Az olvasás hónapjának alkalmából ismert személyiségeket kértünk meg, osszák meg velünk, hogy jelenleg mit olvasnak. Azt is megkérdeztük tőlük, hogy a környezetükben élő gyerekek mit olvasnak. Bíró Szabolcs, író válaszolt a kérdéseinkre.
Mit olvas jelenleg?
Jelenleg éppen a következő három történelmi regényemhez készítek egy rendkívül vaskos és részletes jegyzetanyagot, így csupa XIV. századi magyar szakirodalmat olvasok, egymás mellett többet is. Néhány kedvencem ezek közül: „Az Anjou-kor háborúi” Kristó Gyulától, „Az Anjou-ház nyomában” Dümmerth Dezsőtől, „Magyarország az Anjouk korában” Bertényi Ivántól, vagy épp a „Szex a középkori Magyarországon” dr. Józsa László tollából. De ez csak a jéghegy csúcsa, hiszen összesen több mint hatvan könyvből kivonatolok, ami mellett még rendelkezésemre áll több mint kétezer oldalnyi cikk, tanulmány, doktori disszertáció és egyéb okos írás az internet mélyéről halászva és kinyomtatva.
Amikor besokallok a szakirodalmazástól, olyankor Faludy György verseit olvasom, de már alig várom, hogy a végére érjek ennek a vérverejtékes folyamatnak és újból rávethessem magam a szépirodalomra. Olyan művek várnak rám, mint a „Názáreti” Benedikty Bélától, a „Holtág” Hartay Csabától, a „Jelmezbál” Grecsó Krisztiántól, vagy épp „Az átkozott út” Stephen Kingtől. Legutóbb egyébként Janus Pannonius „A költő, a ringyó és a király” című apokrif verseskötetét olvastam, Orbán János Dénes interpretálásában: na, az valami egészen zseniális anyag volt, amit legszívesebben mindenkinek odaadnék átnyálazni, rákattanni. Egészen más megvilágításba helyezi Janus Pannonius alakját, nem mellesleg felhelyezi a magyar történelem fontos alakjainak térképére, ahonnan az általános iskolai irodalomoktatás sikeresen pöccintette le.
Mit olvasnak a környezetében élő gyerekek? Milyen olvasnivalót ajánlana nekik?
A környezetemben egyetlen gyerek tartózkodik állandó jelleggel, a fiam, aki nemrég múlt három és fél éves. Vele éppen most olvastuk ki a „100 magyar népmese” című nagyszerű gyűjteményt, és vissza-visszatérünk belőle a kedvenceinkhez. A fiamnak egyébként komoly gyűjteménye van Marék Veronika Boribon-sorozatából és Berg Judit Maszat-könyveiből, de nagyon szereti Kippkopp vagy épp Micimackó történeteit is. Ezeket egyébként mind javasolnám a legkisebbeknek.
A nagyobbaknak, tehát a tizenéves korosztálynak két jelenlegi kedvenc ifjúsági regényemet ajánlanám: az „EPIC – Az első küldetés” című regényt Szabó Tibor Benjámintól, illetve a „Jumurdzsák gyűrűje” kalandregényt Pierrot és Szélesi Sándor tollából. A következő két könyvem egyébként éppen az ifjúságnak szól, mindkettő idén áprilisban jelenik meg. „A sárkány, aki nem akart aludni” című mesekönyvem a 3-5 éves korosztályt célozza meg, míg az „Elveszett csillagok” című ifjúsági kalandregényem a 12-13 éves kiskamaszoktól kezdve a gyermeklelkű felnőttekig egészen sok mindenkinek szól. Ugyanakkor „Anjouk” történelmi regénysorozatomat sem kizárólag a felnőtteknek ajánlanám: tizenhárom éves kortól fölfelé bátran a kezébe veheti bárki.
