Elmondta Vince Bálint, 73 éves egyházasbásti lakos, 1985-ben.
Vince bácsi, hogyan van az a mese?
Használati utasítás: Ima – a reggeli ima elmondása után törlendők e számok. Ima – a mai napra rendelt evangéliumot megírva, Szent Máté evangélista 26. fejezetének 28. versében…”Mikor Jézus kimené a pusztába, a nép sokasága közül egy pap egy hajadon lány arcától egy arasszal lejjebb nyúlván és kérdezvén a lányt, mi ez szerelmes lányom?
A lány felelvén, ez a Paradicsom almája.
És még egy arasszal lejjebb nyúlván a pap és kérdezvén a lányt, mi ez szerelmes lányom?
A lány felelvén, ez az Izrael háza.
És még egy arasszal lejjebb nyúlván a pap, kérdezvén a lányt, mi ez szerelmes lányom?
A lány felelvén: Ez a Jozefát völgye.
Akkor a pap mondván: Beteszem Mózes vesszőjét Jozefát völgyébe, megszentelem a hasam Izrael házával, mejjem a paradicsom almájával. Ez írva vagyon a próféták könyvében, 26. versében és egy nyolcvanéves asszony kilencvenkilencedik pendelyében, hogy hajtsd fel a szoknyád és ereszd be az örök boldogságot. Ámen.
